Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-12-01 / 12. szám
2004 Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 KARÁCSONY A A karácsonyi hangulat mindig megerősíti hitünket, és a barátság összetartó ereje széppé teszi ezt a szent napot, amikor Jézus születését ünnepeljük. Számunkra nem múlhat el ez a nap, hogy vissza ne gondoljunk kedves hazánkra és gyermekkorunk családi Karácsonyaira. Mások voltak azok a napok mikor jó cselekedetek gondolatával vártuk, hogy a Kis Jézus elhozza a karácsonyfát és a titokban remélt ajándékot odateszi a fa alá. Amint kigyúltak a fények a család körül állva a Mennyből az Angyal ének hullámain lehozta a földre a szeretetet és a békességet. így ünnepelve lett karácsonyunk a várakozás beteljesedése és indulás a jövőbe, ahol az egymás iránti kedvesség tette a karácsonyt évről évre a legszebb ünneppé. Istenem de szépek is voltak azok a régi karácsonyok, melyeket az Isten jósága gyakorta fehérbe öltöztette a puha hótakaróval. Ebből a hangulatból került népünk a szomorú emlékezés új világába. A háború legutolsó karácsonyát sötét pincékben érte meg az ország. A pincékből feljőve romokat talált Budapest és az ország arról beszélt, hogy az Isten talán már nem is kedveli a magyarokat. Ahová mentünk mindenütt a félelem kisérte a magyart. A családi életforma szenvedett legtöbbet. Brutalitás lett az uralkodó bélyege a mindennapi életnek. Üldöztek mindent, ami magyar és keresztény volt. A karácsonyt kitörölték és a tél apóval helyettesítették december 25-t. A templomok előtt gyűlölködő megfigyelők vették számba az éjféli misére kívánkozókat. A szeretet titkos tulajdonsággá vált és az egyéni jogok gyakorlatilag nem léteztek. így ment ez végig egészen az ország fel- szabadulásáig. Ami megmaradt a közel félévszázados sorsváltozásból az már csak foszlánya volt a hazát és Istent szerető országunknak. A szabadságunk megszületett, de a megváltozott ember már nem ismerte a megkülönböztetést a jótól a rosszat. Az adott körülmények diktálta új világban már nem jutott helye a karácsonyi szeretetnek és az őszinte Jézus születés várá- sának. Ebből jöttünk el ide a szabadság országába a jobb élet hitének kívánkozásával. Mindent megkapunk csak a Jézus születésének várásával nem találkoztunk. A Mikulás misztikumával kizárták a Jézus várást és ma az egész világot átfogó átalakító erők sikeresen megváltoztatták a világ képét és üresek lettek a templomok. A Karácsony ajándékozássá korcsosodott és a Boldog Karácsonyi ünnepek kívánságát többnyire a Boldog ünnepek frázisa váltotta fel. Dr. Kasza Lajos Csúnya a zsarnokság, de a fortélyos elnyomás még undokabb. Eötvös József KÖNYVISMERTETÉS A chicagói krónikás Az író személyét nem kell bemutatnom Eszak-Amerika magyar olvasóinak, hiszen ő Chicago állandó és „profi” hírközlője, ahogy könyve címe is mondja „A chicagói krónikás”. A kötete tulajdonképpen válogatás Harmath Istvánnak a Kanadai Magyarságban közölt cikkeiből öt fejezetben: Tél, Tavasz, Nyár, Ősz, Tél. A szorgalmas olvasónak ismerős írások. Ha a címből indulok ki, több írás szól magáról a krónikásról, semmint Chicagóról vagy az amerikai magyarságról, de néhány esemény alapján a szerző hazafelé kacsingat, Magyarországra. Milyen érdekes is ez a szó „hazafelé”. Erről filozofál a krónikás a bevezetőben: „Gyakran keverem a haza és az itthon szavakat.” Kiderül, hogy kettős a kötés azok számára, akiket arra kényszerített a történelem, hogy hazát cseréljenek. Van is lélekbúvár, akinek munkája alapján ez magyarázható. Hadd emeljem ki, milyen fontos az emigráns lelki életében ez a kettős kötés, a valahová tartozás érzése, amikor a nagy amerikai olvasztó kemence bárkit nyomtalanul elnyelhet. Azaz a nyomok csak az emberi lelkeken láthatók: kábítószerezés, alkoholizmus, egyszóval értékvesztés. Tematikailag az írások nagy sokszínűséget mutatnak, hadd emeljek ki csak néhányat: önvallomás szerű írások, az amerikai magyarságról szóló cikkek és a hazanézők, de ezek mellett nem hiányoznak a portrék sem, pl. Rost Andreáról és a konkrét beszámolók chicagói eseményekről. Már az első írás címe „Big Easy” is arra utal, hogy a krónikás amerikai magyaroknak ír. Úgy látszik a hazai szerkesztőknek sem tűnik fel, hogy a kötet elég sok idegen szót, kifejezést használ, amelyekhez nincs szómagyarázat sem a lap alján, sem a kötet végén. Pedig még sokan nem felejtették el, hogy Európa keleti felén majd fél évszázadig nem az angol nyelvet tanították az iskolákban, hanem az oroszt. Ebből kiindulva az angol kifejezések garmadát nem érti az átlagolvasó. Stílusában olyanok az írások mint maga az újságírás: egyenetlenek, néhol lendületesek, mert homlokon csókolta a múzsa, de néha közönbösek, mert kötelességből ír. Néha szikráznak a tolla alatt a jobbnál jobb kifejezések, de néha keresi a tartalomhoz a formát. Példa erre a Chevi, amerikai álom magyar kivitelben, ahol a „megszokták a lámpafényt” helyett jobb volna a reflektorfény /sajna, a lámpafényt csak mi, erdélyiek szoktuk meg a „Kárpátok géniuszának” uralma alatt/. Szenzációs írások viszont a Tanulmányi értesítő, Egymás mellett. Magyar lábnyomok stb. Olyan írások, amelyeknek témája a lélek mélyéből fakad. Természetesen még sok jó írásra utalhatnék, de az olvasó döntse csak el maga, miért érdemes megvenni és elolvasni a kötetet: az itteni olvasóknak egy darab magyar kultúra, a hazainak egy szeletke Amerika. Bár a kötet fejezetei között két Tél is szerepel, én
