Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-06-01 / 6. szám
2004. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 Illés Sándor ÉJSZAKAI SZIRÉNASZÓ Későre járt már, amikor a hangversenyről hazafelé tartottam. A Hősök teréig a kisföldalattival, a Dózsa György úton a trolival utaztam. A városligeti megálló után, hazafelé lépkedve már egy élő lelket sem láttam. Sietősre fogtam a lépteim, és éppen a házunk elé értem, amikor fékcsikorgásra lettem figyelmes. A közelben állt meg egy gépkocsi. Az első pillanatban megörültem annak, hogy nem vagyok már egyedül az éjszakában, a következő pillanatban azonban riadt szorongást éreztem. Az autóval érkező férfi ugyanis egy létrát cibált elő a csomagtartójából, a vállára vette és megindult az Abonyi utca felé. Mi lehet a szándéka? - töprengtem meglapulva. Előkertes házak vannak erre felé, gondolom be akar lopakodni az egyikbe, s onnan már gyerekjáték létrával felmászni valamelyik ablakhoz. A gyanú egyre jobban hatalmába kerített. Talán felkeltene hívnom a rendőrséget, irányítsanak erre egy gépkocsizó járőrt, de aztán elvetettem nyomban ezt a tervet. Nem mertem megkockáztatni az utcai telefonfülkéből való hívást. Észreveheti, s akkor végem. Talán körözött betörő, gonosztevő, lehet, hogy gyilkos. Nem árt, ha az ember óvatos. Úgy döntöttem hát, hogy követem. Osonó léptekkel eredtem a nyomába. Közben ijesztően felgyorsult a szívverésem, kiszáradt a torkom: féltem. Már megbántam, hogy követtem. Hagyni kellett volna. Mi közöm nekem ehhez? Miért ártom magam bele mások dolgába? Egy ilyen gonosztevő mindenre képes. Kiáltanom kellene, felébreszteni a békésen alvókat, hogy kirohanjak, hogy letepeijék és átadják a rendőrségnek. A sarkon tétovázva megálltam, aztán mégsem hallgattam józan eszemre, a kerítések mellett továbbosontam, szedtem a lábam sietve, nehogy szemelől tévesszem. Látni akarom most már azt a nagy pillanatot, amikor bilincs kattan a csuklóján. Az Abonyi utca egyik kereszteződésében a létrás ember széttekintett, majd átment az utca másik oldalára. Olyan határozottan lépkedett, mint aki jól ismeri errefelé a járást. Ha dohányos lennék, akkor most alkalmam nyil- na arra, hogy rágyújtsak, s közben észrevétlenül rásandítsak. De mivel nem dohányzom, ezt a trükköt nem használhatom, így hát köhögtem. Hátha felfigyel rám és eláll gonosz szándékától. Egy nagy sárga ház előtt megtorpant, lábával belökte a kertajtót, bement, nagy nyugalommal a falnak támasztotta a létráját egy ablak mellett, aztán egyetlen határozott mozdulattal benyomta az ablakszámyat. Mint aki tudja, hogy az nincs bezárva, csak behajtva. Micsoda könnyelműség ilyen világban! Most meg mit művel? Valamit előrángatott a zsebéből, s óvatosan becsúsztatja az ablekrésen. Úristen! Csak nem bomba? A szívemre szorítom a kezem, a torkom teljesen kiszáradt, alig kapok levegőt. Cselekednem kell, de azonnal. A kapuhoz rohantam, tenyeremmel minden csengőt megnyomtam, zengett az egész ház. Fények gyúltak az ablakokban, csikordult a kapu, majd kitárult. Ekkor elkiáltottam magam, de alig volt hangom a rémülettől: “Segítség! Betörő!” Kézzel-lábbal mutogattam rá: “Be akart mászni! Létrát hozott!” Ekkor kinyílt a létrás ember fölött az első emeleten egy ablak, kitekintett rajta egy bajszos férfi, s azt kérdezte csendesen a létrás embertől: “Már megint te vagy az, Lajos?” Majd amikor nem kapott választ, újra szólt: “Mit akarsz itt? Miért nem hagyod már békén azt a gyereket?” Becsukta az ablakszámyat. Középkorú asszony lépett ki a kapun. Végignézett rajtam: “Maga csapta ezt a nagy lármát? Mondhatom, jól megcsinálta!...” Lehajtottam a fejem. Az asszony visz- szament és becsapta maga mögött a kaput. Szédelegtem. Mi történik itt tulajdonképpen? Egy idős embertől tudtam meg. Lajos, a létrás ember elvált a feleségétől, és el is költözött egy másik asszonyhoz. De olykor haza-haza járt, a fia miatt, akit imádott. A kis Bélának most volt a születésnapja, annak hozott ajándékot. Egy tűzoltóautót. És hogy szégyeljem magam az okozott lárma miatt, úgy látszik fogalmam sincs, hogy mit jelent az apai szeretet. Nem szégyeltem magma. Sőt: jóleső melegség járt át, mert egész úton hazafelé annak az ajándék tűzoltóautónak elképzelt szirénája harsogott a szívemben. Hogy mit üzent nekem, azt felesleges elmondanom. Hiszen én is apa vagyok.--Könyv II. János Pál életútjáról. Az 1978-ban pápává választott II. János Pál életútját mutatja be az az album, amely több mint 300 képpel illusztrálja a katolikus egyházfő eddigi munkásságát. A kötet tartalmazza a pápa fontosabb beszédeit, interjúit és külön rész foglalkozik a magyarországi látogatásaival. A 25 éves pon- tifikátus alkalmából a német dpa hírügynökség támogatásával összeállított album Magyarországon a Litkey és Társa kiadó gondozásában jelent meg. A magyar kiadáshoz Erdő Péter bíboros írt előszót. A könyv a lengyel születésű Karol Wojtyla életét gyermekkorától napjainkig követi végig, akinek vatikáni megválasztása szenzációszámba ment, mert 455 esztendő óta az első olyan pápa, aki nem olasz nemzetiségű. Foglalkozik a szentatya külföldi útjaival, amelyek során a világ csaknem valamennyi országát meglátogatta. Külön rész foglalkozik magyarországi látogatásaival. A könyv tartalmazza - beszédei és intejúi mellett - hivatali dokumentumait is. —A Vatikán az iraki fogolykínzásról: „Az iraki fogolykínzások ügye nagyobb csapást jelent Amerikára, mint szeptember 22-e” - idézte Giovanni Lajolo érseket az AP.
