Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
2003 Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 Soós Géza HAZAI TÜKÖR —Kifütyülték Medgyessy Péter miniszterelnököt. Nem először és nem utoljára. A “kaland” egy ünnepséggel kezdődött. Októberben volt a haza bölcse, Deák Ferenc születésének 200. évfordulója. A kormány levonult Söjtörre, abba a dunántúli faluba, ahol ez a jeles politikus született. Emlékezni akartak és kicsit saját magukat is ünnepelni. Márpedig az ország gazdasági helyzete nem ad okot arra, hogy magukat ünnepeljék. A forgatókönyv az volt, hogy Söjtörön kihelyezett kormányülést tartanak. Csak csendben jegyzem meg, hogy mapság minden kormányülés arról szól, hogy hogyan lehetne a lakosságot még tovább kopasztani, amit a szociál-(neo)liberális kabinet tökélyre fejlesztett. A kormányülést meg is tartották, miközben a település futballpályáján MIÉP-es szimpatizánsok gyülekeztek, majd a menet megindult a frissen rendbehozott Deák kúria felé. Itt tervezte elmondani beszédét Medgyessy. A beszéd igen rövidre sikeredett, a hallgatóság közül sokan fütyültek, pfüjoztak, trombitáltak és még sokféleképpen adtak kifejezést nemtetszésüknek. Sőt, még egy krumpli is elrepült. Az illetőt a kommandósok a földre teperték, majd elvezették. Érdekes, hogy az 1600 lelket számláló település lakói közül, alig 150-en vettek részt az ünnepségen. (A szerkesztő megjegyzése: A kormányülés után bankett volt a kormány és a meghívottak részére. 300 fót látott vendégül a miniszterelnöki hivatal. Az exkluzív menüt a hivatal a budai, rózsadombi Mágnáskert étteremből szállíttatta a fővárostól 200 kilométerre lévő helyszínre. A menü “A la Söjtör”: - Mandulával töltött angolna, pácolt fogasfiié, fokhagymás parajjal tekert harcsa: - magyaros erdeigomba-leves kakukkfüves vadhúsgombóccal: - borjúsült háziasán, pirított borjúmájjal: - Rigó Jancsi, gesztenyekupola, diósholdacska tokajis mazsolával töltve, csaknem 2,4 millió forintos költséggel. Hogy mennyibe került az egész söjtöri kirándulás, azt a miniszterelnöki hivatal nem árulta el. Persze nem lehet csodálkozni azon, hogy a vendégsereg egy ilyen lukulluszi lakoma után jókedvében fütyült, trombitált, s “örömében” krumplival és egyebekkel megdobálta a vendéglátó kormányfőt.)-Az idén sem ünnepelt együtt a kormány és az ellenzék. Legszentebb forradalmunk ünnepe, nélkülözte a nagy kibékülést. Nem szabad ezen csodálkozni. A történelemben nincs arra példa, hogy együtt ünnepeljen a hóhér és az áldozat. Márpedig az urak (a volt elvtársak) többsége nem csak kiszolgálta azt a Kádár rendszert, amely közel 360 hazafit küldött bitófára, hanem megtestesítője volt a múlt rendszernek. Sokan közülük a Központi Bizottság tagjaként “tengették” életüket, mig mások a Politikai Bizottságban. Medgyessy túl azon, hogy ügynök volt, miniszterként is szolgálta a diktatúrát. A liberálisok is finom kis figurák. Amikor arról volt szó, hogy az SZDSZ élére olyan vezető kell aki nem zsidó származású és a szülei nem voltak véreskezű ávosok, lámpával kellett keresni a “mefelelő” személyt. Végre rátaláltak Kuncze Gáborra, aki mindkét feltételnek megfelelt. Nehéz és értelmetlen azokkal egy emelvényen ünnepelni, akiknek apjuk, anyjuk fényképe ott lóg a Terror Házának falán, pribéki beosztásban, miközben a kedves csemete azon dolgozik a Tisztelt Házban, hogyan lehetne anyagilag megfojtani azt az intézményt, melynek hirdetnie kell éjjel és nappal, hogy soha többé diktatúrát. Soha többé gyilkolást, jöjjön az jobbról vagy balról. Az áldozatok emléke és a jó ízlés tiltja ezekkel a közös megemlékezést. Már csak azért is, mert mindkét fél másra emlékezik. Ha majd az MSZP egy nyugateurópai típusú szociáldemokrata párt lesz, mely pártnak a vezetői már nem lesznek érintettek a diktatúrában, akkor, de csak akkor jöhet a kézfogás és a közös ünnep. így kívánja ezt a humánum, az áldozatok emléke és nem utolsó sorban a jó ízlés. —’’Pártunk és kormányunk” tele van ötletekkel. Sajnos ezen ötletek nem arról szólnak, hogy hogyan lehetne országunk gazdaságát kihúzni abból a slamasz- tikából, melybe dilettáns, pancser kormányunk belevitt. Nem, az urak azon törik a fejüket, miként lehetne tovább szipolyozni a lakosságot. Azok közül is a leg- kiszolgáltatottabbakat. Időnként “remek” ötleteik vannak. Néhány napja azt találták ki, hogy túl magas a táppénz. Ergo, csökkenteni kell. A mindenkori táppénz a munkabér 70 százaléka, igen ám, csakhogy az Orbán-kormány alatt a bérek, ha nem is látványosan, azért emelkedtek. Szó sincs arról, hogy megközelítették volna a nyugati béreket, de növekedésük kétségtelen. A bérek emelkedésével, ugyanilyen mértékben emelkedtek a társadalombiztosítási terhek is. Most ez a kormány arra hivatkozik, hogy a táppénz elviselhetetlenül magas. Az igazság persze az, hogy sok tíz, - vagy százezer ember, betegen is bemegy dolgozni, mert félti a munkahelyét. Nem kevesen pont ezért kerülnek később súlyos állapotba, hiszen nincs annál veszélyesebb mint a lábon kihordott betegség. Gyakorta előfordul az is, hogy az illetőt elbocsátják, vagy megszűnik a munkahelye, mire betegállományba megy. Csak azt nem vizsgálta senki, hogy a munka