Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
2003 november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 Ne hadd elveszni Erdélyt Istenünk LOPAKODÓ ETNIKAI TISZTOGATÁS ROMÁNIÁBAN Felületes szemlélő csak egy apró vitának lehet tanúja, mely Magyarország és Románia között zajlik immár tíz éve, abban a kérdésben, hogy legyen-e autópálya Erdélyben. Egész pontosan a tekintetben, hogy a Bukarestből nyugat felé haladó autópálya keresztül szelje-e Erdélyt, vagy csak érintse, esetleg onnét leágazó uatópálya becsatlakozzék. így, első hallásra ez egy infrastrukturális probléma. A valóságban sokkal többről van szó. Az ott élő magyarság megmaradásáról. Keményebben fogalmazva, a több mint 80 éve tartó sunyi és alattomos etnikai tisztogatás folytatásáról, gyorsításáról, esetleg megszüntetéséről. Sokféle kép- pen lehet a magyarságot elűzni 1100 éves földjéről. Lehet fegyverrel, erőszakkal, diktatúrával, fenyegetőzéssel, mint az elmúlt években. Lehet kifinomult módszerrel is. Úgy, hogy gazdaságilag arra kényszerítik, olyan kilátástalan helyzetet teremtenek számukra, hogy önként, de fogcsikorgatva odébb álljanak. Itt lép be az autópálya léte vagy nem léte. A trianoni békediktátum következtében a Romániához csatolt Erdély gazdasága, infrastruktúrája, mező- gazdasága, messze meghaladta a román területek fejlettségét. Ezt próbálta a mindenkori román kormány gyors, de kapkodó, minden ésszerűséget nélkülöző fejlesztéssel egyensúlyba hozni. Sokszor az erdélyi területek rovására. így van ez akkor is, ha a mindenkori kormányok gyakorta erőszakos betelepítéssel igyekeztek megváltoztatni az etnikai arányt. Ennek egy eklatáns példája Kolozsvár, ahol a magyarok aránya 97 százalékról alig 20-ra csökkent. Amig az Orbán-kor- mány alatt a nyugati tőke szívesen jött Magyarországra, ez a folyamat mára már megállt. Sőt, a már meglévő nyugati édekeltségek tovább vándorolnak. Itt lép be Románia. Az olcsó bérek, a még olcsóbb közterhek következtében, a nyugati befektetők számára csábítóvá vált keleti szomszédunk. Ugyanakkor az ottani letelepedés egyik feltétele, egy bizonyos mértékű infrastruktúra kiépítése. Többek között Romániát közép és nyugat-Eu répával összekötő autópálya. Ha az autópálya keresztül halad, vagy érinti Erdélyt, a befektetőknél előnyt fog élvezni a régió. Közismert, hogy Romániában alacsonyak a bérek. Ezzel szemben igen magas a munkanélküliség. Arányaiban az ott élő magyarok, noha szorgalmasabbak és magasabb munkakultúrával rendelkeznek mint a románok, nehezebben tudnak elhelyezkedni. Sok ezer erdélyi magyar dolgozik illegálisan, vagy legálisan Magyarországon. Főleg szezonmunkában. A nyugati befektetők nem tesznek különbséget az etnikai hovatartozás szempontjából. Számukra csak a szaktudás és a szorgalom a meghatározó. Másrészt a befektetésre szánt terület közművesítése. Ha Erdélyben megépülne az autópálya, sok tízezer ott élő magyar jutna munkához, ezzel az életminőségük egycsapásra megváltozna. Ebből viszont az következik, hogy jól éreznék magukat szülőföldjükön. Nem vágynának és nem kényszerülnének elköltözni onnét, akár Magyarországra. Egyes számítások szerint, a Romániában élő magyarok száma, néhány évtized alatt hárommillióról kétmillióra csökkent, a román politikusok nagy örömére. Ez a tendencia törne meg, vagy lelassulna az elkövetkező időben. Ezt pedig egyetlen román kormány sem szeretné. A nem hivatalos politika az ott élő magyarokkal szemben az, hogy minél előbb és minél csendesebben, hagyják ott az ősi földet és menjenek amerre csak akarnak, vagy tudnak. Ezért nem halad előre az autópálya ügye és itt most megállnák. Az Orbán-kormány pontosan megértette a fent vázolt román politikát és az ott élő magyarok bőrére nem volt partner a különböző politikai “huncutságokhoz”. A jelenlegi kormány magyarellenes politikát folytat. Eddig a román politikusok minden kérését szolgai módon teljesítették, magyar testvéreink hátrányára. Nem tudom mit hoz a jövő. A balliberálisok jóindulatára azért nem lehet számítani, mert olyan mint jóindulat, részükről felénk, nem létezik. Egyetlen remény, hogy odaát ha építkezésről van szó, még lassabban mennek a dolgok, mint idehaza. Bízzunk abban, hogy Magyarországnak 2006-ban ismét “magyar” kormánya lesz, amely nem feledkezik el Romániában élő testvéreinkről. Marad a Remény, melyről jól tudjuk, hogy ez hal meg utoljára. Soós Géza--Egy cseh lap szerint Csehszlovákia 1956 októberében kész volt fegyveres erővel is beavatkozni Magyarországon és segítséget nyújtani a magyar kommunistáknak a felkelők elleni harcban. A cseh társadalom az egész 20.század folyamán előszeretettel állította magáról, hogy nem rendelkezik semmiféle támadó jelleggel. Állítólag sosem támadta meg szomszédait, mindig csak az ő támadásaik ellen védekezett. Ez ugyan szép mítosz, de a történelmi levéltárak mást mondanak - írja a Respekt című hetilapban Jan Ada- mec cseh történész. A csehszlovák tankok végül is csak azért nem indultak el Budapestre, mert a Szovjetunió másképpen döntött.
