Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA T/F: 410-242-5333 E-mail: amusoos@earthlink.net Szerkeszti: Soós József Előfizetési díj egy évre 25 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 23 dollár. Kanadába 27 dollár. Tengerentúlra légipostával 44 dollár. Az előfizetést USA dollárban és USA bankra szóló csekkel vagy pénzesutalvánnyal kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztő véleményét, s azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt és kijavított írások a közlésnél előnyben részesülnek. EMIGRÁNS MAGYAROK Nem alamizsnáért könyörögve jöttünk, midón szegény-módra ide megérkeztünk. Visszafizettünk mi nemes valutával, felelőségteljes munkával, tudással. Künönbözó sorsok sodortak bennünket. Szegényen tengődök, jobb jövőt reméltek. Templomok, iskolák neveiket őrzik. - Késői utódok méltán emlegetik. Háborús pusztítás, ellenség hatalma, zsarnok uralom tört vesztes országunkra. Hazát, otthont vesztett "hontalanéként jöttünk. Régi élet után, új életet kezdtünk. Kik a zsarnokságnak ellene szegültek, halálos veszélyben mentve életüket, szabadság vágyával menekültek ide, ígéretteljes szabadság földjére. Emigráns magyarok e közösségében, nem élünk mindig nagy egyetértésben. - De összeköt bennünket ősi örökségünk: sajátos kultúránk, magyar anyanyelvűnk. Összeköt bennünket Istenhit, becsület, magyar nemzetünkért aggódó szeretet. Hűséges kiállás igaz ügyeinkért. - Aki ezt tagadja, nem tartozik közénk. Évtizedek óta változott az élet. Felnövekedtek újabb nemzedékek, - elődeiknek megbecsült jó nevét Őrizvén, növelvén magyarok jó hírét. Panajothné László Márta MIRE MEGÖREGSZÜNK Ifjú koromban úgy éreztem,—csak enyém a világ! Gond nem terhelt,—játékos és vidám voltam, lábaim sem éreztem, fáradhatatlanul csak rohantam. Szememből a derű szikrái ragyogtak, mert a könnyeket nem ismertem. Álmaim? Előttem volt az élet,—csak szépek lehettek! Vágyaim? Fuvallatát hozták az első szerelemnek! Hogyne lett volna szép?— Míg ilyen volt az élet? Míg éreztem szívem lázas lüktetését, hittem,—álmaim beteljesedését, nem éreztem az élet fogát, s nem éreztem a halál jogát! Azóta annyi év telt el,—s csendesen kérdem, hová lett a nyár?—Melegét nem érzem! Álmaim?—Vágyaim?-01y csendesek lettek, hová lett?—Mivé vált felettem az élet? A földön csak ennyi volt! Rövid és semmi! Nem állandó lakhely,—s nem marad itt senki! Leszámoltam vele,—elmúlt! Építem az újat! Sokkal szebbet,—jobbat,—boldogabbat! Ott nem leszek egyedül, hisz annyian várnak, kik átlépték a határt, s előttem járnak! Már erőmre sincs szükség,—álomszárnyak visznek, s kik még szeretnek a földön,—majd utánam jönnek. Addig élvezem azt,-amit kínál az élet, s megköszönök szépen, minden kicsiséget. Csodákat nem várok,—lassan—letörlesztem. Olyan követelések már nem igen lehetnek, amit az öregkor szenvedései,—megnem fizettek! Mire az életnek—felsőbb fokon—ismerője lettem, bizony,—bizony,—az élet eljárt felettem! Svájc, 2002. november 2. Sárközy Lászlóné a 84 éves Piroska néni "A kommunizmus soha nem volt a nép forradalma. Egy kis vérszomjas, bután teoretikus, szadista értelmiségi csoport, a kivételezettek üzlete volt. A nép - a paraszt, a munkás, az értelmiségi - soha nem érezte a kommunizmust forradalomnak, sem a maga ügyének." Márai Sándor
