Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
2004. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 öltözött, bebugyolált fejű (iráni, szaudarábiai?) asszonyokat. A színes, csupaszra vetkőzött, lármás tömegben - károgó vészmadarak. * A Kőnigsee egészen más hangulatú, mint környékbeli társai. Magas sziklák közé szorult sötét vizével norvég fjordokra emlékeztet. Dermedt áhitat szorongatja az ember szivét, midőn a zajtalan méltósággal suhanó, fehér hajók egyikével bejárja a zegzugokat. A kormányos jól bevált, megszokott mutatványa, hogy trombitájával rövid dallamokat fúj, amit az ormok hűségesen, pontosan visszhangoznak. San Bartolomeo vörös hagymakupolás temploma mintha a vízből emelkedne ki. Kár, hogy az emberek nagy része nem tartja tiszteletben a fenséges táj és a kegyhelyek csöndjét. Hangosan fecsegnek, vihognak még az oltárok előtt is... * Érdekes módon, éppen Ferenc József születésnapján, augusztus 18-án érünk Bad Ischl-be. mely ezúttal a császári pár eljegyzésének évfordulója. A villát körülvevő hatalmas parkban egésznapos ünnepséget tartanak, melyen, ha elég időnk lenne, 20 euróért részt lehetne venni. A virágoktól övezett emelvényen röneszánsz mundérba öltözött zenészek pengetik a lantot, a közönség zöme pedig századvégi-századeleji uniformisokat, sleppes ruhákat visel. Az áttört fehér székeken elhelyezkedő vendégeknek bóbitás szobalányok kínálgatják a süteményt, a pezsgőt. Én, egy németül beszélő csoporttal, csupán a nyári palota belsejét tudom megnézni. Látjuk a külföldi diplomaták fogadására szolgáló szalonokat, a férfiak, a hölgyek termeit, de megismerkedünk az egykori lakók magánéletével is. Zsófia anyacsászárnőt, élemedett korában, hordozható székben sétáltatták, de megvan Erzsébet királyné ágya és a díszes ebédlő (nyáron gyakran a tágas erkélyen terítettek), a dolgozószobák... A falakon portrék (leginkább a családról) és rengeteg vadásztrófea. A népviseleti ruhába öltözött, fiatal idegenvezetőnő érdekes részleteket mesél el. Ferenc József általában fél 4-kor kelt, 4-kor reggelizett. Ezt az időpontot csupán a felesége kedvéért tolta el néha 6-ra. Sissi 15 éves korában ment férjhez, s 17 évesen szülte az els^gyérmékét. 172 cm nagas volt és 50 kiló, amiből 5 kg-t nyomott csupán a haja. Derékbősége 36 cm. Keveset evett, az ételszagot nem tudta elviselni, ezért a távoli konyhából hozták föl nekik az ebédet, vacsorát. Mint tudjuk, nem érezte jól magát az udvari etikett szigorú szabályai között (anyósa, az utolsó Mária Valéria kivételével még gyermekeit is elvette tőle), egy teljesen ellentétes karakterű férj mellett. Rudolf fia titokzatos halála nagyon megviselte. Idősebb korában állandóan utazgatott, legtöbbször társalkodónője kíséretében, Ferenc Józsefet a híres szülésznő, Schratt Katalin gondjaira bízva. De nemcsak külső megjelenése volt rendkívüli. Hatalmas műveltséggel rendelkezett. Nyolc nyelven (még ógörögül is) beszélt, üt olvasott, sőt gyakran csinált műfordításokat. Szerette a magyarokat, szívesen időzött a gödöllői kastélyban. 60 éves korában, Genfben, egy anarchista ölte meg. * A történelmi emlékektől bódultán térek vissza a csoportomhoz. Elcsodálkozom látva, hogy rajtam kívül senki sem volt kíváncsi a híres villára. Margrit Tre (a szomszédom) azt mondja, őt "csak a jövő érdekli", Heidv Lützelschwab németsvájci tanárnő pedig azzal mentgetőzik, hogy "volt a szentpétervári Ermi- tázsban" (de mi köze a Monarchia történetének az Ermitázshoz??) * Rövid séta a Traunsee menti Gmundenben. majd az utolsó nagy attrakció: Berchtesgaden, Itt van a híres "sasfészek", amit 50. születésnapjára Martin Bormann az NSDAP nevében "ajándékozott" a Führemek. Már az Obersalzbergből odavezető, 13 hónap alatt elkészült út is a Harmadik Birodalom technikai csodája, amit most csak autóbuszok használhatnak. A privát kocsival érkező túrista a városon kívül lévő parkolóban áll meg,, ahonnan 124 méteres, természetes sziklába vájt alagút, majd egy szintén 124 méteres magasságba vivő felvonó 41 másodperc alatt röpíti a Kehlsteinhaus belsejébe. Ezt a villát a második világháború bombái nem érintették, így ma is eredeti formájában látható. "Történelmi emlékműként" tartják nyilván. Ma az épületben szép kilátást nyújtó vendéglő, érdekes múzeum van, melynek anyagából, "A halálos utópia" címmel, több nyelven megvásárolható, gazdagon illusztrált, 600 oldalas könyv készült. * Ausztriai túránk végétért, de a visszafelé úton még megállunk ebédelni a takaros kis hegyi faluban, Imstben, s fölkapaszkodunk a 2020 méter magas Kühtai hágóra. Lélegzetállító alpesi táj, remekművű, skanzenbe illő virágos faházak... Jó lenne néhány napig ittmaradni megemészteni a látottakat, vagy visszajönni ide egy vakációra, de mikor, mikor?? SZEREZZEN ÚJ ELŐFIZETŐKET LAPUNKRA!
