Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-02-01 / 2. szám
2004. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 nyát idehaza nagyobb felháborodás kísérte, mint külföldön. Főleg az SZDSZ volt elemében. Országgyarapításról, hódításról beszéltek. Ezen persze nem szabad csodálkozni. A liberális párt idegenek érdekében alakult és idegen érdekeket szolgál. Miután a világ érdeklődése nem kiséri Jugoszláviát, ott “békés újjáépítés” folyik. A Vajdaságban szintén. A baj csak az, hogy a magyarok rovására. Még a háború alatt, több tízezer magyar a harcok elől Magyarországra menekült. A magyarság számára a horvátok nem jelentettek ellenséget, annál inkább a szerbek, akiknek egész történelmükhöz vér tapad. Amikor Koszovóban elhallgattak a fegyverek, a szerbek megelőzve a koszovóiak bosszúját, elmenekültek a területről, s nagyrészt a Vajdaságban telepedtek le. Ugyancsak a Vajdaságot választották a Horvátországból és Boszniából elmenekült szerbek is. így a Délvidék etnikai egyensúlya felbomlott. Közvetlen a háború után még gyakori volt, hogy az újonnan betelepült szerbek egyszerűen elzavarták a magyarokat és elfoglalták ingatlanaikat. Ma már ilyen erőszakos cselekedetek nem fordulnak elő. Azért senki ne higgye, hogy ezzel véget ért az ott élő magyarok veszőfútása. Az etnikai tisztogatás más irányt vett. Ma a magyarokat nyíltan nem üldözik. Kivéve azt, amikor időnként fiatalokat éjszaka bántalmaznak. Ma más a módi. A Vajdaság ipara alig termel. A különböző gyárakból és üzemekből sorra bocsátják el a magyarokat. A beindult privatizációból is ki vannak zárva. Anyagi lehetőségük sincs részt venni benne. A magánosítás nyertesei a háború alatt meggazdagodott szerbek. Nyílt titok, hogy a magyarok a privatizációban nem is vehetnek részt. Ez íratlan szabály. A szabályt az elvakult szerb nacionalizmus diktálja. A több százezer munkanélküli magyar földet sem tud vásárolni. Nincs is miből. Miután az ott élő magyarok nem tudnak tulajdont szerezni, földönfutóvá válnak saját szülőföldjükön. Ez tulajdonképpen a cél. A gazdaságilag tönkretett, megfélemlített magyarok átkényszerülnek Magyarországra. Mint ismeretes, a szerbek az etnikai tisztogatás nagymesterei. Miközben a vajdasági magyarok szinte utolsó reményként a magyar állampolgárság megszerzésében bíznak, hiszen akkor egy fajta jogvédelmet kaphatnak az anyaországtól, posztkommunista kormányunk azonban nem hajlandó az állampolgárság megadására. A vajdasági magyarok üldöztetése tovább tart. —Lothar Matthaus lett a magyar labdarúgó válogatott kapitánya. A 42 éves szakember 150-szer húzta magára a német címeres mezt. 2000-ben vonult vissza az aktív játéktól. Életében sikert sikerre halmozott. Most mégis szkeptikus vagyok. Nem Matthaus tudásában kételkedem, hiszen mint edző a Partizán Belgráddal bajnokságot nyert és felkerültek a Bajnokok Ligájában a főtáblára. A Bayern Münchent és az In- temazionálét megjárt szakemberre, idehaza biztos kudarc vár. Nem azért, mintha Magyarországon nem lenne jó és tehetséges labdarúgó. Egyre több van. Bár a többségük egy idő után külföldre szegődik, gyakorta patinás csapathoz. A probléma máshol van. A hazai futball olyan mélyre süllyedt morálisan és erkölcsileg, hogy' annál mélyebbre sülyedni talán már nem is lehet. A honi labdarúgást egy szűk kör bitorolja, akik remekül megélnek belőle, viszont semmi sem motiválja őket a tisztességes hozzáállásra. Az erkölcstelenségnek a hazai futballban oly mély gyökerei vannak, melytől egyszerűen nem lehet megszabadulni. Annak idején Orbán Viktor, akiről közismert, hogy szereti a sportot, imádja a futballt, hiszen sokáig maga is elég magas szinten rúgta a labdát, zászlójára tűzte, hogy a hazai futballt kihúzza abból a mély kátyúból ahová jutott. Nem sikerült neki. Ma az a terv, hogy 20 év után Lothar Matthaus vezetésével a magyar fútball- válogatott kijusson a világbajnokságra. Sajnos én ebben már nem bízok. Bár tévednék! HONOMÉRT IMÁDKOZOM Itt van az otthonom, ott a honom, Honomat lelkemben hordozom, így nem vagyok hontalan árva, Ezer év nem veszhetett kárba. Otthonomat felcserélhettem, Honom soha el nem cseréltem, Vele halok, majd vele élek, Érte imádkozom, remélek. Itt önkéntes száműzetésben, Mint ahogy sokan én előttem, Kik soha a hont el nem hagyták, Kényszerből új otthont találtak. Kossuthra, Mikes Kelemenre Gondolok a sok-sok ezerre, Magamra és névtelenekre Az én magyar testvéreimre. Magyarnak születtünk, maradtunk, Hűségünket meg nem tagadtuk. Dennis P. Horváth M.D. Kérjük, terjessze lapunkat!
