Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-02-01 / 2. szám
I 2003február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 kínszenvedésen, itt élt a bűnös emberek között akiket szeretett és tudta, hogy esendő életünknek is megEs negyven napra, hogy az égbe tartott, Úgy hívták, vonták még a földi partok. Oly idegenül tündöklött a menny még, S oly szédítenek tűnt a végtelenség. Folyton lenézett búcsút mondva halkan És fájó szívvel szállt a szűz magasban, S ragyogó azúron át a lelke A Genczáret kékségét kereste. Ember vagyok, borús, keresztény, Ki régi eszmék naplementén Várom a felkelő napot bár Tüdőm, hogy nekem nem ragyog már. MAGYARSÁG--Az elmúlt években nem volt példa arra, hogy a kormány az inflációt jóval meghaladó mértékben emelje a gázárakat. A kormány a tervezett infláció mértékének háromszorosával növelte a lakossági földgáz árát, drasztikus terhet róva ezzel a családokra a magyar adófizetőkre. A kormány szeretné elfelejteni azokat a választási ígéreteket, amelyeket a párt képviselői az elmúlt év során tettek. —Medgyessy Péter: “Nem lesz gázáremelés egyáltalán. Most mondom, 20 évre, hány évre ígérjem meg? Nem lesz gázáremelés". Kovács László hasonló nyilatkozatot tett. Lendvai Ildikó szintén: “Lassan mondom, hogy az ország minden választópolgára megértse. Nem lesz fogyasztói gázáremelés, lesz viszont rezsitámogatás és magasabb családi pótlék” (És lett gázáremelés!!!) —Mádl Ferenc államfő a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetéseket adott át november 21 -én az Országházban. Béres József agrármérnök, a Béres- cseppek alkotója, Sándor György előadóművész, Jókai Anna író, Boór János, a Mérleg főszerkesztője mellett elismerésben részesült Gergely István katolikus pap is “az erdélyi kallódó gyermekek és fiatalok felkarolásáért, a csángó-magyarok ügyének képviseletéért”. van a szépsége. Egy nap aztán jött az angyal a paranccsal és felment a meny- nyekbe. Ilyen volt Juhász Gyula dogmamentes, toleráns katolicizmusa. Szenvedni a szenvedőkkel és örülni az örülőkkel. Mindenekfelett pedig belenyugodni az úr megfellebbezhetetlen akaratába: h-gy pók sző hálót gondosan az éjben, Két jázminág közt, a mély csendbe sző. Szívem, s szíved közt a gyorslábú évek így szőnek szálat, s kész a szemfedő. Utoljára hagytam Annát az egész életét betöltő szerelmét. Hatvan verset írt hozzá, mely a magyar irodalom egyik legszebb szerelmi ciklusa. Ezek a versek több, mint harminc év alatt születtek meg. Finomságuk, zeneiségük, csak Vajda János Ginához írt költeményeivel és Szabó Lőrinc Huszonhatodik év című szonettciklusával hasonlíthatók össze irodalmunkban. Azt hiszem, hogy Petrarcától számítva a világirodalomban is kevés hasonló érték van. Mikor mestere, Nietzsche „Also sprach Zarathustra"-ját olvassa, azonnal kész a reflekszió- val: „Az asszony átok és az asszony áspis, Az asszony pokol és a kéj edénye”. De te mondád Jézus: „Szeressetek”, S talán te is szeretted Magdalénát. Elolvastam a bús frankfurti bölcset, Elolvastam a bécsi nagy bolondot, Olvastam Sils Mária remetéjét És olvastam könyvedet is Élet. És megcsókoltam Anna kezét, S szeretném megcsókolni Anna száját. Mikor nincs már semmi reménye, mert Anna elmegy Szegedről, ő ott marad lelkileg összeomolva, mégis áldja az asszonyt, az egyetlent, akit szeretett: Áldott vagy Anna. Messze, messze mentél, Hogy megmutasd mily mélyen bennem élsz, Hogy egy hatalmas és bús szerelemmel Erezzem, hogy életem egész. Végül nem marad más, mint az emlék, de ez is halványul. Egyedül a szerelem, — áldás, vagy átok — örök. Ez a szerelem rögeszmévé vált nála. Szinte beteges jelenség, de az elképzelhető legtisztább. Ennek a kábulatában írja meg az emlékektől üldözve Milyen volt szőkesége kezdetű szerelmi ódáját (mert másnak nem nevezhető), mely a világirodalom egyik legszebb költeménye. Milyen volt szőkesége nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők. Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár, E szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsúzónál Szeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme sem tudom már, De tavaszodván, ha sóhajt a rét, Úgy érzem Anna meleg szava szól át, Egy tavaszból, mely messze, mint az ég. Ezután csak fokozódott búskomorsága, melynek végére a veronál tett pontot, de teljesen bizonyos, hogy azzal a tudattal indult végzete felé: „Anna örök”. Végül álljanak itt a nagy költő emlékére saját sorai:
