Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2004-10-01 / 10. szám

8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. október Loptak, csaltak, hazudtak MEGBUKOTT A MEDGYESSY-KORMÁNY Hasonlóra még nem volt példa a rendszerváltásnak neve­zett lépésváltás óta. Eddig minden miniszterelnök néhai Antall József kivételével kiszolgálta hivatali idejét. Med- gyessynek már az indulása sem volt mondható simának. Először a mérhetetlen becsvággyal, de diplomával sem rendelkező Kovács László pályázott erre a közjogi méltó­ságra. Ezt még a pártján belül sem tudta keresztül vinni. Arra azért maradt befolyása, hogy Németh Miklós (volt miniszterelnök) indulását megakadályozza. Végül, vala- honnét előhúzták Medgyessyt. Az új miniszterelnök be­iktatása után néhány napra kitört a botrány, a múltja miatt. Ugyanis a lapok megszellőztették, hogy D-209-es fedő­név alatt az elhárítás ügynöke volt. Az SZDSZ először a leváltását követelte, végül is a liberálisok beadták a dere­kukat. A múlt viszont tovább kísérte őt. Meggyanúsították olyan vállalkozásokkal, amelyeken keresztül megfelelő teljesítés nélkül komoly állami pénzhez jutott. Több mint fél év telt el, amikor megnyugodni látszott körülötte min­den, hiszen az a párt, amely indította, de egyes kormány­tagok is gondoskodtak róla, hogy a korrupció gyanújában keveredett Medgyessyről levegyék a terhet. Már csak azért is, mert az elmúlt időszak másról sem szólt, mint­hogy kinek mennyit sikerült lenyúlnia, legombolnia. A kormány pedig sodródott mindenféle koncepció nélkül. Programok indultak, majd haltak el hamvukban. A nem­zetközi gazdasági helyzet sem kedvezett a koalíciónak. Már az Orbán-kormány alatt látható volt egy általános re­cesszió kezdete. Ezt a Fidesz vzette kormány úgy védte ki, mintegy előre menekülve, hogy különböző programo­kat indítottak. Ezek közül kiemelném a lakásépítést, vagy ami a legérdekesebb és nyilván nagyon ésszerű, az a gyógyturizmus, mely az ország mérhetetlenül sok gyógy­vizére épített, melyet a föld mélye rejt. Ezt a fiatalos len­dületet törte meg a választási vereség, talán csalás is? És a hatalomra kerülő szociál-liberális kormány szűklátókörű­én és ostoba módon, leállította ezt a programot úgy, hogy helyette, mint említettem, nem indítottak másikat. A gaz­daság pedig gyors ütemben csúszott vissza. A volt szo­cialista országok közül az első helyről az utolsók lettünk. A külföldi tőke menekült, egyre másra zártak be a gyárak és üzemek. Ezrek kerültek az utcára. A posztkommunista­liberális kormány először nem akarta tudomásul venni a szaporodó negatív tendenciákat. Később primitív hazudo- zásba fogtak és időnként visszamutogattak az előző kabi­netre. Közben elkövettek egy olyan szarvas hibát, hogy leértékelték a forintot, melynek zuhanását alig bírta a Nemzeti Bank megállítani. Az egészségügyet, korszerű­sítés ürügyén, majdnem sikerült szétverniük. Ugyanez a sors várt a postára. Szinte nincs az államigazgatásnak olyan ága, mely ne viselné magán a balliberális kormány „áldásos” tevékenységét. Még azt a kevés jót, amit magukról elmondhattak, még azt is meghazudtolták. Az új kormány megalakulása után folyt egyfajta osztogatás, melynek reálértékét mára elvitte az infláció. Az elégedet­lenség egyre nőtt. Gyakran olyan, már már mulatságosnak tűnő kijelentések hangzottak el, mint az, hogy négy év alatt 800 kilométer hosszú autópályát építenek. Itt egy pil­lanatra álljunk meg. Tulajdonképpen a Medgyessy kabi­net sírját az autópálya program ásta meg. Csillag Istvánt az útépítésért felelős tárca első emberét az SZDSZ de­legálta a kormányba. Rövid időn belül kiderült, hogy ugyan egyes miniszterek tevékenységét nehéz alulmúlni, ám Csillag Istvánnak ez időről, időre sikerült. Talán a 60- as években találkoztunk ennyire tehetségtelen figurával. Ezt már a nem túl éles látással megáldott Medgyessynek is egy idő után feltűnt. Hosszú hezitálás után végül úgy döntött, hogy útilaput köt Csillag úr talpára. A bejelentés után elemi erővel tört ki a felháborodás a liberális ber­kekben. Ugyanis a miniszter tehetetlensége óhatatlanul visszaütött azokra, akik delegálták a bársonyszékre.. Most már az SZDSZ nyíltan megzsarolta Medgyessyt. Ha me- neszti Csillagot, megvonják tőle a bizalmat. Hasonló mentalitással a palermói keresztapák berkeiben lehet ta­lálkozni. Medgyessy csapdába került. Vagy meneszti a gyatrán teljesítő miniszterét és bukik, vagy visszakozik és még az a csekély tekintélye is elveszik, ami még megmaradt. Végül úgy döntött, hogy benyújtja lemondását. Azért ér­demes néhány szót szólni arról a csapatról, mely a kabi­netet alkotta, akik mindent megtettek „főnökük” lejára­tására. Nem tudom, hogy van e még egy ország ahol a lo­pást, a korrupciót, a csalást ilyen mértékben állami szintre emelték volna. Nálunk a legtöbb miniszternek, illetve ál­lamtitkárnak volt valamilyen szennyes ügye. Villaépítés és palotavétel, megmagyarázhatatlan, láthatatlan pénzek­ből. Olyan tollasodási láz tört ki az urakon és hölgyeken, mely még a baloldal égisze alatt is szokatlan volt. Itt a két év alatt arról szólt a nóta, hogy most kell annyit lopni, hogy még az unokát se élje az a „szégyen”, hogy valaha is dolgozni kényszerüljön. A lakosság pedig, amelynek napról napra nyirbálták polgári és politikai jogait, egyre nehezebben tűrte a mindennapok reménytelenségét. Erre utal az uniós választásokon a szocialisták megrendítő ve­resége. Mára pedig bekövetkezett amire sokan számítot­tak, megbukott a Medgyessy-kormány. A szocik sebtében kongresszust hívtak össze, ahol igazából két jelölt jöhetett szóba a miniszterelnökségért. Mindkét jelölt megfelel az SZDSZ „kényes” Ízlésének. Egyik Kiss Péter (KISZ Péter), a kabinetiroda vezetője, aki a kommunista ifjúsági mozgalomból jött. A másik, az új trónkövetelő Gyurcsány Ferenc sportminiszter, aki szintén a mozgalom embere, többszörös milliárdos a harmadik „megfelelő” házassága révén. Valamelyik meg is lesz választva, hozza magával kiéhezett klientúráját, melyből megalakítja a kormányt és minden megy tovább a megszokott utón. Soós Géza

Next

/
Thumbnails
Contents