Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-02-01 / 2. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002február Juhász Gyula Fáy István 1945 óta divattá vált szülőhazánkban, hogy aki egyszer leírta a munkás szót, azt kommunistának, vagy a rendszer előfutárának nevezik, ami felháborító hazugság. Egyik vonalas irodalomtörténészünk odáig merészkedett, hogy a költőről azt állította: nemzeti katolicizmust akart. Katolicizmus, mely nemzeti, egyszerűen képtelenség. Miért nem merte megírni őszintén, hogy Juhász Adyval együtt, valójában Prohászka Ottokár keresztény szocializmusát hirdette. Nem szégyellt kezet fogni egy olajos kezű munkással, egy kérges kezű gazdasági cseléddel, mert tudta, hogy annak is vannak emberi igényei és nem proletár, mint a kommunisták hirdették, hanem nemzetépítő eiem. Ezek iránti érzésére jellemző egy szerencsétlenül járt fiatal munkásról írt verse: Fekszik. Süketebb, mint Beethoven És szétroncsolt, mint egy titán. Hörgése zord, halálos ómen, Lelke túl óperencián. Mint omlott tárna éjjeléből Távol robaj, száll sóhaja. (Holnapután két ölnyi mély föld Ölén virul tovább haja.) Testvérem ő, könnyezve nézem Es fogom forró pulzusát. — Még reggel hetykén fütyürészctt, S tőled volt lázas ifjúság. éves kultúránk nagyjaihoz írt. Mindössze néhányat sorolok fel ezek közül: Marcus Aurelius, Dante, Michelangelo, Shakespeare, Mesélj, mesélj, duruzsolj és dörömbölj Magyar szemöldök-fánál magasabb, Mesédre hadd csituljon és örüljön A magyar árva, aki csonka, rab. Gordonkahangú sírvavigadásnak Csak mondj tovább igaz magyar mesét, így vége lesz tán majd az éjszakának, S hajnalra pirkad majd a szürkeség. Különleges helyet foglalnak el költészetében a tájképek, melyek valóban képek. Ezekben nincs idő a pepecselésre, mert hangulatokat, költői fényhatásokat rögzítenek. Az ember úgy érzi magát mikor olvassa őket, mintha Corot híres ha rbi zon i m fív észtel epén bámulna meg egy lélegzet- finom impresszionista festményt. Sajnos nincs helyem a bemutatásukra. („Tiszai tájak”, „Kis semlyék szélén tehenek legelnek”, etc.) Istenhite vele nőtt fel, de lábaihoz borulva lesüti a szemét, mert tudja, hogy bűnös. A hedonizmus (élvezethajhászás) és a flagellán- sok önsanyargatása harcol benne egy életen át, de egyik sem tud felülkerekedni. A megváltó előtt viszont, — akit úgy kezel mint egy szenvedő embert — nem szégyellj magát és ragyogó verseket ír róla. Érdekes, hogy ezekben milyen mély részvétet érez a feltámadott Jézus iránt, aki meghirdette a csodálatos utópiát. Karácsonykor is buzgón imádkozik hozzá a jászol előtt. Oh emberek gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden várak, s kastélyok felett. Oh emberek gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: „Szeressetek”. Kakas kukorékol, már itt a hajnal, Az ajtó dong. Sápadtas-fényes arccal A názáreti vörös ingben lép ki. Katona, szolganép riadva nézi. Ő könnyei közt mosolyogva lépdel, Péterre néz. És nem néz vissza Péter. Harmadnapra halottaiból feltámadt. Túl volt a Ugyancsak kommunista szimpatizáns voltát igyekeztek bizonyítani vonalas „anyanyelvészeink „Egy munkásotthon megnyitása ” című soraiért. Olvassunk cl ezekből néhányat. Ki itt belépsz, jövőbe lépsz be, Mely millióknak ad jogot Vérért, verítékért cserébe, Hogy legyenek mind boldogok. Hogy a gyalázott ember képe Ragyogjon, mint a nap lobog, S a munka ne legyen robot csak, De himnusza a dolgozónak. Ha a két vers kommunizmus, akkor e sorok írója is nyugodt lelki ismerettel vallja magát annak. Mély emberi részvét, bizakodás az emberi méltóságban. vagyis napi politika és világnézet fölött álló emberszeretet. Hatalmas európai műveltségét mutatják azok a költeményei, melyeket 3000 Goethe, Beethoven, Van Gogh, Watteau, Baudelaire, Arany, Petőfi, Ady, Móricz, Móra, Krúdy. Utóbbihoz írt költeményének be feje zó sorait közlöm: Egyik legszebb költeménye a két részből álló Simon Péter, melyet a következő remek sorokkal fejez be:
