Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. április rintért. A miniszter arra is hivatkozik, hogy nagyobb összegű kölcsönt kapott apósától. Erre sokan, olyanok akik ismerik apósát, felszisszentek, mert szerintük az apósnak nem állt rendelkezésére ekkora összeg. Jó, elfogadjuk, hogy valóban kapott kölcsönt apósától. Fogadjuk el azt is, hogy banki kölcsönt is felvett és más forrásból is szerzett támogatást. Egy dologra nincs válasz, bár ezt senki nem firtatja. Ez pedig a kölcsönök visszafizetése. Ez olyan tetemes összeg, hogy még egy miniszter fizetését is súlyosan megterheli. Arról nem is beszélve, hogy a honvédelmi tárca nem hitbizomány, ami annyit jelent, hogy Juhász Ferenc nem fog onnét nyugdíjba menni. Meggyőződésem, hogy az MSZP üdvöskéje csak addig nyújtózik, ameddig a takarója ér. Amire viszont nincs válasz, hogy mekkora volt ez a takaró, mikor szerezte és főleg honnét. —Talán kevesen gondolták, hogy ekkora vitát fog okozni Teleki Pál egykori miniszterelnök szobrának felállítási terve. A dolog azért is érdekes, mert Demszky Gábor főpolgármester támogatta a szoborállítást. (Ma már nem támogatja.) Ugyanakkor Demszky pártja, az SZDSZ hallani sem akar róla. Kuncze Gábor (az SZDSZ elnöke) élesen bírálta az elképzelést, mint ahogy bírálta az SZDSZ ifjúsági szervezete, az Új (de) Generáció. A szobrot az önkormányzat kulturális bizottságának döntése alapján, a politikus halálának 63. évfordulóján tervezték felállítani a budai Vár Hunyadi udvarában. A liberálisok kifogása Teleki ellen (azon kívül, hogy tisztességes keresztény, jó magyar ember volt), hogy minisztersége alatt született a numerus clausus törvény, mely magyarul arányosítást jelent. Csak halkan jegyzem meg, hogy ugyanilyen névvel hozott törvényt az amerikai kongresszus a XIX. században. A szobor ellen leghangosabban a Magyarországi Zsidó Hitközösségek Szövetsége (Ma- zsihisz) tiltakozik. Mindezek után engedjenek meg néhány szót Teleki Pálról. 1939. szeptember 1-én Németország (és pár nap múlva a Szovjetunió) megtámadta Lengyelországot. Több mint 200 ezer lengyel, katonák és civilek menekültek Magyarországra. Hitler követelte a lengyel katonák kiadatását hadifogolyként hazánktól. Teleki Pál nemet mondott. Ekkor új követeléssel álltak elő és a menekültek közül a zsidó származásúak kiadását kérték. Teleki ezt a kérést is megtagadta. Sőt, utasította a Belügyminisztériumot, hogy azok közül, akiket, vízummal láttak el és tovább szándékoznak utazni, (annak a bizonyos Lengyel Honi Hadseregnek ez adta a gerincét), vegyék előnybe a zsidó származásúakat, hogy ezzel is növeljék a biztonságukat. Ma már nehéz megmondani, hogy a menekültek között mennyi volt a zsidó származású, egyes becslések szerint elérhette akár a 40 százalékot is. Lengyelországban élt zsidók közül ők voltak az egyetlenek, akik szinte veszteség nélkül élték túl a háborút. Mindez nagyrészt Teleki Pálnak köszönhető. Egyszer valahol olvastam, hogy az Auswitzhoz vezető vasutat azért nem bombázták a szövetségesek, mert bizonyos zsidó körök érdeke ezt kívánta. —Tíz hónap végrehajtandó szabadságvesztésre Ítélték Bencsik András újságírót, a Demokrata című hetilap főszerkesztőjét. “Üzemi baleset” történt vele, ami egy újságíró esetében annyit jelent, hogy egy írása miatt pervesztes lett. Mécs Imre, az SZDSZ egyik ismert alakja volt a felperes. Mécsről tudni kell, hogy 56-os tevékenységéért először halálra Ítélték, majd megkegyelmeztek neki és a halálos ítéletet életfogy- tiglanra változtatták. Az akkori peranyag egy része a Demokrata, című újság szerkesztőségébe került. A peranyag szerint Mécs Imre mindenre kiteijedő, feltáró vallomást tett. Talán ez mentette meg a bitófától. A mindenre feltáró vallomás annyit jelent, hogy ez társaira nézve terhelő volt, akik közül kettőt vagy hármat kivégeztek. Bencsik úgy látja, hogy a terhelő vallomás és a kivégzések között szoros kapcsolat volt. Magyarul: Bencsik szerint (ami igaz, vagy nem) Mécs ennek a feltáró vallomásának köszönheti életét, míg a kivégzettek a kötelet. Mécs Imre ezt sértőnek találta és büntető feljelentést tett Bencsik ellen. Első fokon megszületett az ítélet és a főszerkesztő urat 10 hónap letöltendő fogházra ítélték. Az ítélet mindenkit meglepett. A diktatúra bukása óta, sajtóperben ilyen súlyos ítélet még nem született, még csak hasonló sem. Az ítéletnek üzenet értéke van. Aki nem tudja tartani a száját vagy a tollát, az hasonló sorsra juthat. Az ítélet világosan jelzi az újságíró társadalom felé, hogy merre tart az ország. Veszélyes szakma az újságírás. Az elmúlt évben jónéhány zsurnaliszta vesztette életét, háborús vagy diktatórikus övezetekben. Nálunk egyelőre “csak” börtön fenyegeti a toliforgatókat. Tegyük hozzá, hogy ma még? (A szerkesztő megjegyzése: Mécs Imre nem vett részt a forradalomban sem fegyverrel, sem fegyver nélkül. Mécs Imre 1957 elején röpcédula teijesztéssel foglalkozott egy úgynevezett “Márciusban újra kezdünk” csoportban. Az egyik társuknál, házkutatás alkalmával, fegyvert találtak s ebből Kádárék fegyveres összeesküvést kreáltak.) "A szerencse üvegből van: mikor legszebben ragyog akkor törik el." Pubillius Syrus
