Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1. szám
2004. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 tásoknak teszik ki a gyerekes családot, és hogy ők maguk is el fognak tűnni otthonukkal együtt a világból. Ilyen volt akkor az élet Budapesten. „Beálltunk a sorba, mely az oltárhoz vezetett, amikor hirtelen egy hatalmas csattanás rázta meg a templomot és a nagy csillár táncolni kezdett a fejünk felett és a templom közepébe csapódott, az üvegablakok pedig nagy robajjal bevágódtak a padsorokba. Amikor körülnéztünk azt sem lehetett megállapítani, hogy ki az élő és ki a halott”. A rokonok meghalnak, de az élet diadalmaskodik még ebben a szörnyű helyzetben is és a kis új élet már Erdélybe visszatérve születik meg. A leírás másik fele a hadba vonult apáról szól, aki a Székelyföldet körülölelő hegyekben védi a szülőföldjét a betörő ellenségtől és életét' veszti ennek következtében. Nagyszerűen írja le az író egy olyan katona lelki beállítottságát, aki belenyugszik sorsába, mert belátja, hogy ősei példájának követőjévé kell lennie és a becsület és a tisztesség azt diktálja, hogy helytálljon, még élete feláldozása árán is. A másik könyv, Ormay Garbiella: Az értol az óceánig című könyve szintén a háború megpróbáltatásait írja le többek között. Egy asszonyról szól, aki nem akarja ölbe tett kézzel nézni a férfiak nagy küzdelmét, hanem elmegy ápolónőnek. Először még Horthy István- né vezetésével ez az önkéntes munka érdekes társadalmi élményeket nyújt, de amikor az ellenség betör az országba, sokszor annyi a sebesült, hogy csak a leszórt szalmára tudják őket fektetni. ,Azok, akik a tankokban megégtek, először megbolondultak, volt, aki egész gipszágyban feküdt. Azt suttogták, hogy azokat, akiket nem lehet megmozdítani, le fogják lőni visszavonulás esetén. Volt úgy, hogy éjszaka olyan sok volt a halott, hogy nem volt idő elvinni őket, a letakart hordágyak a folyosón maradtak sorban”. A leírás beszámol karácsonyról is. „Karácsony estére készülődtek. Óriási fenyőfát vártak, amit majd az apácák fognak feldíszíteni az apátság nagy termében. A fa azonban valami miatt késett. Egyszer csak hatalmas fegyverropogást hallottak, azt hitték, bombázzák a kolostort. A nagy csillár lezuhant, ha a fa ott lett volna, talán halálos áldozata lett. volna. Kiderült, hogy egy német pilóta zuhant bele az épületbe”. A menekültek elözön- lötték a kisvárost. Székes- fehérvár többször is cserélte a megszállókat. Rettenetes híreket lehetett hallani, hogyan erőszakolták meg a nőket a szovjet katonák: Ilona, a beszámoló főszereplője menekül, a rémülettől hajtva, míg Ausztrián, Anglián keresztül Kanadába jut. De elfelejteni elhagyott otthonát sohasem tudja. „Emlékezett még rá, hogyan mondta még annak idején az apja: Ez a birtok itt mind a tied lesz, de ez kötelességet is hárít rád: te ennek a népnek nemcsak vezetője leszel, hanem oltalmazó- jának is kell lenned”. A birtok ugyan nem lett Ilonáé, de azért úgy érezte, a kötelessége megmaradt ezzel a néppel szemben, szószólójuknak kell lennie a nagyvilágban, amennyire teheti. A könyv igyekszik arra feleletet adni, hogy maradhat-e egy ember hű önmagához és Teremtőjéhez, aki. egy más világba kerül. E könyv kapható az alanti címen: Ormay Gabriella, 5 Concorde Pl. # 3301, Toronto. Ont., M3C 3M8, Tel: (416) 383-1100. Kérjük olvasóinkat, nézzék meg a Csiby Éva könyv hirdetését az újságban. Mind a két könyv megemlékezik a magyarok legszomorúbb karácsonyáról és mind a két könyv próbálja a magyar feladatot meghatározni a különböző emberi életek leírásán keresztül. Emigrációban vagy Magyarországon magyar számára ugyanazt a feladatot rótta ránk a Teremtő, hűnek lenni nemzetünkhöz! AMERIKAI MAGYARSÁG--Több mint ezren gyűltek össze az elmúlt évek szomorú tapasztalatai és az izraeli utazási korlátozások ellenére Betlehemben, Jézus szülőhelyén, hogy részesei legyenek a szentesti ünnepségeknek. A Betlehembe zarándokolt hívők száma messze elmaradt attól az embertömegtől, amely az intifáda (palesztin felkelés) 2000 szeptemberi kezdetét megelőző időszakot jellemezte. A várost katonai kordon vette körül, és a Jászol téren is jelentős volt a rendőri jelenlét. Betlehembe kizárólag izraeli ellenőrzőpontokon lehetett bejutni, így a palesztinok meglehetősen korlátozott számban voltak jelen.--A pápának tetszett Mel Gibson Jézus-filmje A katolikus egyházfő sajtóforrások szerint megtekintette az ausztrál színész-rendező Passió című, Jézus Krisztus életének utolsó 12 óráját elbeszélő filmjét, amely már forgatása alatt is rengeteg vitát váltott ki. A jelentések szerint a pápa titkára arról tájékoztatta a Jézus-film prodicerét, hogy II. János Pál magánlakosztályában nézte meg az alkotást: nagy művészi erejűnek ítélte, és jóváhagyta azt. Az olasz sajtó a The Wall Street Jounal jelentésére hivatkozva számolt be arról, hogy Steve McEveety, a film társproducere még december 5-én átadta a Passió dvd-jét Rómában a pápa titkárának. A titkár arról tájékoztatta a film producerét, hogy a pápa a film megtekintése után kijelentette: “Azt mondja el, ami történt”. A dvd-t a római kúria vezetőinek egy szűk köre is megnézte. Gibsin filmjéből néhány részletet már bemutattak az Egyesült Államokban. Ennek nyomán több amerikai zsidó szervezet antiszemitizmussal vádolta a rendezőt, aki szerintük ismét elővette a “zsidók mint istengyilkos nép” formulát. A Vatikán egyébként - igaz, nem hivatalosan - az utóbbi hónapokban többször is védelmébe vette a buzgó katolikus Gibson filmjét, amelynek amerikai bemutatóját 2004. február 24-re, hamvazószerdára tervezik.
