Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-06-01 / 6. szám
2004. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 más országokban szabadon használható. A tilalom feloldásának kérelme a Munkáspárttól ered. A megcsontosodott ortodox kommunista párt régóta sérelmezi jelképeinek betiltását. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ezen jelképekkel együtt a horogkereszt és a szélsőjobboldal más jelképeinek használata is tiltó listára került. Elgondolkoztató: pont a baloldal sikoltozna legjobban ha valakinek eszébe jutna ezen szimbólumok használata. A Fidesz-kormány, amikor a törvényt megalkotta, arra hivatkozott, hogy ezek a jelképek az emberekben rossz emléket, félelmet keltenek. Ezért a tiltás nagyon ésszerű volt, mindkét oldalra vonatkozott. Herczog Edit MSZP-s képviselőasszony arra hivatkozott, hogy a legtöbb nyugat-európai országban be van tiltva a horogkereszt használata, viselése, míg a vörös csillag nincsen. Egy dologról feledkezik csak meg a képviselőasszony, hogy Nyugat-Európa legtöbb országában a náci jelképek valóban rossz emléket idéznek elő, de ugyanezekben az államokban a vörös csillag nem okoz fájdalmat, közömbösek iránta. Idehaza viszont kegyetlen diktatúrát, börtönt, internálást és kivégzéseket jelentett a vörös csillag. Ezért balgaság külföldre hivatkozni. Jó magam máshol látom a problémát. Ma idehaza bizonyos vonatkozásokban a lopakodó kommunizmusnak vagyunk a tanúi. Hiszen a jelenlegi kormány, és az őket kiszolgáló média tagjainak többsége címeres kommunista volt és a lelke mélyén az is maradt.--Különös incidens zavarta meg a minap a parlamenti munkát. A karzatról négy fiatal egyetemista röplapokat szórt a képviselők közé, amelyeken azt követelték, hogy hozzák haza a katonákat Irakból. Ugyancsak ez állt azon a pár percig látható transzparensen, melyet a karzaton feszítettek ki. A T. Ház elnökasszonya elvezettette a fiatalokat. Az ülés megszakadt, csak egy jó félóra múlva folytatódott.. Szili Katalin házelnök, aki oly sokszor hangoztatja, hogy ő hívő katolikus, ami az MSZP berkeiben szokatlan, talán elegánsabban tette volna ha kijelenti, hogy a négy fiatalnak ez a véleménye, és hogy ma Magyarországon a vélemény szabad. Annyit azért korrigálnék, hogy két év óta csak részben szabad. Miután a fiatalok elhagyták a termet, tovább folytatódhatott volna az ülés. így viszont, amit a fiatalok szerettek volna, azt elérték, ez pedig a nyilvánosság. Az viszont már a gusztustalanságot súrolja, hogy három napig a médiában másról sem esett szó, csak arról, hogy miként kellene megbüntetni a négy fiatalt. Az “alkalmi jogászok ki sem fogytak az ötletekből. Pedig nem történt más, mint négy egyetemista kifejezte véleményét a nagy nyilvánosság előtt Magyarország iraki részvételéről. Ami pedig a magyar kontingens hazahozatalát illeti, mióta az Egyesült Államok második Vietnámja folyik Irakban, idehaza egyre többen mondják még idejében, hogy ki kellene ebből szállnunk, az ország érdeke ezt kívánja.--Pravda: Miből leg-ek az EU tagállamai? címmel a baloldali szlovák lap Magyarországgal kapcsolatban két tényezőt említ: itt van Európa legnagyobb zsinagógája, és száz emberre itt jut a legtöbb infarktus. Dr. Hasznos Miklós: AZ ÉVÉRTÉKELÉSEK IGAZSÁGA Nehogy azt higgye az Olvasó, hogy a szerkesztő tévedésből egy lejárt szavatosságú cikket tett a lapba, hiszen jócskán elmúlt már az évértékelés ideje. Most nem az elmúlt évet kívánjuk értékelni. Nem azért, mintha arra már nem lenne szükség. Nagyon is szükség lenne rá, hiszen ez ideig egyetlen politikus egyetlen „évértékelés” ürügyén elmondott beszéde sem volt igazán évértékelés, sem igazán beszéd, csak szavak vagy frázisok, vagy csupán csak nyilvános szereplés, magamutogatás. Ennyire becsüli az istenadta népet mostanában a magyar ugaron, az un. „politikai elit”... Meg meri engedni magának, hogy kiálljon a nyilvánosság elé, magához hívja a népet, hogy keblére ölelje, és bölcs szavakkal eligazítsa, de e helyett, ahogyan Pázmány Péter mondta, a „galléija alá köp”. De egy másik klasszikus mondás is jól illik erre a magatartásra: nyisd ki markod mind a kettőt, nesze semmi, fogd meg jól (Petőfi). Tehát nem fogjuk értékelni az elmúlt évet, csupán egy mondat erejéig. Ezzel azoban nyomatékosan fel akaijuk hívni az Anyaország jelenlegi határain kívül élő magyaroknak a figyelmét valamire, amire, ha számukra fontos a magyarságuk, a jövőben nagyon oda kell figyelniük. Az évértékelések egymondatos értékelése pedig a következő: az évértékelések eddig még soha semmilyen igazán fontos kérdésről semmi érdemi információt nem tartalmaztak. Mivel ilyen véletlen nincs, ebből a tényből két nagyon súlyos és nagyon fontos következtetés vonható le. Az első: a politikai „elit” nem akaija, hogy a magyar nép tisztán lássa az ország helyzetét. A második következtetés pedig az elsőből következik: annak, hogy a népet igyekeznek tudatlanságban tartani, oka van. Ez az ok pedig nem lehet más, mint az, hogy vannak titkolniva- lók. A pillanatnyi helyzet, vagy a jövő, vagy pedig mind a kettő nagyon sötét, vagy pedig már túl sokkal nem tudnak elszámolni. Ma, 2004-ben a magyar nép informáltsága saját jelenére és jövőjére vonatkozóan nem sokban tér el attól a teljes tájékozatlanságtól, melyben Kádár alatt tartották a nemzetet. A népnek saját sorsába való beleszólási lehetőségei azóta sem változtak. Nem is változhattak, hiszen információ nélkül nem lehet véleményt alkotni, és cselekedni sem. Ezzel eljutottunk mondanivalónk lényegéhez. Szét kell zúzni azt az információs karantént, melyben a magyar népet a politikai „elit” tartja. Demokrácia ugyanis nem létezhet információs karanténban. Meg kell követelni az érdemi információt minden felelős vezető minden megnyilatkozásában. A magyar Büntető Törvénykönyv 296/a. paragrafusa két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munká
