Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
2004. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 lyozni az ebben a szférában dolgozók. Meg kell jegyeznem, hogy a Medgyessy-kormány folyamatos bér- felzárkózást ígért az UNIÓ-ba való belépés közeledtével, miközben az elmaradás egyre csak nő. A bér- követelés 10 százalék körüli, bár úgy tűnik, a munkavállalói oldal kész lenne elfogadni a várható inflációval azonos 6 százalékos ajánlatot is ha ez beépülne a közalkalmazotti bértáblába. A sztrájktörvény értelmében a felálló bizottság megbízottja tárgyalna majd a kabinet képviselőivel. Az elégedetlenség pedig szemmel láthatóan növekszik. —Lelőttek egy magyar fiatalembert Irakban. A hivatalos verzió szerint nem állt meg egy amerikai ellenőrző pontnál. A tragédia néhány hete történt. A magyar közvélemény csak napokkal később szerzett tudomást az incidensről. Akkor is szinte minden órában más-más hangzott el az esettel kapcsolatban. Az amerikaiak egyszerűen nem voltak hajlandók magyarázatot adni a történtekre. Végül többszöri sürgetésre egy rövid kommünikét adtak ki, mely arról szólt, hogy az áldozat nem állt meg a figyelmezetető lövés ellenében sem. A fiú, Varga-Balázs Péter, idehaza a Pázmány Péter Katolikus Egyetem negyedéves joghallgatója volt és önként ment ki, egy a Taszáron működött amerikai vállalattal. Idehaza mindenki nagyon komoly, jól felkészült fiúnak tartotta. Már a harmadik hónapja volt kinn. Egyszerűen senki sem hiszi el, hogy' gépkocsival, melyben rajta kívül még három iraki munkás is helyet foglalt, és kettő szintén meghalt, szálláshelyére hajtva, miért ne állott volna meg. Sőt, még a figyelmeztető lövés ellenében sem. Odakint ennyi idő alatt megismerte a valós helyzetet. Intelligens fiú lévén biztos, hogy' tudott alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Az, hogy' az amerikaiak egy' szövetségesnek csak unszolásra, öt nap múlva adnak ki kommünikét, az pontosan meghatározza szövetségi viszonyunkat. Főleg azt, hogy' mennyire vesznek komolyan. Arra is rávilágít, hogy valójában mi is folyik ott. Nekem egy régi amerikai viccet juttatott eszembe, még a vietnámi háborúról. A levegőbe felszálló helikopteren fürtökben lógnak az amerikai katonák. Az egyik katona felszáll a gépre. Százados úr, én tudom, hogy ez egy tervszerű visszavonulás, csak ki volt az a barom, aki a terveket csinálta? Idehaza nagy' a felháborodás. Nem csak a fiú halála miatt, hanem azért a “tájékoztatás” módszer miatt is, mely a szovjet időket idézi. Magyarország 300 katonával vesz részt az iraki kalandban. A közvéleményt megosztotta, hogy egy olyan ország háborújában, mely ENSZ fölhatalmazása nélkül folyik, mit keresnek katonáink. Ez az incidens, csak a kétkedők táborát növelte. A GYÜLÖLETBESZÉD Hatalmas társadalmi vita bontakozott ki Magyar- országon a készülő gyűlölettörvény körül. Nem az első nekirugaszkodás ez, már történt kísérlet a gyűlölet kodifikálására büntetőjogi kategóriaként még Árpi bácsi idejében, amikor meg is született az ún. Lex Göncz. Tiszavirág életűnek bizonyult, kiment divatból mint a miniszoknya vagy a kétsoros gombolású férfizakó, de úgy látszik, időnként ez is visszatér, mint a megunt télikabát. Nem csodálkozhatunk ezen, hisz a gyűlölet nem jogi kategória, hanem érzelmi, esetleg erkölcsi, mint a szeretet. Sokatmondó, hogy éppen akkor akaiják megtiltani a gyűlöletbeszédet, amikor az egész társadalmat gyűlölet feszíti, s ez csak növekvő tendenciát mutat. Megvan ennek az oka is, hisz a mai világban egyre jobban begyűrűzik a gyűlölet, melyet felülről szítanak, az “Oszd meg és uralkodj” elvének érvényesítéséért. Ennek érdekében már a rég elcsépelt jelszavak is visszajöttek, amelyekről azt gondoltuk, hogy csak a kommunizmus sajátjai: “Aki nem velünk az ellenünk”, “Harcolunk a békéért”, érkeznek a szólamok most kelet helyett nyugat felől, s a magyar kommunista utódpárt ismerősen köszönti és hasznája fel ezeket. S közben szemforgató módon felszólítja a jónépet, hogy “Tégy a gyűlölet ellen!”. Egy keresztény értékrendet valló ember nem gyűlölködik, mert a gyűlölet legyőzésére, vagyis a szeretetre gyerekkorban tanítják az embereket, amikor szépen, világosan még meglehet magyarázni, hogy a gyűlölet a szeretet ellentéte, tehát nincs mit keresnie a keresztény ember életében. A társadalom is tud ez ellen tenni, de nem törvényi szabályozással és hipokrata jelszavak lobogtatásával, hanem a példa erejével. “Fejétől bűzlik a hal” - mondják, s ebben az esetben tökéletesen igaz is, hogy ha a nép vezetői részéről csak a békés szándék, a megértés és a szeretet megnyilvánulásait tapasztalja, nincs szükség a gyűlölettörvényre. A törvényi szabályozás nem alkalmas a gyűlölet legyőzésére. Az másra alkalmas. Különbséget tenni gyűlölet és gyűlölet, ember és ember, beszéd és beszéd, tett és tett között. Vagyis a kettős mérce minél hatékonyabb alkalmazására. Csiby Éva Hol szőke szellő, lenke szellő játszik a Tiszán, Ott él egy büszke nép a rónán, ott az én hazám.
