Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
2004. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 MÉLTATLANUL ELFELEJTVE Immár 48 éve, hogy egyik legrangosabb nemzeti ünnepünkre emlékezünk. Ilyenkor felidézem az 1956-os szabadságharc eseményeit. Ekkor már 16 éves voltam, tisztában voltam a helyzet súlyával, életünkre való kihatásával. Szüleim segitettek megérteni a számomra érthetetlen dolgokat. Tőlük tudtam meg, hogy egy napon közeli jó barátunk is a szabadságharcosok között van. Később, 1960-ban ennek a családnak lettem a tagja, ugyanis férjhez mentem a forradalmár sógorához. Nevezzük nevén az illetőt, Széchenyi Pálról van szó, aki Budapest XX. kerületi forradalmárainak helyettes parancsnoka volt. Ott segített ahol tudott. Soroksári lakos lévén, Soroksár és Erzsébet határában lévő Jutadombon, egy maroknyi ember élén irányította a hadműveleteket. Ugyanis a Soroksári út egy igen fontos stratégiai útvonal volt, Ráckeve és Tököl felől erre vonultak a szovjet tankok a Boráros tér felé, itt próbálták megállítani a szovjeteket. A szabadság- harc kapcsán csak egyetlen egyszer találkoztam a nevével. Azt hiszem 1957, vagy 58-ban a Kádár-kormány minisztertanácsának egy kiadványában, a Fehér Könyvnek nevezett brosúrában. Ebben „magyarázták” meg az általuk ellenforradalomnak titulált, bűnözők, a társadalom perifériájára szorult felforgató elemek randalírozását. Ebben a minisztertanácsi rendeletben volt egy hosszú névsor azokról a szabadságharcosokról, akiket távollétükben halálra ítéltek. Ennek a névsornak olvasásakor akadtunk Széchenyi Pál nevére, de hála Istennek ekkor ő és családja már biztonságban volt Ausztriában. Egy Bécs melletti táborban sokadmagukkal várták sorsukat. Mint mindenki, ők is a zöld határon hagyták el Magyarországot éjszaka, zuhogó esőben. Pali nyakában vitte, az akkor 5 éves Jutkát, felesége Rózsika pedig a 6 éves Ágnest kézenfogva vezette. Ausztriából még 1956-ban vonattal, az Alpokon keresztül Olaszországba, Milánóba mentek, ahol a Vöröskereszt segítségével Voltriban próbáltak új életet kezdeni. Féltek attól, hogy túl közel vannak Magyarországhoz, s a kommunisták keze hosszúra nyúlik, nem érezték biztonságban magukat. Megragadva a kínálkozó lehetőséget, 1957 júniusában átkeltek az óceánon és Kanadában, Torontóban telepedtek le. Itt kezdték újra az életet. Kanada lett választott hazájuk, de mindvégig megmaradtak magyarnak. A lányok később családot alapítottak, mindkét lánya házasságából 2-2 gyermek született, sőt a legidősebb unokának Karrinek már két kislánya is van. Sajnos a dédunokák születését Pali már nem élhette meg, mert 1989. március 18-án hosszantartó betegségben elhunyt. Nyughelye is Torontóban a Mount Pleasent-i temetőben van. Emlékét mindössze egy márványtábla jelzi. Természetesen szerető családja, barátai, rokonai szeretettel és büszkén őrzik emlékét. Özvegye 81. évében van, egészségi állapota sajnos erősen megromlott. Neki is kijár a tisztelet, hogy vállalta férje oldalán a megpróbáltatásokat, a nehéz éveket. Ezt a cikket azért írtam, mert vannak az 1956-os szabadságharcnak olyan névtelen katonái, akikről keveset tudunk. Voltak olyan emberek is, akik nem harcoltak, „csak” a háttérben segítették baj társaikat. Sebesülteket ápoltak, futárként működtek, élelmeztek, lelki segítséget nyújtottak, a történtek feldolgozásában. Október 23-án mécsest gyújtva mondjunk egy imát ezekért a méltatlanul elfelejtett névtelen szabadságharcosokért. Barabás Gyuláné Balatonfuzfő Kaprinyákné Bodnár Szerénke HAZÁNK Drága magyar hazánk Te piros-fehér-zőld arany ragyogás Életünkben érted küzdünk Hogy álmunk, vágyunk teljesüljön Imádunk a mai napig Mely felserkent és ébredésre int Visszamegyünk az álmok fátyolán, Hogy ismét kopogjunk anyánk ablakán Óh, felgyújtott föld, szikrás levegő Emléked szorong az alkonyi égen Mely reád zuhogva és villámként dől De visszavár mindenkit a magyar föld. Édes otthonunk, szülőhazánk Hozzád vágyunk a fényes éjszakán Tavasszal ha magvakat vetünk Reád gondolunk a messzeségből Mert feledni az árny rejtelmeit Soha sem tudjuk Veled vagyunk hazánk még akkor is Ha tőled messze-messze vagyunk. —Éttermi szabálytalanságok. A vendéglátóhelyek nyolcvan százalékánál találtak hibákat. Jelentősen emelkedett a szabálytalanul működő vendéglátóhelyek aránya az idén - állapította meg a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség. A nyári ellenőrzésekkor az ellenőrzött 4419 vendéglátóhely 79 százalékánál találtak szabálytalanságot. Az úgynevezett melegkonyhás üzletekben gyakran nem használtak mérőeszközöket, a cukrászdák egy részénél hiányosan vagy egyáltalán nem vezettek fagylaltforgalmi naplót. Átlag alatti megkárosítások a kocsmákban és a diszkókban fordultak elő. A melegkonyhás helyeken 100 forinttal, az egyéb egységeknél és cukrászdáknál 50 forinttal károsították meg átlagban a vásárlókat. A hatóság öszszesen 24.274 millió forintnyi szabálysértési, 126,5 millió forintnyi fogyasztóvédelmi és 44 millió forintnyi minőségvédelmi bírságot szabott ki.
