Amerikai Magyar Újság, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2004-06-01 / 6. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2004. június gyár Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség kezdeményezte, s a benne résztvevő fiatalok (főleg magyarok, de volt köztük lengyel, észt, litvn és máltai is) április 15-én indultak Budapestről, hogy május elsejére megérkezzenek Brüsszelbe. Magyar kormány a történelmi egyházaktól harangozást „rendelt meg” április 30-án éjfélre, ám azok nem tettek eleget a kérésnek - derült ki Bölcskei Gusztáv református püspök nyilatkozatából. A Magyar Püspöki Konferencia is megerősítette: valóban volt olyan szándék a kormányzat részéről, hogy szólaljanak meg a harangok éjfélkor. Hazánk legelső, megrázó szembesülése az unióval a magyar határt jelző nemzeti jelképünk - a nemzeti színű, Szent Koronát is ábrázoló - senki által meg nem követelt leragasztása volt az uniós, kék alapon sárga csillagos matricával. Az osztrák szomszédunknak eszük ágában sem volt, hogy eltüntessék a nemzeti jelképet a határról, ott a szabvány uniós felirat után, a táblák mellett sorban elhaladva az országba lépő utazó nemcsak a nemzeti zászlót megjelenítő táblát, de Burgenlandét is láthatja. *** A Magyar Hírlap megkérdezte Medgyessy Péter jelenlegi, és Horn gyula egykori miniszterelnököt, hogy mit vinne magával az Európai Unióba. Medgyessy Péter: „Vinném az egész országot, csak a felét nem vinném.” Hóm Gyula: „Elvinném az idősek szeretetét, nem vinném magammal a jobboldalt. (Tudósításunkat a hazai internetes hírszolgáltatók - MTI.hu, MNO.hu, stb. híreiből állítottuk össze.) RÉVBE ÉRTÜNK A közös Európában Egymás kezét fogjuk: Velence, Párizs, Bécs: Már több nyelven mondjuk. Végre megérkeztünk A közös Hazába Elindulunk, ha szegényen is Az új Európába. Sokáig kopogtattunk S végre - révbe értünk: Szebb jövőt a Magyar népnek, Ezt várja nemzetünk. Gábler Antall KÉRJÜK, FIZESSEK ELŐ LAPUNKRA (Az alábbi verssel köszöntjük az Édesapákat.) * PROLETÁR FIÚ VERSE Az én apám reggeltől estig Izzadva lót-fut, robotol, Az én apámnál nincs job ember, Nincs, nincs sehol. Az én apám kopott kabátu, De nekem új ruhát vészén S beszél nekem egy sép jövőről Szerelmesen. Az én apám gazdagok foglya, Bántják, megalázzák szegényt, De estére elhozza hozzánk A jó reményt. Az én apám harcos, nagy ember, Értünk ad gőgöt és erőt, De önmagát meg nem alázza A pénz előtt. Az én apám bús, szegény ember, De ha nem nézné a fiát, Megállítná ezt a nagy, földi Komédiát. Az én apám, ha nem akarná, Nem volnának a gazdagok, Olyan volna minden kis társam, Mint én vagyok. Az én apám, ha egyet szólna, Hajh, megremegnének sokan, Vígan annyian nem élnének, És boldogan. Az én apám dolgozik és küzd, Nála erősebb nincs talán, Hatalmasabb a királynál is Az én apám. Ady Endre —Lelkesen szavazott Újdelhiben egy magát száz- harmincnégy évesnek valló aggastyán az országos parlamenti választásokon. Azt mondta: azért fontos elmenni a voksolásra, hogy jó kormányuk legyen. Irigylésre méltó az öreg optimizmusa. De nem a kora miatt. Hanem, mert azt hiszi, hogy attól lesz jó a kormány, ha sokan szavaznak rájuk. Erre van ellenpélda. És nem csak ázsiában.
