Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2004-10-01 / 10. szám

2004. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 Állítsátok meg Arturo Uit! Életemben talán először, sajnálom a magyar kommu­nistákat. Sohasem könnyű dolog feladni az elveket. Pil­lanatnyilag még az Europa Tanács szépreményü ener­giabiztosa, Kovács László is szánalomra méltó, hisz azon ritka pillanatokban, amikor elfelejti az Orbán Viktor iránti gyűlöletét, őt is eléri a nosztalgia a régi szép idők után. Ilyenkor retorikájában még ma is fellel­hetőek a lenini frázisok, úgy védekezik velük, mint az indiánok a betegségek ellen. Orvosságos szelencével a nyakukban. Az utóbbi napokban viszont ő sem tudta megvédeni szeretett pártját a végzettől. Mert azzal, hogy Gyurcsány Ferencet jelölték kormányfőnek, be­teljesedett az MSZP végzete. Nincs olyan normális ma­gyar ember, aki beveszi, hogy egy utódkommunista pártot Magyarország legkorruptabb kapitalistája fogja kihúzni a csávából. Ha mégis lenne ilyen eszement, az csak azt jelenti, hogy az illető valamikor rendszeresen lógott a marxista órákról, tehát nem igazi kommunista. Esetleg képmutató. A mostani sajnálkozásomnak viszont főként az az oka, hogy átmentem már hasonló helyzeten s ma sem dicsekszem azzal, ahogyan én akkor kezeltem saját, személyes krízisemet. 199o-ben telén, a hőskorszak elején, éjt-nappá téve szerveztük Marosvásárhelyen az RMDSZ-t, néha agressziónak is kitéve magunkat egyes román nacionalisták részéről. Sőt magyarokkal is sok­szor viták árán tudtunk célt érni, bizonygatva, hogy ez nem párt, hanem érdekszervezet. Ki is húztuk a gyufát rendesen vehemens szervezésünkkel, s megkaptuk a leckét március húszadikán, Marosvásárhely fekete nap­ján. Amig viszont mi az attrocitásokra s annak követ­kezményeire figyeltünk, más szelek kezdtek fújdogálni az RMDSZ környékén. Az elején talán nem is szentel­tünk figyelmet annak, hogy miért nem kapunk semmi segítséget az általunk is szervezett és támogatott érdek- szervezet részéről, de a végén a dolgok mindig kide­rülnek. Akkor is ez történt. Választás következett Ro­mániában, s az RMDSZ hirtelen párttá alakult, maros­vásárhelyi jelöltje pedig Frunda Gheorghe lett. Van-e aki e nevet nem ismeri? Ö a mai romániai magyar hi- vatlos politika fenegyereke, aki még azt is megteheti, hogy időnként odadörgöl a románoknak. Na, nem lé­nyeges dolgokat, csak úgy, múlt az eminens tanuló, aki már azt is megengedheti magának, hogy bírálja ked­venc tanárát. Emlékeztetőül, az idén augusztus húsza­dikán a már lemondott Medgyessy neki akarta átnyúj­tani a Magyar Köztársaság Érdemrendjének legmaga­sabb fokozatát. A kitüntetett nem jelent meg, okosabb annál, hogy átvegye a kitüntetést egy bukott miniszter- elnök kezéből, inkább kivár. A román kormány szár­nyai alatt azt is megteheti és meg is teszi, hogy meg­alázza a magyar kormányt és a Magyar Köztársaság ál­lamfőjét. Talán Medgyessy nem is tudja, de emberünk egy héttel hamarabb rohant volna a kupolába. Nos, e kis emlékeztető után elárulom, hogy itt kezdett az ak­kori helyzetünk hasonlóvá válni a mostani magyar kommunistákéhoz. Ha nem támogatjuk őt, a román ellenzéket kell támogatnunk, még a hallgatásunkkal is.Ha igen, cinkosok vagyunk. Bevallom férfiasán, én akkor, egy hetes gondolkodás után, megléptem e választás elől, örökre. A lehető leg­gyávább módon jártam el. Hogy mire volt jó az egy hét? Olvastam szüntelenül, válogatás nélkül, mindent, ami a kezembe került. Ilyenkor ezt szoktam tenni. Ne­kem bejön, mindig kapok egy-egy üzenetet valamelyik nagy iró tolmácsolásával, aki olyannyira ismeri az em­beri lelket, hogy az ilyen helyzetekben tévedhetetlen. Azon a héten Bertholt Brecht üzent nekem. Azt, hogy az Arturo Uiokat nem lehet megállítani. Amikor ők a helyzetet megfelelőnek látják, megkezdik ámokfu­tásukat a hatalomért s ilyenkor egyet tehet műiden nor­mális ember. Félreáll, s kiváija, amig belefáradnak vagy véglegesen dönt fölöttük a népakarat. Néha ez az ámokfutás egy rövid ideig tart, de eltarthat akár év­tizedekig is. A végén viszont azokra van szükség leginkább, akik eltakarítják utánuk a romokat. Dr. Csiby Éva Újból kapható: DITRÓI CSIBY ÉVA: Üzenet apámtól A Kék Újság hasábjairól ismert újságíró a második világháborúról ír meghatóan és hitelesen. Az első két rész egy hót éves kislány személyes emlékeit tartalmazza, a békés és kalandos gyerekkort egy kis székelyföldi faluban, majd a menekülés borzalmait, melynek során terhes édesanyjával Budapestig jut el, ahol egy óvóhelyen átélik a város ostromát. A harmadik rész a hősi halált halt apa naplója, aki napról- napról követi a magyar közönség által eddig alig ismert erdélyi hadműveleteket. Ár: 15 dollár + 3 dollár postaköltség. 27 Holm St. Cambridge, Ont. N3C 3N3 Tel: 1-519-658-0061, e-mail: leftbrooke6rogers.com A könyv megvásárolható Budapesten Is — jutányos áron — a Kráter Könyvesházban Budapest, Rákóczi út 8/a. Még mindig érvényes: "...a magára maradt Eu­rópában, csak úgy maradhatunk hívek Magyaror­szághoz, ha soha és sehol, el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat.”

Next

/
Thumbnails
Contents