Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-12-01 / 12. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003 Karácsony 4$**- EGY dal, AMELY MEGHÓDÍTOTTA A VILÁGOT Szinte minden nyelven énekelt karácsonyi ének a Stille Nacht, a Csendes éj. Karácsonykor kis fények gyúlnak a díszes karácsonyfákon. Itt is, ott is felhangzik az ismert dallam, melyet a Földön milliók énekelnek. Az osztrák Alpokban található Obemdorfban 1818-ban hangzott el először, s nagy karriert futott be: a Stille Nacht az advent, a karácsony szerves része lett. Szinte minden nyelven éneklik, de ritkán emlékeznek meg szerzőikről, az országról, ahol alkották. A Salzac folyó menti Oberndorf autóval félórányira van Salzburgtól, Mozart szülővárosától. Súlyos, kétemeletes házai ékes oromzatukkal, festett külsejükkel régi hajóstelepülésről tanúskodnak. Az itteni Szent Miklós-templomban csendült fel első ízben a Stille Nacht kezdetű dal. Egy kép a múltból: az 1818-as esztendő szentestéje. Karácsonyi misére igyekeznek a helybeliek. A régi orgona éppen a napokban mondta fel a szolgálatot. De a fiatal katolikus segédlelkész, Josef Mohr és jó barátja, a szomszédos Amsdorf kán- tortanítója, Franz Xaver Gruben segíteni tudtak a gondon. Gitárt hoztak, és a világi hangszer akkordjaival kísérve hangzik fel először az ének: Stille Nacht, heilige Nacht. A hívek feszült figyelemmel hallgatják Mohr lelkész népi ihletésű versét, s a szívekhez szóló melódiát, amit Gruber e szent estére komponált hozzá. Karácsonyi miséjük szebbé tételére, szükségmegoldásként szerezték közösen ezt a dalt. Azon az estén, az átszellemült pillanatban, a résztvevők egyikének sem lehetett fogalma arról a népeket összekötő világmértű sikerről, amelyet ez a dal jelent. Josef Mohr (1792-1848) Salzburgban született. Gyermekkorától papi pályára szánták. 1815-ben szentelték pappá a salzburgi dómban. Lelkipásztori pályafutása, költői tehetsége Obemdorfba helyezésével bontakozott ki. Mohr bizalmas barátai közé tartozott a kántortanító, Franz Xaver Gruber (1787-1863), aki a szomszédos Amsdorf községben működött, de Obemdorfban is ellátta az orgonista szolgálatot. Több misét és dalt komponált, de a világ máig legkedvesebb karácsonyi dalát ennek a baráti kapcsolatnak köszönhetjük. A karácsony Jézus Krisztus születésének emlékünnepe. A karácsonyesti karácsonyfa-állítás hagyományos ajándékozási alkalom. Aki teheti, a családja körében tölti ezt a családias ünnepet. A fenyőfákkal és betlehemi jászlakkal díszített katolikus templomokban december 24-e éjjelén hagyományosan éjféli misét tartanak. Az Alpok országa régi karácsonya, a Stille Nacht kezdetű dal, a megbékélés angyali üzenete ma is a szívekben visszhangzik. A minekben is. (Új Ember) Domonkos János SZÉKELY KARÁCSONY Hóba temetkezett csíki havasokon Áron egymagában, fönn a Madarason Uram, fohászkodik, Fiad megszületett Karácsony este van, hogyha megteheted Te, aki rendezed ezt a nagy világot, Juttass nekünk is egy kicsi boldogságot. Hallottalak Áron, de nem mondottad kinek. A népemnek, Uram, szegény székelyeknek. Az Úr kicsit hallgat, majd így szól: Áron jókedvemben kaptál, legyen úgy, nem bánom, de még mielőtt a kérést teljesíteném valamit meg kéne magyarázni nékem. Én a székelyekről hallottam eleget, mondtak már rólatok hideget, meleget. Tudom, hívők vagytok, sokat imádkoztok, de szidásomban is világelsők vagytok. Hallom, magatokat székelyeknek valljátok, s kiválasztott népem neveit hordjátok Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid, az egész Biblia, egész Ábrahámig. Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem, hogy Csicsó Názáret s Ditró Jeruzsálem. Aztán, ha jól értem magyar beszéded, s mégis a székelyek boldogságát kéred. Miféle náció, mert a nyelve magyar. Ó, Uram, szólt Áron, hisz a székely is magyar Csak egy kicsivel több, úgy legalább három vagy négy fokkal. Ott álltak a fenyők keményen vigyázva, gyertyák pislákoltak ezer csíki házban, megkondult Csíksomlyó Máriás harangja, szelíd korholással szólott az Úr hangja: Jól van Áron fiam, és most tartsunk rendet, ez a kicsivel több megmagyaráz mindent. Én megértettelek, és most érts meg te is, kicsivel ezért több a szenvedéstek is. Szélyes Sándor
