Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2003-11-01 / 11. szám

JO AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003 november birodalom: 705 millióért megvette a Magyaróvári Tim­földgyár többségi tulajdonát. A pénzt a Magyar Hitel Banktól kölcsönözte, amelynek akkor épp Gyurcsány anyósa, Apró Piroska (Apró Antal lánya) volt az elnöke.” (Vajon melyik magyar munkás melyik banktól kapott volna akár egy krajcárt is, saját privatizációs céljaira? A KISZ vezető azonban, egy kommunista központi bizott­sági tag családjába beházasodva, korlátlanul kapott hitelt. Apró Antal egyébként a véreskezű Kádár kormánynak is tagja volt.) Gyurcsány vagyonának eredetéhez még egy érdekes adalék. Gyurcsány állami tulajdont „vásárolt”, amit aztán bérbeadott és bérbead az államnak. Az állam pl. havi 1.1 millió bérleti díjat fizet Gyurcsánynak, azért a képviselői klubért, ami nem is túl régen még „az állam” adott el neki. Kevesen tudják, hogy a „rendszerváltás” körüli idők­ben, a szabadrablás kezdetével egyidőben, a nemzeti va­gyon nyilvántartása, máig sem teljesen tisztázott módon, rejtélyes okból megszűnt. Aztán később csak annyit sike­rült megállapítani, hogy a nemzeti vagyonnak a „fele eltűnt”... A telekkönyvi nyilvántartás körül sincs rend, mind a mai napig... A magyar jog tűri a nyilvántartások céltudatos kiikta­tását, és nem tesz semmit az ellen, a tűrhetetlen állapot ellen, hogy a magyar termőföld jelentős része jogellenes szerződésekkel máris külföldiek kezében van. A „zseb- szerződések” ellen eddig egyik kormány sem tett semmit! A magyar ingatlanállomány (pl. lakóépület, öröklakás) egyre nagyobb hányada kerül külföldi, főleg izraeli és német tulajdonba. Grespik László, aki ezt szóvá merte tenni, rövid úton a politikai süllyesztőbe került... Néhány év alatt nagy létszámú kommunista (nem taj­vani!) kínai „kolóniát” alakítottak ki Magyarországon, akiknek kezében van pl. a ruha- és cipőkereskedelem zö­me, importjukkal tönkretették a világhírű magyar cipő- és ruhaipart. Medgyessy most tárgyalt róla, hogy külön kínai iskolát is nyissanak, és büszkélkedik, hogy Magyarország regionális kínai gazdasági központtá válhat! A kommu­nistáknak sikerült egy új, nagy létszámú, nagyhatalmi hát­terű etnikumot létrehozni Magyarországon! Eggyel több nemzetiség ... Tehát: nem bűnösök sem a Magyar Szocialista Mun­káspárt vezetői, sem a Kommunista Ifjúsági Szövetség („Kádár Jugend”) vezetői, sem a Munkásőrség vezetői, sem az Ifjú Gárda vezetői. (Az Ifjú Gárda a KISZ fegy­veres osztaga volt.) A felsoroltak nem bűnösök, hanem vagyonosak, hiszen „A Horn kormány alatt a szabadrablás folytatódott, és a Fidesz korszakban sem állt meg ...” és természetesen ma is zavartalanul folyik, mert a magyar jog ezt megengedi. A magyarországi jogi posvány talán legjellemzőbb pél­dája a EU csatlakozási népszavazás. Ha valaki úgy ír alá egy szerződést, hogy nem tudja mi van benne, az magára vessen. Épelméjű ember ilyet nem csinál. Képzeljük el, hogy valaki aláír egy szerződést, kötele­zettségeket vállal, úgy, hogy nem ismeri a szerződés tar­talmát, nem tudja, hogy milyen kötelezettségeket vállal, és ezek után olyan embereken kezdik bevasalni a kötele­zettségeket, akiknek semmi köze ahhoz a személyhez, aki felelőtlenül aláírta a szerződést. Van-e olyan ország, melynek jogrendszere megengedi az ilyen képtelenséget? Bizony van: a Magyar Köztársaság. Történt pedig, hogy az EU népszavazás előtt megígérte a kormány, hogy minden szavazópolgár postán kapja meg a tájékoztatót, hogy mi is az a kérdés, melyben az ő sza­vazata alapján szerződésileg elkötelezi magát az ország. Ezt a tájékoztatást elszabotálták. Sőt, még a belépési szer­ződés magyarra fordítása sem készült el időre. Csak pro­paganda folyt, mégpedig kizárólag a belépés mellett. Az ország többsége, mivel nem tudta, hogy miről szavaz, tartózkodott vagy a belépés ellen szavazott. A magyar lakosság 38 százaléka (pillanatnyi!) pártszimpátia alapján az EU-ba való belépés mellett szavazott, úgy, hogy fogal­ma sem volt róla (ma sem tudja), hogy valójában mivel is jár ez az állapot. Tehát egy kisebbség kötelezettséget vál­lalt a többség kontójára, mégpedig olyat, amiről nemcsak a többség, de maga a kötelezettségvállaló kisebbség sem tud semmit. Ha már egy közönséges szerződésnél a szerződés puszta létrejöttéhez „a feleknek a lényeges, valamint a bárme­lyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való meg­állapodása szükséges”, akkor a szerződés (belépési szerző­dés elfogadásáról való nyilatkozat is) semmis, ha a lénye­ges kérdések legalább egyik fél előtt nem ismertek, sőt az oly tudatlanságban van tartva, hogy nem képes megítélni, hogy mi is lenne számára a lényeges, tehát nem tudja mire is vonatkozik a megállapodás. Tehát: a magyar jogrendszer szerint a náciknál nem kevésbé bűnös kommunista fenevadak nem bűnösök. A magyar jogrendszer lehetővé teszi a szabadrablást. A ma­gyar jogrendszer érvényesnek tekinti az EU csatlakozási népszavazást, egy olyan jogi kötelezettségvállalást, mely­nek létrehozási folyamatában olyan súlyos hiányok van­nak, melyek már a legközönségesebb szerződéseket is többszörösen semmissé teszik. A sor még hosszan folytatható. Külön könyvet lehetne írni a diszkriminációról is. A Rákosi-rendszer munkaszol­gálatosait például a magyar jog mind a mai napig nem re­habilitálta és kárpótolta megfelelően. Mert a náci-fasisz- ta-nyilas bűnök a magyar jog szerint bűnök, a marxista- kommunista-szocialista bűnök pedig nem azok! így működik ma is a szocialista jogegyenlőség alapján alkalmazott „kettős mérce” Dr. Hasznos Miklós —Nem járult hozzá a főváros szakbizottsága, hogy a Miniszterelnöki Hivatal október 22-től novem­ber 4-ig pontosan meg nem nevezett rendezvényekre lefoglaljon négy Duna-hidat, valamint a Szabadság és a Margit híd között lévő közterületeket.

Next

/
Thumbnails
Contents