Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-10-01 / 10. szám
2 AMERIKÁI MAGYAR ÚJSÁG 2004. október ŐSSZEL Gábler Antal: OKTÓBER VOLT...1956 A képes naptár - októbert mutatott, már Kabátot viselt, felnőtt és gyerek: Vadlibák szálltak, végtelen sorban S őszt jeleztek a budai hegyek. Napokon belül, a főváros népe Lélekben gazdag - fegyverben szegény Magára talált, s elkezdődött a pesti Srácokkal - egy páratlan esemény. Kéz a kézben, fiatal és öreg Fellázadtak a zsarnokság ellen: S a történelem aranylapjain Titánok voltak valamennyien. Hull, hull az eső, olykor alább hagy, majd újra kezdi. Fáradt közönnyel, csak úgy unalomból egyhangú zajjal csobog a víz. Tollát borzolva, búsan gubbasztva, egymáshoz bújik néhány veréb. Lombtalan ágak közt nincs menedék. - Kár, kár, de kár... Varjúseregtől az égalj sötétlik, gyászoló hangon hirdetik szerte: elmúlt a nyár. ...Nyártól az őszig, ősztől a télig, az idő sebes futár. Nem áll meg, nem késik, senkire nem vár. Véle sodródunk egyre előre, ifjú napokból hervadó őszbe, bús öregségbe, a temetőbe, - onnan hová? A temetőből van-e tovább? Fekete földben, síri sötétben, ott maradunk majd végenyészetben? Örök időkig úr a halál? ...Vigaszt remélve, Hit által vezetve, választ nyerünk: Örök az élet. Feltámadást hirdet az ígéret. Panajothné László Márta AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA T/F 410-242-5333 Szerkeszti: Soós József Előfizetési díj egy évre 25 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 23 dollár. Kanadába 27 dollár. Tengerentúlra légipostával 44 dollár. Az előfizetést USA dollárban és USA bankra szóló csekkel vagy pénzesutalvánnyal kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztő véleményét, s azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt és kijavított írások a közlésnél előnyben részesülnek. A magyarok vére (Folytatás az 1. oldalról) A leigázott bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A megmaradt európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minekünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet - bontakozik az élet és a meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, s amely a szabad alkotás és a szabad munka termése. A magyar fiatalok, munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal állunk, tudják mindezt, s ők azok, akik mindennek mélyebb értelmét velünk megértették. Ezért, ha balsorsukban osztozunk - miénk a reményük is. Nyomorúságuk láncai és száműzöttségük ellenére királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: A szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk! (A Nobel-díjas francia író, ezzel a cikkével, a forradalom huszadik évfordulóján emlékezett a magyarok harcára.) Kérjük, hívja fel barátai figyelmét lapunkra!
