Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-06-01 / 6. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. június Saáry Éva UNOKÁK- Megismételed az életedet! - tréfálkozik velem Iván barátom. - Mégegyszer fölneveled ugyanazt a két lányt. S valóban, ha a 10 esztendős Julira és a 8 éves Klárira nézek, gyakran elfelejtkezem róla, hogy nem a lányaim, hanem az unokáim.- Sophie, gyere ide! - mondom hirtelen haragomban.- Nem vagyok Sophie! - kéri ki magának Juli. A karakterük is hasonló. Az idősebb komoly, megfontolt, a fiatalabb viszont bohém, szeszélyes, ugri- bugri. Mivel a szülők dolgoznak, a kicsik a téli hónapokban nálam ebédelnek, s még csak növeli a zavart, hogy ugyanabba az elemi iskolába járnak, mint annak idején a lányaim. Ha lenézek az erkélyről, látom őket a tágas udvaron, és ellenőrizni tudom jövés-menésüket. Megismételt élet?? Lehet. Az unokák is több nyelvet beszélnek: az iskolában az olaszt, franciát (hamarosan elkezdik a németet is), itthon részint a magyart, részint -az apai nagyszülők után-, a szép, dallamos lombard tájszólást, ami külön nyelvnek számít. Híres énekesüket, Nanni Svampát (a Brassens-dalok átül- tetőjét) magam is kedvelem. A gyerekekkel foglalkozás sok lekötöttséget, de sok örömet is ad, mert mindenről el tudok velük beszélgetni, jobban, mint a felnőttekkel. Nemcsak ők, én is tanulok tőlük egy et s mást. Honfitársaim azt mondják, Julinak, Klárinak tökéletesebb a magyar kiejtése, mint Sophie-nak, Ágnesnek, pedig ők jelentős szerepet játszottak a Kölley Gyurkabá irányította nyugateurópai cserkészetben. Ez valószínűleg a Pestről hozott videokazettáknak köszönhető, melyeket többször is megnéznek, és már kívülről tudnak. Szeretik az operetteket (Gül baba, Bob herceg, Csárdáskirálynő, János vitéz), de a régi fekete-fehér filmeket is (Maga lesz a féljem; Egy szoknya, egy nadrág; A hölgy egy kissé bogaras stb.)- Az olasz műsorokat élvezzétek otthon! - hangoztatom. - Itt nálam magyart, németet, franciát vagy angolt lehet nézni. Nem mondanak ellent, mert elfogadják a tételt, hogy “minden ember annyit ér, ahány nyelvet beszél”. Az iskolában sincs velük gond. szép bizonyítványokat hoznak haza. Juli kedvence a matematika (s kitűnő mszaki érzékkel rendelkezik, amit talán francia nagyapjától örökölt), szereti azonban a többi tárgyakat is: jól rajzol, énekel, de tornából is az elsk között van. Klári inkább humán beállítottságú. Ő a nőiesebb. A tanítókkal, a gyerekekkel kedves, közvetlen, mindenütt népszerű. Nagy fantáziája van, néha meglepő dolgokat tud mondani! Családom, ismerőseim körében immár szállóigévé vált, amit valamivel kapcsolatban (?) egy alkalommal nagybölcsen kinyilatkoztatott:- Nyugodjatok bele, a világ ilyen, és nem is fog megváltozni! * Julika négyhónapos korában súlyos operáción esett át. Szülei magukkal vitték nyaralni az olasz tengerpartra. Ott történt a váratlan szerencsétlenség: bélcsavarodást kapott, ami azonnali beavatkozást igényelt. Az európai hírű genovai gyermekkórház, mint utólag kiderült, a Gondviselés áldásának bizonyult. Itt Lugánóban talán rá sem jöttek volna azonnal a bajára. Én éppen Közép-Ázsiában tartózkodtam, ahol el voltam vágva minden hírtől. Nem tudtam semmiről. Itthon viszont nagy volt az ijedelem, az izgalom. Noha az olasz orvosok kitűnőek, a klinikai viszonyokról már nem lehet ugyanezt elmondani. Julika betegsége alatt éjjel-nappal ült valaki a családból az ágya mellett: a szülei (Sophie, Antonello) vagy Ágnes lányom és félje, Giampiero. Mire Taskentből hazarepültem, a kislány már túl volt a veszélyen. Nagyobb baj -egy kis csonttörésen kívül-, azóta nem fordult elő. (Remélem, az Égiek a jövőben is megkímélnek bennünket a gondoktól!) Végül talán még annyit, hogy nem panaszkodhatom az unokáimra. A Jánosi Antal által nemrég velem készített TV-inteijú során is megállták a helyüket. Mindenhonnan dicséretet kaptak.--"Szól a zene, áll a bál, gyereksereg táncot jár" -- szavalták a gyermekek a szolyvai magyar iskolában, ahol február 20-án tartottak farsangi mulatságot az első és a második osztályosok. A vendégeket és szülőket Gerzsenyi Ibolya, a magyar óvoda igazgatója köszöntötte. A jelmezbe öltözött gyermekek tréfás versekkel, játékos énekekkel szórakoztatták a közönséget. A róka, indián, bohóc és egyéb ötletes álarcot viselő kisiskolások együtt ropták a táncot. A mulatság során tombolajátékra is sor került.
