Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-07-01 / 7-8. szám
2004. júL- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 ók is lesznek, a Szegedi Kortárs Balett Új világ címmel nagyszabású műsorra készül. A Gyulai Várszínház július 8-án tartja első, Örkény Tóték című klasszikus művének pemieijét. A Kolozsvári Magyar Állami Opera társulásával közösen mutatják be Erkel Dózsa György című alkotását, először lesz látható Fráter Zoltán Krúdy-keringője. A műsort színesíti Jose Cura koncertje, illetve több vendégjáték és fesztivál. A Kőszegi Várszínház Ivan Kusan Galócza című zenés komédiáját Jordán Tamás rendezésében mutatja be, első alkalommal lesz opera a programban: Haydn Andromede és Perseo című művét a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar és a Berzsenyi Dániel Főiskola vegyeskara adja elő. A zalaiak négy előadást tartogatnak nyárra. Niccoló Machiavelli Mandragora, Peter Hacks Amphitryon című komédiáját az Erdei Színházban, Ion Luca Farsang című vígjátékát valamint Jacobi Viktor Sybill című operettjét az Egervári Színházban mutatják be. Kisvárdán Tabarin A széltoló című bohózatát Mikó István rendezésében láthatja a közönség, Mikó egyébként A svejk vagyok című estjét is elhozza. A kétnapos rockfesztivált musical-gálaműsor váltja. Az egyik legfontosabb program azonban a határon túli magyar színházak találkozója, amelyet 16. alkalommal rendeztek meg június 17-26 között. A versenyben 16 előadás volt, 8 versenyen kívüli és 5 főiskolás produkció volt látható. (MNO) Szilágyi Kata HAZÁNK Drága magyar hazánk Te piros-fehér-zöld arany ragyogás Életünkben érted küzdünk, Hogy álmunk, vágyunk teljesüljön Imádunk a mai napig Mely felserkent és ébredést int Visszamegyünk az álmok fátyolán, Hogy ismét kopogjunk anyánk ablakán Óh, felgyútott föld, szikrás levegő Emléked szorong az alkonyi égen Mely reád zuhogva és villámként dől De visszavár mindenkit a magyar föld. Édes otthonunk, szülőhazánk Hozzád vágyunk a fényes éjszakán Tavasszal ha magvakat vetünk Reád gondolunk a messzeségből Mert feledni az árny rejtelmeit Soha sem tudjuk Veled vagyunk hazánk még akkor is Ha tőled messze-messze vagyunk. Kaprinyákné Bodnár Szerénke Saáry Éva KÉSŐI SIRATÓ Levél Schranz Dezsőnek Ha élnél, bizonyára nagyon elcsodálkoznál, hogy ötven év távolából jelentkezem, de a "véletlen szeszélye" (vagy a "Sors rendelése"?) folytán, forradalom, menekülés, gyakori helyváltoztatások ellenére, megmaradtak a leveleid, itt vannak velem Lugánóban. Úgy érzem, mielőtt (végre, végre!) találkoznánk abban a távoli világban, kötelességem elmondani a történetedet-a történetünket. * Érettségi után voltam, felszabadult, vidám lelki- állapotban, midőn az egyik budapesti újságban különös hirdetésre bukkantam: "Ki levelezne Indokínában élő öcsémmel?" Vállalkozó szellemű, kalandkedvelő lévén, azonnal írtam a megadott címre, mellékelve legfrissebb, a balatonkenesei kertben készült fényképemet: fehér ruhában, kiskutyával az ölemben ülök a fűben, a virágok között. Nemsokára válaszoltál, bevallva, hogy a sok jelentkező közül (!) engem találtál a legrokonszenvesebb- nek. A tőled kapott, nyilván olcsó boxgéppel csinált felvételek előttem vannak: rizsföldek, bivalyok, hórihorgas kókuszpálmák árnyékában megbúvó, apró bennszülött házak - végül pedig Te, 22 esztendőd minden magabiztosságával. Az egyik portré azóta is kisért: világos ing, hosszú nadrág, hátratolt, puha sapka. Kezedben elegáns könnyedséggel tartod a cigarettát, és hunyorogva nézel a gép lencséjébe. Vajon, milyen lett volna az ölelésed, a csókod? Valószínűleg, sokkal egyszerűbb, mint amit rózsaszín álmaimban elképzeltem. (A fantázia csak ritkán vall szégyent a valósággal szemben!) Szerelemre azonban sohasem tárulhatott a karod. Fegyvert kellett fognod egy alattomos, számodra teljesen közömbös ellenséggel szemben, a trópusi őserdők poklában. * Nem lehetett sok iskolád. Leveleid, noha a fogalmazás nem kifogásolható s megható módon verseket is tudsz fejből idézni (Petőfit, Gyulai Pált), tele vannak helyesírási hibákkal. Most, hogy számítógépbe másolom őket, mindent gondosan kijavítok. Tizenhárom levél (pont 13!) és egy egész, furcsa, céltalan élet! Édesapád építőmester volt Kőszegen. Derűs, gondtalan gyermekkor után, az ő mesterségét akartad foly- tatni. Jött azonban a háború, és önként elmentél katonának. (Neved után, meglehet német katonának!) 1945 tavaszán hazatérve, a családi házat romokban találtad, a szüleid nem éltek. Nekivágtál hát a világnak (kalandvágyból vagy a szá
