Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-11-01 / 11. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. november KÉPZŐMŰVÉSZET MUNKÁCSY Mihály (1844, Munkács - 1900, Endenich) Krisztus Pilátus előtt. 1881, olaj, vászon, 417 x 636 cm Déri Múzeum, Debrecen Munkácsy Mihály 1874 nyarán látta Velencében, a Scuola di San Rocco-ban Tintoretto négy hatalmas passióképét. Velencéből Budapestre érkezett, majd Kalocsán töltött két hetet Haynald Lajos érseknél, az egyházművészet ösztönzőjénél, Liszt Ferenc barátjánál. Bizonyára már ekkor megszületett benne a Krisztus sorozat ötlete. Ezután foként Rembrandt és Rubens műveit tanulmányozta. 35 olajban megoldott tanulmány és vázlat után 1880 tavaszán készítette el az első kompozíciós vázlatot, 1881 húsvétján mutatta be a hatalmas festményt műgyűjtője, menedzsere, Kari Sedelmeyer párizsi palotájában. A siker itt, majd Bécsben, Budapesten, Nagy-Bri- tannia több mint húsz városában hatalmas volt. Sedelmeyer a festmény vázlataival, tanulmányaival, könyvekkel, metszetekkel egészítette ki a bemutatót. 1886 novemberében Amerikába vitte a festményt, Munkácsy hat hetet töltött New Yorkban, Philadelphiában, Washingtonban és portré megrendeléseknek tett eleget. 1887-ben John Wa- namaker milliomos megvásárolta a Krisztus Pilátus előtt- et és a Golgotá-t 120 ezer és 100 ezer (más forrás szerint 175 és 160 ezer) dollárért. 1889-ben kölcsönadta a párizsi világkiállításra, 1893-ban maga vitte el a chicagói világ- kiállításra a két festményt- 1907-ig vidéki képtárában tartotta a két művet. Amikor ott tűz ütött ki, levetette és res- tauráltatta azokat. 1911-1988 között Philadelphiában, a Wanamaker-store nyolcadik emeletén, különteremben álltak egymással szemben a művek több más festő képeivel együtt. 1988-ban a Sotheby's árverésen egy telefonon aukcionáló kanadai férfi vásárolta meg a festményt, később derült Iá, hogy Joseph T. Tanenbaum. A mű 1995. február 2-án érkezett meg Debrecenbe. Szentkirályi Miklós, Lente István és Béres Erzsébet restaurálta 1995 tavaszán. Magyarországi másodbemutatója, 1882 után 113 évvel, 1995. augusztus 25-én történt. Ez egyben a Krisztus-trilógia világbemutatója. A hatalmas festmény - bár épít a biblia szavaira (János 18., és 19., Lukács 23.) - sűríti az eseményeket. A diadalmas Krisztust mutatja be, aki sugárzó, fényes fehérségével áll a középpontban és néma nyugalmával győzi le acsarkodó ellenségeit, a tétovázó római helytartót. Több kortárs művész (Ivanov, Antokolszkij, Gustave Dóré) foglalkozott passiótémával, de Munkácsy remeke fölöttük áll. Nem csak a Biblia ismeretéről, hanem lélektani tudásáról tett tanúbizonyságot, koráról, önmagáról vallott szuggesztív művében. Egy megváltozott, kétkedésekkel teli korban élte át a bibliai történést, illetve ürügyül használta azt a világról, az erkölcsről szóló vélekedésének, megrendülésének a kifejezéséhez. A műről részletes elemzés a Száz szép kép című összeállításban olvasható, a Magvar Elektronikus Könyvtár ki- állítótenucbcn: Nemzeti imáink CD-n Pósa Zoltán A Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatták be két nemzeti imánknak, Kölcsey Ferenc Himnuszának és Vörösmarty Mihály Szózatának magyar és idegen nyelvű CD-felvételét. Kevéssé köztudomású, hogy a Himnuszt (eredeti írásmód szerint: Hymnus) eddigi tudásunk szerint legalább tizenkilenc, a Szózatot pedig legalább huszonnégy nyelvre fordították le. A felvétel előtörténete több mint húsz esztendővel ezelőtt kezdődött. Egy tudományos konferencia résztvevői meglátogatták Kölcsey Ferenc szatmárcsekei nyughelyét, ahol Sellei Zoltán előadóművész elmondta a Hymnust. A szimpózium következő napján Radó György műfordító vetette föl a gondolatot: egy közös kötetben illene végre közreadni a Hymnus és a Szózat minden elérhető fordításának szövegét. A kezdeményezés hamar megvalósult, többek között Horváth László és Lukácsy Sándor irodalomtörténész szerkesztői közreműködésével. Eközben derült ki a két szám, a Hymnus legalább tizenkilenc, a Szózat huszonnégy nyelven biztosan megjelent. Nemzeti imáink a világnyelveken, a nagyobb európai nyelveken kívül arab, héber, kazah nyelven is olvashatók. A kötet 1981-ben jelent meg először nyolcezer, majd tizenkétezer példányszámban. Mindkét könyv szinte a kiadással, illetve az újrakiadással egy időben elfogyott. E sikeren fölbuz- dulva adta ki a nyolcvanas években a Hungaroton is a két költemény zenei változatait hanglemezen és kazettán. Amikor 2000-ben, a Károlyi-palota felújításának folyamán fölépült egy digitális hangstúdió is, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai elhatározták, hogy felkutatják a műfordítások többségének hangfelvételét, és CD hanghordozón közreadják. A nemes cél Horváth László és Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész szerkesztésében megvalósult. A két irodalmár megtalált számos, időközben elkészült új változatot is. Előkerült többek között egy másik angol fordítás is Makkai Ádám költő segítségével. A sokszorosítás előtti utolsó pillanatban készült el Zágrábban a Hymnus horvát változata. A CD anyagába belekerült még a Hymnus és a Szózat roma és kínai átköltése is. A múzeum munkatársai és a szerkesztők az irodalmárokon kívül a nagy- közönség érdeklődésében is reménykednek.
