Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003 Karácsony nélküliség milyen idegi vagy mentális hatással jár, mely betegséggel végződhet. Most azon törik a fejüket, hogy aki elbocsátás után megy betegállományba, attól megvonják a táppénzt. Nem vitatom, hogy előfordulnak visszaélések a táppénzzel (hol nincs ilyen?), de azért mindenkit megbüntetni, ez nem más, mint kollektív büntetés. Pesze nem büntetésről van itt szó. így akar a kormány egy kis pénzt spájzolni, természetesen a legelesettebbek rovására. —Az MSZP már harmadszor fiit neki, hogy áterőltessen a parlamenten egy törvényt, melyet a közvélemény gyűlöletbeszédként ismert meg. A törvényhez a büntető törvénykönyvet kellene módosítani. Még valamikor a kádári időkben egy újságíró, ma már kideríthetetlen indíttatásból, a cigány bűnözést vette górcső alá. Többek között elkészített egy kimutatást, amely arról árulkodott, hogy a cigány bűnözők hány olyan emberölést követtek el, amikor az áldozat nem cigány volt.. Ma már a számokra nem emlékszem, egy adat viszont megmaradt bennem. A vizsgált évben nem fordult elő, hogy az áldozat cigány lett volna. Mondanom se kell, hogy az írás nem kerülhetett nyomtatásba, mivel alkalmas volt arra, hogy ellenszenvet ébresszen a cigánysággal szemben. A kolléga buzgóságáért majdnem az állásával fizetett. Újra és újra eszembe jut az eset. Már csak azért is, mert idehaza szinte egyetlen újságban sem szabad leírni, hogy az ország börtöneiben, döntő többségben cigány elitéltek vannak, holott ők a lakosság “mindössze” nyolc százalékát teszik ki. Egy ilyen írás ma is kimerítené a gyűlöletbeszédet. Ezt szeretné tovább szigorítani az MSZP. Sőt, ők már kitalálták a kódolt gyűlöletbeszédet is. Ez annyit jelent, ha egy beszédet ők úgy értelmeznek, hogy alkalmas a gyűlölet keltésére, az szintén büntetendő. Ne értsen félre senki, idehaza például a fútballpályákon gyakoriak az antiszemita rigmusok éretlen fiatalok szájából, melynek jó lenne gátat vetni. Azt viszont nem hiszem, hogy büntető eszközökkel célt lehet elérni. Ugyanis vannak dolgok, melyek irritálják a lakosság egy részét. Ilyen például az, hogy a magyar televízióban, pontosabban a közszolgálati tévében, minden jól fizetett státusban zsidók vannak. Amikor az ország nagyobbik fele, havi 50 ezer forintot keres, ezek az urak (vallási vagy faji alapon?), havonta több milliót vágnak zsebre. Itthon a bankszakma, ahol szintén több milliót lehet kasszáim, ugyancsak ezekkel az urakkal-hölgyekkel van tele. Ha valaki ezt szóvá meri tenni, az már kimeríti a gyűlöletbeszédet. Arról van itt szó, hogy minden bírálatot el kell a törvény erejével fojtani, mert rávilágít ezekre a tényekre. Ugyanakkor szabadon lehet becsmérelni nemzetünket, ránk sütni a bélyeget, hogy bűnös nemzet vagyunk. Ezt mi kötelesek vagyunk eltűrni. —Románia homogén ország. Ezt már Ceausescu rendszere is deklarálta. Nincs ez másként ma sem. Komoly tévedésben van az aki magyarnak vagy szásznak tartja magát valahol Romániában. Tévedés ne essék, ez nem egy elmebeteg rögeszméje egy bukaresti zárt intézetben. Nem, ez a hivatalos román politika. Annyiban persze igazuk van, hogy a két háború között hárommillió magyar élt keleti szomszédunknál. Mára ez a szám kétmillióra csökkent. A további csökkenés megakadályozására alakult az erdélyi tömbmagyar vidékek képviseletére Sepsiszentgyör- gyön a Székely Nemzeti Tanács. Megalakulásának célja a székelyföldi autonómia demokratikus eszközökkel való kivívása. Liberális szemmel már maga a gondolat is eretnek, ezért a liberális párt arra kérte a bukaresti kormányt, hogy szerintük ezt az alkotmányellenes cselekedetet büntetés alá vonja. A Székely Nemzeti Tanács feladata a székelyföld autonóm törvénytervezetének kidolgozása és a törvénytervezet bevezetése. A szervezet elnökévé Csapó Józsefet, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség egykori szenátorát választották. Maga a szervezés nem ment könnyen. A hatóságok folyamatosan zaklatták, ami egy olyan országban, ahol a törvénykezés nincs jogharmonizálva Európával, és a törvényeket maguk a jogalkotók sem tartják tiszteletben, erre is megvan a lehetőség. A fenyegetések ellenére az RMDSZ-es parlamenti képviselők közül többen részt vettek a szervezet megalakulásán. A szervezet megalakulását Orbán Viktor, volt miniszterelnök levélben üdvözölte. Levelében az áll: “Hiában forr szívünkben a szabadság szenvedélyes szeretete, úgy tűnik, mintha még mindig nem hinnénk, milyen roppant erő felszabadulására lenne képes. Eljött az idő, hogy mindannyian felismerjük: a szabadság nem elválaszt embereket és népeket, hanem összeköt. Ha sok millió ember szabadságát összekötjük, akkor a szétfútó személyes gondok fölé emelkedhet a közös cél, mely egyesit bennünket. S eljött az ideje, hogy mindannyian felismerjük és másoknak is továbbadjuk: a gondolatot: aszabadság olyan, mint a szeretet, minél többet adunk belőle másoknak, annál több jut nekünk is.” —Mögöttünk van 56 ünnepe. Beszédek hangzottak el hiteles és hiteltelen személyek szájából. Mégis emlékezett az ország. Emlékezett azokra az eseményekre, melyek megrengették az egész Európát. Szó esett a rádióról is. Hiszen ott dördültek el az első lövések. Vér festette vörösre a szürke aszfaltot. A felkelők, magyar honfitársaink vére. Ez már a múlté. Vagy
