Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-06-01 / 6. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. június HAZAI TŰKOR “Asszonyállat”, ez a régi nem túl hzelgő, de a középkorban gyakorta használt kifejezés jutott az eszembe, amikor Kósáné Kovács Magdának, a Szocialista Párt befutó helyén indított európai parlamenti képviselőjének szavai eljutottak hozzám. Ugyanis a képviselőnő minősíthetetlen hangnemben és kifejezéssel illette a Vatikánt és közvetve II. János Pál pápát. Maga a kifejezés ízléstelenségében, primitívségében olyan szocialista jellegű volt, melyet nyugodtan nevezhetünk alpári szocialistának. Emberi szóhasználatra fordítva a “nagyságos asz- szony” annak adott kifejezést, hogy a Vatikán befolyása alá akaija vonni Európát. Most eltekintve attól, hogy Európa lakóinak többsége némi kivétellel római katolikus, a Vatikánra és főleg a Szentatya szerénységére, emberségére jellemző, sőt igen távol áll minden erőszakos térítési kísérlet, vagy az államok belügyeibe való beleszólás. Persze ez nem záija ki a pápa jámborságából eredő népszerűségét, illetve azt, hogy mindig felemeli szavát az erőszak ellen, és a világ tévelygését, és itt nem vallásáról, hanem erkölcsről és morálról lévén szó, bizony szóvá teszi. Ebből (is) ered az a szeretet, mely körül veszi. Ez fáj a “bádoglédynek”, ahogy itthon nevezik. Pedig nincs oka panaszra, hiszen ami a fent nevezett erkölcsöt és morált illeti, senki nem gondolja komolyan, hogy ez rá is vonatkozik, illetve valaha is számon kérték volna a tőle igen távol álló erkölcsi normákat. Kérésünk is csak annyi lenne felé, hogy foglalkozzon a fold színéhez igen közel álló dolgokkal, így az MSZP-vel, Kovács László pártelnökkel, a 209-es ügynökkel (Medgyessy), a villaépítő és vásárló szocialista miniszterekkel, a szocialisták nagy barátjával, Kulcsár Attilával (akit Bécsből hozott haza a rendőrség), és hagyja békén a Szentatyát, akihez akkor sem ér fel ha felmászik a világ tetejére. —A közjó érdekében és az egyház javára végzett szolgálataiért, II. János Pál pápa, a Nagy Szent Gergely Rend nagykeresztjének civil fokozatát adományozta Orbán Viktornak, a polgári kormány miniszterelnökének. Minden jó érzésű magyar ember örömmel fogadta a megtiszteltetést, kivéve a szocialista politikusokat. A szocik a rájuk jellemző ízléstelenséggel és ocsmánysággal vették tudomásul Orbán Viktor kitüntetését. A Szentszék nem volt hajlandó még csak kommentálni sem a le- vitézlett kommunisták reakcióját. Már csak azért sem, mert mint említettem, azt a bizonyos sértő kifejezést, amely Kósánétól eredt, s amelytől a szocialisták nem határolódtak el, ergo egyetértettek vele. Nem is érdemes ezzel foglalkozni. Inkább néhány szót magáról a kitüntetésről. A Nagy Szent Gergely Rend nagykeresztje pápai rendjelet XVI. Gergely pápa alapította 1831-ben. Három fokozata van, a nagykereszt, a parancsnoki kereszt és a lovagkereszt. Orbán Viktor kitüntetése a legmagasabb vatikáni elismerés. A kitüntetést Juliusz Ja- nusz, apostoli nuncius, a Vatikán budapesti nagykövete adta át. Rövid beszédében kifejtette, hogy a volt miniszterelnök érdemeinek elismerésére adományozta, s hogy a kereszténység Magyarországnak nem csak múltja, de a jövője is. A kitüntetés értékét növeli, hogy az elmúlt száz évben hazánkban mindössze csak hárman kapták meg. Huszák Károly, a Tanácsköztársaság bukása után megválasztott miniszterelnök, Apor Gábor és Habsburg Ottó. Elgondolkoztató, hogy miért váltott ki ilyen nyílt gyűlöletet a liberál-bolsevikokból a kitüntetés. Azért, mert nyilvánvaló, hogy a megtiszteltetés nem csak a volt miniszterelnöknek szól. Áttételesen a polgári pártnak, mely jelentéktelen liberális pártból, mely fölött az SZDSZ gyámkodott, egy valódi nemzeti keresztény eszmékhez közelálló néppártá nőtte ki magát, melyet mára már a lakosság egy jelentős része támogat. Márpedig ahol a nemzet és a keresztény kifejezés együtt szerepel, ott az ordasok vicsorgása idehaza megszokott jelenség. Még egy olyan nőszemélynél is, mint Kósáné.--Mindent alulmúl a kormány teljesítménye. Nem arról van szó, hogy illúziónk lett vola, a volt ügynök vezette kabinet megalakulásakor. Csak valahogy ott a tudat mélyén reménykedtünk, hátha meglepnek valamivel. Végül is abban megleptek, hogy negatív értelemben fellülmúl- tak minden elvárást, különösen a korrupció terén. Talán néhány hónapja elég lesújtó véleményt írtam a kormányról. Pedig akkor csak sejteni lehetett, hogy ezek padlóra küldik az egész gazdaságot. Egy tévéműsorban az a Csintalan Sándor jellemezte volt elvtársait, aki már az úttörőmozgalomban is ott állt a “vártán”. Végigjárta a kommunista rendszer minden lépcsőfokát, majd alapító tagja lett a Szocialista Pártnak. Még csak azt sem lehet mondani, hogy kimaradt volna az osztozkodásból. Rendesen kasszáit ő is a “rendszerváltás” hajnalán. Mégsem tudott lakatot tenni a szájára. Volt részéről egyfajta erkölcsi mérce. Nem volt magasra állítva, át lehetet rajta könnyen lépni, mégis az “újkori kollégák” inkább átbújtak alatta. Ez már nem fért Sándor “begyébe” és a klientúrával kapcsolatban jól kipakolt. Azonnal páros lábbal rúgták ki az MSZP-ből és hogy ne jártássá tovább a száját, még a legjobban jövedelmező vállalkozásából is kipenderítették. Ez csak olaj volt a tűzre. Csintalan úr (Nomen est omen. A név kötelez.), időnként megjelenik a Fideszhez közelálló Hírtv képernyőjén és a kormány tagjait górcső alá veszi. Nincs okunk kételkedni Csintalan úr megítélésében, hiszen köztük volt, jól ismerte az urakat. Az egész tragikomédiában csak egy vigasztal. Akik az országra szabadították ezt a sereget, a “panellumpenek”, most ők prüszkölnek a leghangosabban, amióta mélyebbre kell az üres zsebben nyúlni, a megemelkedett villanyszámlát, a gázszámlát, a vízdíjat kifizetni. Lassan már annyi pénzük sem marad, hogy legalább hetente egyszer jól berúgjanak, mert a kormány még ezt a pici “kultúrát” is elvette tőlük.--Három MSZP-s országgyűlési indítványt készül beadni az országgyűlésnek, hogy a vörös csillag, valamint a sarló és kalapács önkényuralmi jelkép ismét szabadon használható legyen. Indoklásuk szerint napjainkban a két munkásmozgalmi szimbólum Magyarországon kívül
