Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-07-01 / 7-8. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. júL- aug. leveleket küldött a koronázás ügyének érdekében. Nálunk ekkor már volt térítő püspök, s bizonyára őrá esett a választás, hiszen a koronázáshoz érsek kellett. A lengyel érsekség felállítását említeni: Gaudentius ment Rómába mielőtt ez megtörtént volna, s a pápa őt püspökké (érsekké) szentelte. Az 1000. év második felében ugyanígy járt az első magyar érsek: Domonkos. Sokat vitatott adat, a történészek közül többen a létét is tagadták, de a pannonhalmi alapítólevélnek német császárok okleveleivel való összehasonlításakor kiderült: az oklevél alapján Domonkos érsek díszes betűkkel kiírt neve (mint oklevél- ellenőrzőé) szabályos, a betűformák ismert császári írnok sajátos írását követik. Meggyőződésem: Domokos volt az első magyar térítő érsek, a királyi koronázó, azonban az esztergomi érsekség vezetésében előtérbe került Szent Adalbert-tanítványok elfeledtették őt, mint Sankt Gallen-i Brúnót. Domonkos római fölszentelésekor kapcsolódhatott be Asztrik apát a magyar királyság megszervezésének előkészítésébe. Hartvik volt az, aki leírta, hogy István, a fejedelem „Anasztáz-Asrik” kalocsai püspököt küldte Rómába, jóllehet Asztrik 1000-ben még nem volt kalocsai püspök, hanem csak „idegen” apát. (Új Ember) _______________________________________(tóth) VOLT EGY JÉZUS Szent elgondolás: volt egy Jézus, Ki Krisztus volt és lehetett És szerette az embereket. Ő mondta: fegyvert a fegyverrel Győzni s legyőzni nem szabad: Jézus volt, Krisztus: legigazabb. Az emberek úgy elrosszultak (Hiszen nem voltak soha jók): Most Krisztus-hitünket csúfolok. Pedig ma is él ő: Föltámadt, Ki Krisztus és nagyon nagy úr, De él máskép és igazul. Járj köztünk, drága Isten-Ember, Tavasz van, nőnek a gazok S kevesek az igaz Igazok. Úgy látlak, ahogy kigondoltak: Oly nagyon véres a szíved, De én-szívem egészen tied. Ady Endre E számunk a szokásos nyári júl.- aug.-i összevont szám. Legközelebb szeptemberben jelentkezünk. Jó nyaralást kívánunk minden kedves olvasónknak! MEGSZÉPÜLT SZENT FALAK Teljes pompájában tündököl a Szent István-bazilika Nehezebben lehetne méltóbb módon megemlékezni állam- alapító királyunk ünnepéről annál, mint hogy a Szent István-bazilikát eredeti pompájában - húsz év restaurálás után - újra átadták a hívők és az érdeklődők seregének. A hatalmas munka során az épületnek olyan alkotóelemei - például üvegablakai - is elkészültek, amelyek eddig hiányoztak. Pest városának helytartótanácsa 1808-ban kezedemé- nyezte az uralkodónak (I. Ferencnek) felterjesztett szabályozási és szépészeti terveiben, hogy a Lipótváros részére építsenek plébániatemplomot. Az udvari kamara anyagi nehézségekre hivatkozva nem járult hozzá az építkezéshez, de engedélyezte egy ideiglenes templom létesítését, amely 1817-ben el is készült. Az eredeti elképzelést nem adták fel, külünböző gyűjtési akciókat szerveztek, ám az ügyet hátráltatta az 1838-as árvíz, később pedig az 1848- 49-es forradalom és szabadságharc. Az 1840-es évek elején Hild Józsefet (a kor legtekintélyesebb magyar építészét, a pesti Lloyd-palota, a Duna- parti palotasor, az esztergomi bazilika és az egri föszé- kesegyház tervezőjét) kérte fel a tanács a tervek elkészítésére: ám a tervet - mely a kortársak szerint műszakilag és esztétikailag tökéletes volt - költségcsökkentés miatt átdolgozták. 1847-re készült el a végleges változat. A tényleges munkát 1851-ben kezdték el. Az építésre összegyűjtött összeg hamar elfogyott, a hívők adakozásából pedig csak gyéren folydogált a pénz, így a munkálatok 1858-ig vontatottan haladtak. Ekkor Ferenc József évi negyvenezer forintot helyezett kilátásba hozzájárulásként azzal a feltétellel, hogy a város mindenkor ugyanilyen összeget ad a munkálatokra. Az építkezés 1867 tavaszán már mintegy öt méter magasságban folyt, amikor Hild József március 6-án elhunyt. Pest város tanácsa ekkor Ybl Miklóst bízta meg a művezetéssel, aki a Bakáts téri templom, a Nemzeti Lovarda, a régi képviselőház, a Festetics- és a Káeolyi-paloták tervezése révén vált ismertté. Már decemberben látszott, hogy gond van a hosszú éveken át szabadon álló, és ezért károsodott pillérekkel, amelyeket az adományként kapott különböző minőségű kövekből faragtak, és nem voltak elég teherbírók a kupoladob megtartásához. Végül 1868 januárjában egy vihar következtében bekövetkezett a katasztrófa: beomlott a szerkezet. A balesetet követően az építkezés hosszú időre leállt. Ybl ezalatt átdolgozta Hild terveit, így a kelet-nyugati homlokzat az eredeti klasszicista felfogást tükrözi, míg a főhomlokzat és a mai Bajcsy-Zsilinszky útra néző, hátsó homlokzat már neo- reneszánsz stílusban készült.
