Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003 Karácsony Saáry Éva KÖDBEVESZŐ GONDOLATOK Ha időben és anyagilag megengedhetem magamnak, ellátogatok a Chur közelében lévő, híres svájci fürdőhelyre, Bad Ragazba. A Touring Club szép szállodája egykori nemesi kastély. A főépület patinás, antik bútorai között történnek az étkezések s ott van a délutáni-esti csevegésre alkalmas, nagy plüssfotelekkel ékes bár is. A vendégek a park évszázados fáinak árnyékában elszórt kis, modem "bungalowokban" laknak. A terasz üvegfalán keresztül havas csúcsok felhős homlokára látni, s reggelente madárcsicsergés az ébresztő. Kár, hogy a vidék zöld területeit egyre jobban elfoglalják a "privát tulajdonnak" nyilvánított golfpályák, de a Giesseni tó kies partjain még mindig lehet bolyongani és - ábrándozni... * Ülök a szabadtéri medence meleg vizében. Mindent homályossá, valószínűtlenné tompít körülöttem a pára. Egyedül az időről-időre fölbugyborékoló mesterséges források csobogása töri meg a bágyasztó csöndet. Van időm (hová sietnék?). Messze ragad a képzelet sodra... Első találkozásom a gyógyforrásokkal tíz éves korom táján történt, midőn szüleim elvittek a Rudas gőzfürdőjébe. Nagyon rosszul lettem, és egy életre elment a kedvem a hasonló próbálkozásoktól. Ettől eltekintve, szeretek mindenféle vizet. Nem is érzem magam jól olyan városban, ahol nincs tó, folyó vagy tenger. Egyetemista korunkban a szomszédos házban (Böszörményi út 13-15) lakó Imreh László évfolyamtársammal minden nap 6-kor keltünk, hogy az előadások megkezdése előtt "ússzunk egyet" a Gellért fedett medencéjében. Egy-két frissít hossz a "pezsgő", hideg vízben, utána pedig beülés egy félórára a meleg körpadjára - beszélgetni. Nem voltak eszmecseréinkben kínos szünetek, elakadások. "Egy hullámhosszon" lévén, könnyedén tovább tudtuk fűzni egymás gondolatait. Annak idején nem fogtam föl teljes egészében, milyen nagy és ritka ajándéka volt az életemnek az együtt töltött négy év. Csak később gondoltam vissza rá sóvárogva, midőn olyan emberekkel hozott össze a sorsom, akik számára alig akadt mondanivalóm, akik nem adtak semmiféle "visszhangot". Egy kezemen meg tudom számolni azóta létrejött, szerencsés találkozásaimat, pedig állandó a nyüzsgés körülöttem. Valamikor, a Gellért meleg vizének gőzében sok minden szóbakerült: politika, filozófia, irodalom, az élet dolgai... persze időbeli korlátok közé szorítva, mert rohanni kellett... Csapzott hajjal vágtattunk át a Szabadság-hídon, hogy beérjünk 8-ra a Múzeum körúton lévő egyetemi tanterembe, melynek ajtajában kulccsal kezében várt ránk a földtan professzora, Vadász Elemér. Utánunk bezárta az ajtót. A kívül rekedteknek orvosi bizonyítvánnyal kellett igazolniuk távolmaradásukat. * A nagylengyeli olajvállalat kutató geológusaként "üzemi beutalóval" kerültem az ötvenes évek elején két hétre Hajdúszoboszlóra. hogy krónikus ínhüvelygyulladásomat -mely semmi másra nem reagált-, kikúráljam. Ez is kellemes "termálvizes" emlék. Egy idős házaspárral kerültem egy asztalhoz (mindenki azt hitte, a szüleim), "gavallérnak" pedig találtam három vidám és gáláns öregurat (25 évesen az ötvenesek számomra már "öregek" voltak), sőt később egy fiatal "sztálinvárosi" főkönyvelőt is, akivel ugyan nem értettem mindenben egyet, de jól el lehetett vele csevegni - kulturális témákról is. Leveleztünk egy darabig, de az ilyen "vakációs ismeretségek", személyes találkozások és közös élmények hiányában, általában elsorvadnak. * Figyelek, várok, mi minden bukkan még elő a szellő kavarta párafelhőből; mi nyer arcot, alakot. Emlékszem csodálatos izlandi utazásomra! Ott döbbentem rá, hogy a Föld, földünk korántsem olyan stabil és biztonságos alap, mint hinnénk. Egyetemi tanulmányaim során gyakran hallottam ugyan a vulkánokról, de egészen más valamiről hallani-olvasni (filmet látni), mint a valóságban ott ülni egy működő tűzhányó közelében! Fortyog, füstölög a talaj, itt-ott parázslik még az utolsó kitörés fekete lávatengere, és nagyon kell vigyázni minden lépésre, mert térdig lehet süllyedni a szolfatárák sárgán izzó, kénszagú iszapjában. Az ott élők immár hozzáedződtek az állandó veszélyhez, és föl vannak készülve arra, hogy egy negyedóra (!) Leforgása alatt esetleg ott kell hagyniuk a lakásukat, a munkahelyüket. Tegnap nem létezett a tengerben sziget - mára született egy; a meglévőt pedig egyik pillanatról a másikra elnyelhetik a sistergő hullámok. A táj azonban lélegzetállító! Gleccserek, úszó jégsziklák, hatalmas vízesések. A lakásokat gejzírvízzel fűtik és a legkisebb faluban is van meleg, szabadtéri úszómedence, ahová azonnal belevetheti magát a munkából érkező benn-
