Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-04-01 / 4. szám
2004. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 Csoda és bizonyosság (Folytatás az 1. oldalról) Szóval, akkor hazugság, értelmetlen, cél- és tartalomnélküli üresség minden, ami mi vagyunk. Olyan nincs, hogy Krisztus nem támadt fel, és ha ezt csak csodaként tudom elképzelni, hát akkor legyen csoda, de akkor is legyen! Sarkaiból kifordított, eszement korunkban a média, amelyik ad magára, amelyiknek nem mindegy, hogy mit gondol róla a hatalom, már nem írhat vagy beszélhet csak úgy uniszonóban a Húsvétról, mert akkor kirekesztőnek minősítik. Annak ugyanis, hogy öt mondatot mondjon a keresztény Húsvétról, szigorúan elvárt előfeltétele, hogy legalább két mondatot ejtsen a zsidó pészachról - az egyiptomi szolgaságból való zsidó szabadulás emlékéről - is, mint kiinduló pontról, mint olyanról, amelynek csupán elkorcsosult újabb kiadása a mi Húsvétunk, amely nélkül a Húsvét alanyi jogon meg sem érthető. Nyomatékosan tagadom, hogy ez így lenne. De csak másodsorban azért, mert magyar őseim sohasem voltak egyiptomi fogságban, következésképpen senki sem akarhatja menünnepeltetni velem az onnan való szabadulást, ezt ünnepeljék az érintettek. Itt többről van szó, amikor Krisztus feltámadásának, a golgotái Húsvétnak az emlékét összemossák a “pászkaünneppel”, valójában azt a keresztény misztériumot, azt a pluszt akarják kilopni belőle, amely még nyomokban sincs meg az egyiptomi kalandokat megjárt zsidók ószövetségi fogalomtárában: az irgalmazó Istent és a belőle következő reményt. Vagyis a keresztényi lét lényegét. Legyünk résen, mert egyre fogyó, értékeinkre egyre több és pimaszabb tolvaj ácsingózik. Rájöttek ugyanis az Egyiptomot jártak, hogy micsoda erő, micsoda túl nem értékelhető energia leledzik a hitünkben, és amig azt meg nem renditik alapjaiban, addig nem leszünk szabad préda. Csakhogy erre már mi is rájöttünk, és egyre jobban, egyre nyíltabban merjük vállalni a csoda erejét. Mert abból aztán - Istennek hála - kijutott itt, a Kárpát-medencében bőven. Mert nem Krisztus feltámadása volt az utolsó csoda, amit magyar nemzete felé az Úr üzent: talán bizony nem volt csoda a tatárjárás utáni újrakezdés, a három részre szakadt ország megmaradása, a 150 éves török és a 400 éves Habsburg-vérszívás és her- deri jósolgatás ellenéra való magyar létünk? Nem volt csoda, hogy egy Apáczai Csere, Körösi Csorna, Vörösmarty, Bartók, Ady, Szabó Dezső, Mindszenty és Márton Áron adatott nekünk? Igen, mi keresztények vagyunk, ezért nálunk a csodában való hit nem babonaság, hanem az energiával feltöltődés, a reményben való megmártózás elfogadott, kipróbált módja. Szent László királyunk vizet fakasztott a sziklából, az is csoda volt, hasznos csoda. Ha nem hinnénk a csodák isteni erejében, bele se kezdtünk volna a nemzetépítésbe. De hiszünk benne, mert a bizonyosság erejével tudjuk, tényként kezeljük - nem eszünkkel, sokkal inkább a lelkűnkkel - a húsvéti üzenetet: Krisztus feltámadott! (Miép.hu) Szócs Zoltán Húsvét napja Nagypéntek végzetes délutánján Már álltak a dombon a fakeresztek S a bámészkodók a Golgotán, Mind jó kilátóhelyet kerestek. Isten fia felett aratott győzelmet Az ember által a gonosz sátán. Jézus feláldozta a legfőbb kincset, Szeplőtlen életét, bennünket megváltván. Meghalt Jézus dárda által átütve, Miközben többen nevették s gúnyolták. Hitvány lelkűk kárörömmel telve, Hogy Isten fiát így megcsúfolták. A harmadik nap volt a csoda napja. Jézus menybe emelkedett akkor Húsvétunk e csoda ünnepnapja, A Golgota nyer értelmet általa. Szeretetből fakadt Jézus minden tette. Váltságdíjul adta magát értünk, Hogy a jókat a pokoltól megmentse, Ebben rejlik hitünk és reményünk. Fábián Tibor —Die Presse: A bécsi lap Eastconomist rovata A magyar gazdaság veszít lendületéből címmel foglalja össze a 2003-as esztendő gazdasági történéseit. Megjegyzi, hogy az utolsó negyedév erősödése ellenére az éves 2,9 százalékos növekedésével Magyarország tavaly 1996 óta a legalacsonyabb növekedési ütemet tudta felmutatni. Az utolsó negyedév gazdasági növekedését az emelkedő befektetésekre vezetik vissza a szakértők. —Focus című lapnak legújabb könyvéről nyilatkozó Joe Eszterhás főként nőügyeiről szól. Magyarországot szerencsére alig említi, apjáról azt állítja, hogy náci volt
