Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-06-01 / 6. szám
2004. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 P. Miskolczy Kálmán: SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY (Ünnepe június 27) Szent László - a lengyel-magyar testvériség és barátság záloga, valamint a horvát-magyar együttélés létrehozója - anyja II. Miciszláv lengyel király leánya, és ott látja meg a napvilágot 1046 körül. Atyja I. Béla király, akinek Endre király ellen kell harcolnia a trónért. Testvére, Géza lesz előbb atyja utóda, aki viszont Salamon király ellenében küzd a trónért. Géza három évig uralkodik s utána a népakarat Lászlót kívánja Salamon helyett. “Valóban isteni Gondviselés különös intézkedését kell abban látnunk, hogy a magyar nemzetnek az első szent király halálát követő négy évtizedes viszály után őt adta. Mert uralkodása sorsdöntő volt a népe történetében. Kiváló uralkodói képességével, vitézségével és életszentségével kivezette a magyarságot a belső vészek örvényéből és megmentette a külső ellenségek halált és pusztulást hozó támadásaitól” - úja egyik életrajzírója (Vecsey Lajos). Hóman Bálint történetíró szerint is az ő feladata lett az ország “megalapítása” vagyis a belső rend megszilárdítása, valamint a külső határok biztosítása. Nevéhez fűződik Horvátország és Szlavónia meg- hódoltatása. “Ezt a király nem kapzsiságból cselekedte - íija a korabeli krónikás -, hanem azért, mert a megözvegyült királyné a magyar király testvére volt, így a királyi törvény szerint őt illette az örökség.” Hadjárataiban kitűnt vitézségével, különösen a kunok elleni harcokban. Ugyanakkor ellenségeivel szemben kíméletes, lovagias. A magyar leány kiszabadítása egy menekülő kun vezér kezeiből sok magyar templom falára felkerült festményként. Népszerűségét bizonyítja a sok legenda, mellyel alakját a néphit körülfonta: Szent László íuve, a Tordai hasadék, stb. Az űz, kun és besenyő betörések tapasztalatai arra bírták, hogy a végeket megerősítse. Az elnéptelenedett területekre új telepeseket hozott, kiépítette a keleti részeken a közigazgatási szervezeteket, ily módon politikai egységgé formálta Magyarországot. Ezt a munkát az északnyugati részeken is ő kezdte meg, de Kálmán király fejezte be. Ők ketten építik ki a vármegyei rendszert 72-re. Egyházi vonalon is sokat és nagyot alkotott: ő szorgalmazta Szent István szentté avatását és 1091-ben tiszteletére Zágrábban püspökséget alapított, s azt a kalocsai érsekségnek rendelte alá. Befejezte a váci székesegyház építését, új templomot építtetett Nagyváradon Szűz Mária tiszteletére és Gyulafehérvárott is. Nyitrán bencés kolostort alapított. Gondja volt az egyházi fegyelemre és VII. Gergely szellemében: a szabolcsi zsinaton a pápa reformintézkedéseit fogadtatta el a püspökökkel és papokkal. Valóban nagy király, akire minden magyar csak csodálattal tekinthet fel, mert benne megvalósulva látja legszebb álmait: hazája nagyságát, területi integritását, politikai és erkölcsi tekintélyét. Mi volt varázserejének titka? Prohászka szerint: “A magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté.” A harchoz szokott magyarság belátta, hogy kereszténység s vitézség nem zárja ki egymást, sőt erősítő hatással vannak egymásra. “A kereszténység nemzeti életté, a keresztény király a nemzet hősévé lett.” Ezért mondja róla az ősi magyar ének: Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály Magyarországnak édes oltalma, Szent kerályok közt drágalátos gyöngy, Csillagok közt fényességes csillag. A szamárról A szamár - a legközönségesebb négylábúak egyike. Nem olyan kedves, dörgölőző, mint a macska, nem olyan méltóságteljes, félelmet keltő, mint az oroszlán, nem is olyan hatalmas, erős, mint az elefánt vagy az orszarvú, nem olyan hasznos, mint a tehén vagy a disznó. A lóhoz sem lehet hasonlítani ezt az esetlen állatot. Lenézés, csúfolás, szenvedés az osztályrésze. Az el- esettség, a butaság mintaképe. A világ majd minden nyelvén a szamár a buta, a rossz tanuló, a csökönyös szinomímája. Csúfolják nagy fülei miatt, csikorgó nyi- hogásáért. Bőg a szamár, eső lesz, - mondják. Még azt is mondják, hogy a szamárbőgés nem hallatszik az égig. Se szeri, se száma azoknak a történeteknek, melyek a szamárnak ezt vagy amazt a tulajdonságát teszik nevetségessé. És mégis, ez a megalázott, lenézett, megvetett, szürke kis állat, milyen hűséggel, odaadással szolgálta a szentcsaládot! Még a megváltó megszületése előtt, szamárháton tette meg a Szűzanya az útat Názáretből Betlehembe. Ott, mikor a Kisjézus megszületett, a jászolban fekvő újszülött Kisdedet leheletével melegítette a szamár is, a többi állattal egyetemben. Aztán, Heródes gyilkos törvénye elől szamárháton menekült a szent család Egyiptonba, és ugyancsak szamárháton jöttek vissza a szentföldre. Végül pedig, Virágvasámapon, a megváltó, szamárháton vonult be Jeruzsálembe. Jézus akkor megáldotta a szamarat. A nép hit szerint azóta viseli a szamár a kereszt jelét a hátán. Ez igazán “szép karrier” egy szenvedő, lenézett, kigúnyolt, szürke kis négylábú számára. Ezek a gondolatok jutnak a fejemben most, amikor világszerte egyre jobban üldözik a kereszténységet. Marti János
