Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG Őrtállás Nyugaton Ez a nemsokára nyomdába kerülő képes album az ötvenöt éves emigráció teljesítményeit,, számos közéleti Szereplő színes élettörténetét, írásaikból vett idézeteket, ifjúsági szervezetek, egyesületek, egyházak munkásságát, elért eredményeiket mutatja be a történelem számára. Még mindig dolgozik egy osztály, mely az adatokat a sajtóból, könyvekből, személyes tapasztalatból a fiatalabb korosztályok technikai felkészültségével és segítségével összeállítja és könyv formájában kiadja. A szerző, Sisa István emigrációs múltja 55 esztendőre néz vissza, s a könyv első részében ismeretlen munkásságának, teljesítményeinek felsorolását nyújtja nemzetünk szolgálatában. — A könyv már szedés alatt lévő előszavában így ír erről: .....Van egy személyes „titkom”, amiről csak kevesen tudnak. Lényegében nem vagyok íróember, s beszélni sem szeretek sokat. Az írás azért sem kenyerem, mert abból soha nem éltem meg, lévén 28 éven át teljes idejű alkalmazottja egy nemzetközi jellegű hírtovábbító irodának. Csak az emigráció első 3 évében szereztem egy osztrák újságírói igazolványt, hogy a magyar ügyet német nyelven tudjam szolgálni a világ felé, mialatt régivágású emigrációs vezetők még Európában saját anyanyelvükön írtak és sírtak drága szülőhazám sorsa miatt. A tény, hogy 55 éves emigrációs múltam alatt nem írtam 100-nál több cikket, magáért beszél, hiszen kevesebb mint 2 cikk átlagot jelent évente. 1948. óta az írást kizárólag valami belső kényszer alatt vállaltam nemzetünk ügyét szolgálandó. Elejétől kezdve maradandó főtémám a magyarság külföldön annyira elhanyagolt jóhírének növelése volt. A „nem. szeretek írni” önleplezés furcsának tűnhet számos olyasó szemében, hiszen nevemhez fűződik néhány olyan írói fegyvertény, melyek unikumnak számíthatók az emigráció történetében. Első németnyelvű cikkemet „Rote Nacht über Ungarn " (Vörös éjszaka Magyarország felett) az Osztrák Néppárt választási hadjáratában százezer példányban mintegy röplaként használta a választókat elriasztandó a kommunistákra való szavazástól 1949 őszén. Első németnyelvű, hosz- szabb tanulmányom „Die Volksdeutsche Frage ohne Illusionen" (A népinémet kérdés — illúziók nélkül), mely először a müncheni Sudoststimme-ban jelent meg, több mint egy évig tartó médiavisszhangot keltett, beleértve a hivatalos Süddeutsche Rundfunk rádióállomást. Az USA-ban magyar nyelven írt első cikkem, a Quo Vadis Hungária? c. vészkiáltás az otthoni abortuszőrület által okozott népesedési tragédiára hívta fel a figyelmet. írásomat csaknem minden nemzeti irányú emigrációs lap átvette, s egybehangzó véle2004. január mények szerint az emigráció legnagyobb nyilvánosságot kapó cikkének bizonyult. S.O.S. frpm Hungary címmel angol változatban is megjelent és anyagát amerikai szenátorok is felhasználták, elítélve a Magyarországon folyó magzat- irtást az U.S. Congress 1965. május 26-i ülésén. Az emigráció legnagyobb könyvsikerének bizonyult The Spirit of Hungary c. albumot is én írtam a Rákóczi Alapítvánv felkérésére még 1982-ben, s azóta a műből három kiadásban eddig tíz nyomás jelent meg. Ennek teljes magyarnyelvű változatát az eredetivel azonos minőségben „Magyarságtükör" — Nemzet határok nélkül alcímmel a Püski Kiadó a múlt év elején hozta forgalomba Budapesten..." Amikor az Egyesült Magyar Alap . elnöke az Őrtállás Nyugaton megírásának tervéről tudomást szerzett, egy lelkes körlevélben bátorította a szerzőt, aki évtizedek óta gyűjtötte a készülő könyv anyagát. Tudjuk, hogy a témakör és a szerző neve szinte biztosítéka a részben már szedés alatt lévő album sikerének. Ennek áráról még tárgyalunk (kb. 35-40 US$ lesz), de az Egyesült Magyar Alap előzetes rendeléseket (előjegyzéseket) és adományokat kér, hogy a könyv mielőbb megjelenhessen. Címünk: United Hungarian Fund, P.O. Box, 16142, Cleveland, OH. 44116. Tel/fax: 440-331-3310. A szerző címe; 311 Anthony Home Rd. Huddleston, VA 24104. Tel/fax: 540-297-5984. Dr. Papp Gábor Könyvismertetés Közeledik a karácsony, a szeretet és a béke ünnepe. Szomorú arra gondolni, hogy nincs mindenütt béke a földünkön, hogy valahol ölik egymást most is az emberek. Gondolataink visszaszállnak a nagy háború utolsó szomorú karácsonyára. 1944-ben, karácsony napján teljesedett be Budapest bekerítése az orosz hadsereg által. Mégis, még ilyen körülmények között is voltak emberek, akik megpróbáltak karácsonyfát szerezni és díszíteni a gyerekek kedvéért. Két könyv került mostanában a kezünkbe, mind a kettő visszaemlékezik a' háború megpróbáltatásaira. Az egyiket Ditróiné Csiby Éva írta, címe: Üzenet apámtól. Először egy gyerek élményén keresztül írja le egy Erdélyből menekült család történetét, akik végül is bent rekedtek az ostrom alá került Budapesten. „Gyertek be az ünnepekre hozzánk a Peterdy utcába” —'bíztatja a rokon a menekült terhes anyát — „Pesten még semmit sem érzünk a háborúból. Azt beszélik, a Tiszánál megállították a németek a frontot. Díszítünk egy szép karácsonyfát és majd ünnepelünk közösen”. A család örömmel fogadta az ajánlatot: „Nagyon jó, ki tudja, az angyal megtalálja- e ezeket a gyerekeket, hisz eljöttünk a világ végére”. Nem gondolták a rokonok, hogy ezzel az ajánlattal még keservesebb megpróbálta
