Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2004-03-01 / 3. szám

AMERIKAI XL. évf. 3. szám - 2004. március

MAGYAR ÚJSÁG

Köszönet mindazoknak, akik színvonalas munkájukkal, anyagi támogatásukkal segítik a lap folyamatos megjelenését

MÁRCIUS IDUSA

“Bárkié is a dicsőség, A hazáé a haszon ”

Nagy személyiségek és az őket követni tudó, lélekben hozzájuk emelkedő, nemzetté érő nép ritka pillanata március 15.

Múzeumkerti népgyülés 1848-ban

A Jézus Krisztust követő, hívő emberek nagy, egyetemes és üdvtörténeti ünnepei látszólag távol esnek a sokak szerint “szűkös”, “provinciális” nemzeti ünnepektől. A hívő emberek két világ polgárai azonban, s a haza, a nemzet, ahol és amelynek körében élniük rendeltetett, nem mellékes, nem elhanyagolható feladatokat és kötelességeket jelentenek. Az Isten szeretete mellett a felebarát szeretete, a ránkbízottak iránti felelősség tulajdonképpen egyre táguló koncentrikus körökben a nemzet iránti természetes szeretetet is jelenti. A nemzeteknek, amelyek Isten akaratából létező történelmi kommunikációs, érték-, szimbólum-, és élményközösségek, óriási szerepe van egyéni életünkben is. Neveltetésünk, szocializációnk során jórészt öntudatlanul vésődnek belénk a világ, az élet közösségi képei, ítéletei, “tematizációja”.

Evilági polgárságunk otthona a nemzet, egyéniségünk kibontakozása is népi közösségünk javai, tapasztalatai, formái stb. Szerint lehetséges a legjobban. A hívő ember ezért - itt is Jézushoz hasonlóan - szereti népét, foglalkozik annak sorsával, múltjával, jövőjével. A környezetében rokontalan, majd a 20. század erőszakosságai nyomán szétszakadt és szétszóródott magyarság olyan egyetemes ünnepe március 15-e, amelyet még ellenfeleink, ellenségeink is csak nagyon nehezen tudnak megrágalmazni. S még “belpolitikailag” is “egyetemes”, mert nincs olyan magyar párt, amely a polgári Magyarország születésének ünnepét idegennek érezné. (Folytatás a 3. oldalon:)