Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. október A sztálini terror a felelős? MNO A csecsen terrorizmusért Sztálin tehető felelőssé. 1943 végén több mint háromszázezer csecsent és ingust deportáltak. Ahol ellenállásba ütközött a hadsereg, ott kíméletlenül, válogatás nélkül mészároltak le mindenkit Frankfurter Allgemeine Zeitung. A konzervatív napilapban a német történész Jörg Baberowski Mintha sohasem éltek volna itt címmű írásában keresi a csecsen terror okait. 1944. február 23-ról 24-re virradó éjszaka adott utasítást Sztálin jobbkeze, Berija a csecsének és ingusok deportálására. Már 1943 végén megkezdődött a hadsereg és az NKVD egységeinek összevonása az Észak- Kaukázusban. Az NKVD egységei bekerítették a falvakat, és azonnal megkezdték a lakosok bevagonírozását. Berija február 25-én jelentette, hogy a deportálás „normálisan” lezajlott, 86 szerelvénnyel összesen 352 647 személy elszállítását kezdték meg. Ahol a legcsekélyebb ellenállásba ütköztek - mint Haibah falunál - ott mind a 700 lakost lemészárolták. Összesen félmillió csecsent és ingust deportáltak Kazahsztánba és Kirgíziába, még a Vörös Hadsereg csecsen katonáit sem kímélték. A sors iróniájaként az utolsó vagonokkal csecsen nemzetiségű kommunista funkcionáriusok „utaztak” a száműzetésbe. Az első három évben közel 100 000 csecsen, az egész nép majd negyede pusztult el éhínségben és betegségekben, hiszen amikor megérkeztek kitelepítésük helyére, senki sem gondoskodott szállásukról és ellátásukról. Az etnikai tisztogatást követte az emlékezetből való törlés. Az utcák új neveket kaptak, a házakba oroszokat és ukránokat telepítettek, a csecsenekre utaló műemlékeket megsemmisítették, még a temetőiket is felszántották. Sztálin halála után a csecsének elkezdtek illegálisan visszaszivárogni egykori falvaikba. Moszkva először Kazahsztánban szeretett volna egy autonóm területet létrehozni a számukra, ezt azonban a csecsen vezetők elvetették. Amikor a visszatelepülök összecsaptak a házukban lakó oroszokkal, akkor a központi hatalom meghátrált, és 1957 elején engedélyezte a száműzöttek hazatérését. Azonban az elvett javak visszaadásáról szó sem lehetett, a csecsének legfeljebb egykori falvaik, városaik szélére települhettek. Bár Molotov élete végéig a csecsének kollaborációjával magyarázta deportálásukat, a szerző szerint a terv gyökerei jóval a háború előtti időkre nyúlnak vissza. A csecsének már a kollektivizálás idejében is rebelliseknek számítottak, hiszen sehol máshol - talán csak Azerbajdzsán kivételével - nem volt olyan erős az ellenállás a kolhozosítással szemben. A harmincas évek elején szinte összeomlott a szovjet hatalom az északkaukázusi régióban. Moszkva nem látott más lehetőséget, mint a hadsereg, a légierő és a vegyi fegyverek bevetését. Lazar Kaganovics már ekkor javasolta, hogy a kisebbségeket telepítsék ki az ország határvidékeiről. Ez történt 1937 és 1938-as terror időszakában is, amikor lengyeleket, németeket, kurdokat, koreaiakat, karéliaiakat deportáltak és küldtek a biztos pusztulásba. A kollektivizációig a szovjet nemzetiségi politika azt a célt szolgálta, hogy destabilizálják a szomszédos országokat. A kisebbségek a Szovjetunióban elméletben olyan kedvezményekben részesültek, amelyekben a szomszédos országokban nem részesültek. Csakhogy a kolhozosítás és a tömeges terror miatt minimális volt a szovjet rezsim tekintélye, miután parasztok ezrei menekültek át a határokon és számoltak be szenvedésükről. Ekkortól kezdve a moszkvai vezetés számára a kisebbségek egyet jelentettek a kémekkel és szabotőrökkel. A jelenlegi csecsen háború is a stigmatizálás és a diszkrimináció sztálini nyomait viseli magán, ezért is tekinthető a diktátor terrorjának késői következményének. Megjelent! A budapesti Masszi Kiadó gondozásában, 2003. november végén megjelent HARMATH ISTVÁN A chicagói krónikás című könyve. A kötet anyagát a kiadó lektora a szerző az Amerikai Magyarságban 2001 és 2002 közötti időben írott cikkeiből válogatta. „Magyarország a szülőhazám, ahová érzelmileg és kulturálisan kötődöm. Az Egyesült Államokban életem háromnegyed részét éltem, felnőtt éveim javát. A választott befogadó országban olyannyira otthon érzem magam, hogy elképzelni sem tudom, hogy máshol éljek. Furcsa kettős életforma ez, Magyarországtól véglegesen elszakadni képtelen vagyok, képzeletbeli kulturális énem ma is ott él, míg a valóság véglegesen Amerikához köt. ” A könyv ára 15.00 + postaköltség 3.00 = 18.00 USA dollár. A névre dedikált kötet megrendelhető: Stephen I. Harmath 716 Brummel St. Evanston, IL. 60202, USA. Tel/fax: 1-847-864-8626 E-mail: stemath@msn.com "Az első törvény az erkölcsi törvény, amelynek egyik leglényegesebb leíratlan paragrafusa az, hogy az erkölcsi törvényt magára és a hozzá közelállókra értse és csak azután követelje másoktól." Teleki Pál
