Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2004-11-01 / 11. szám

2004. november

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

5

Dr. Tápay Miklós:

AZ 1932-33-AS NAGY SZOVJET ÉHÍNSÉG SZTÁLIN HOLOKAUSZT JA

(I. Rész)

A nácik által a II. Világháború során elkövetett tömeges és szervezett emberirtás - amely Németország történelmének most már kitörölhetetlen része marad és generációk fognak ennek bűntudatával élni - Európa legvéresebb 20. századának nem az első holoka- usztja volt. A Szovjet Unió (SZU) Kommunist (Bolsevik) Pártjának agrárpolitikája által okozott 1932- 33-as éhinség u.i. ugyancsak 6 millió ember-áldozatot követelt - egyes források 7 millióról beszélnek. Erről a párt és szovjet kormány tudott, de a lehetséges megoldásra mégsem tett egy lépést sem, tehát épp úgy egy felső állami vezetés által jóváhagyott népirtás volt, mint ahogy azt a nácik tették. Ami azonban felettébb feltűnő és különös az az, hogy mig a nácik által elkövetett genocídiumról az egész világ tud, addig az azt megelőző és Sztálin által békeidőben elkövetett borzalmakról alig tesz említést a modem történelem történetírása. Nem volt és ma sem téma a sajtóban, TV-ben, filmszakmában és az irodalomban sem. Mintha meg sem történt volna és így nem lett köztudott dolog a világon. Szinte elhallgatják...

Természetesen felvetődik a kérdés, hogy hogyan is lehetséges ez? A két legvalószínűbb magyarázat az, hogy egyrészt a nyugati bal-liberális álláspont mindig is hajlamos volt elfogadni a hivatalos szovjet elhallgatást, tagadást, illetve magyarázkodást. így nem ismertették a világsajtóban és nem emlékeznek meg róla az iskolákban sem, mint újkori történelmünk egyik valóban iszonyatos fejezetéről. Másrészt az is feltételezhető, hogy a cinkos hallgatásnak másik oka az, hogy ez esetben a későbbi győztes szövetségesek egyike, a SZU volt a letagadhatatlan bűnös, amely 1945-ben, a nürnbergi tárgyalások idején is 5,5 millió rabot sanyargatott a Gulág lágereiben.

Miután ennek az éhínségnek 6 millió áldozatából 4 millió volt ukrán, 2003-ban, az éhínségnek a 70. évfordulóján voltak is erről megemlékezések Ukrajnában, de tudomásom szerint csak ott. Helyi lapunkban (Cincinnati Enquirer) is csak egy rövidke cikk adott erről hírt. Hogyan is tudhatna hát így erről többet az átlag nyugati ember? Tegyük hát vizsgálat tárgyává ennek történeti hátterét:

Az 1921-22-es éhinség.

Az 1932-33-as nagy szovjet éhinség a SZU történelmében tulajdonképpen már a 2. éhinség volt. Az elsőt, az 1921-22-es éhínséget egy súlyos szárazság okozta, amely a megművelt terület 20%-án teljes termelési kiesést jelentett. Ilyen természeti csapás nem volt új jelenség Oroszországban. A cári idők utolsó, hasonló szárazságát 1891-92-ben az állami közigazgatás és a társadalom azonban megfelelő intézkedésekkel enyhíteni volt képes, bár az emberveszteség így is 375 000 - 400 000 körül volt. Érdemes megjegyezni, hogy ekkor, az éhinség által egyik legsúlyosabban érintett körzet székhelyén, Szamarában élt egy fiatal ügyvéd, Vlagyimir Iljics Uljanov, aki nemcsak nem volt hajlandó az éhezőket segítő akcióban résztvenni, de azt kifejezetten ellenezte is! Egy barátja szerint, volt bátorsága kijelenteni, hogy az éhínségnek van pozitív oldala is: „az éhínség elpusztítja az idejét múlt parasztgazdaságot, közelebb hozza a társadalmi fejlődés következő szakaszát a szocializmust, amely szükségszerűen követi majd a kapitalizmust”. És ami szerinte a legfontosabb, az az, hogy az éhinség véget vet majd nemcsak a cárban, de az Istenben való hitnek is! És 30 évvel később, amikor ez a fiatal ügyvéd Lenin névvel a bolsevik kormány élén állt, elveihez hü maradt. Ennek megfelelően az 1921-es katasztrofális szárazságra a bolsevikok részéről kezdetben semmi állami intézkedés nem történt. A szovjet vezetők még az éhinség által érintett területeteket sem látogatták meg. Amikor 1921 májusában és júniusában Lenin azután végre külföldről gabonát rendelt, azt sem az éhező parasztok között, hanem a számára politikailag fontosabb városokban osztatta ki. A vidéken így bekövetkezett éhínségre végül is kértek segítséget, amelynek intézését a POMGOL szervezetre bízták. (POMGOL az orosz rövidítése az Éhezőket Segítő Össz-Orosz Bizottságnak.). A POMGOL a Vöröskereszt, a Nansen Bizottság és az Amerikai Segélyszervezet (American Relief Administration - ARA) segítségét kérte és meg is kapta. Csak az ARA a 61,6 millió dollárt küldött és 11 millió ember élelmezéséről gondoskodott naponta a segélyezés tetőfokán. Ez folytatódott 1922-ben és 1923-ban is. Az ARA a segélyezést akkor beszüntette, mert kiderült, hogy a SZU a segélyből több millió tonna gabonát külföldön ajánlott fel eladásra, kemény valutáért. De az éhínségen ekkor már nagyjából úrrá lettek. Jellemző a mindenütt kémkedést gyanító, paranoiás szovjet vezetőkre és a rendszer brutalitására, hogy a POMGOL munkájában, az amerikaiakkal kapcsolatban lévő orosz intellektueleket, 2 kivételével, Lenin parancsára kivégezték! Amikor emiatt az amerikai-