Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-11-01 / 11. szám
2003 november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG INGOVANYRA EPITETT JÖVŐ A magyar jövőről lesz szó, melyet a tiszta erkölcs helyett, szándékosan, gonosz ravaszsággal kifnndált jogi in- goványra építenek. Kezdjük mindjárt a Magyar Nemzet méltán híressé vált 2003. augusztus 2-ai számával, ragadjuk ki belőle a Für Lajossal- az MDF egykori vezetőjével - készült inteijú három megállapítását: „A kommunista elit egy részének képviselői lettek Magyarország leggazdagabb emberei.” „Súlyos felelősség terheli Antall József kormányát, és benne személy szerint engem is, mert hagytuk, hogy ez az alja világ sértetlenül és bántatlanul tovább éljen, sőt, gyarapodjék.” „A Horn kormány alatt a szabadrablás folytatódott, és a Fidesz korszakban sem állt meg ...” Ennél tömörebben nem lehet összefoglalni a magyar jövő anyagi alapjait. A „pénz beszél, kutya ugat” elv alapján azonban az anyagi-vagyoni alap sziklaszilárd, és a „kommunista elit” kezében van. Itt tehát semmi ingovány nincs. Annál inkább mocsaras a jog, amit néhány jellemző példával bizonyítunk. Ma Magyarországon minden középiskolástól - nagyon helyesen! - elvárják, hogy tudja a következőket. A nürnbergi per ítélete alapján háborús bűnös szervezet:- a GESTAPO (Geheime Staatspolizei, azaz titkos állam- rendőrség),- az SS (Shutz-Staffel, azaz védelmi alakulat),- az SD (Sicherheitsdienst, biztonsági szolgálat). Háborús bűnös testület továbbá a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt vezetősége! (Középiskolai Történelmi Lexikon, Corvina 2001.) Ezzel szemben az ÁVH, amely de facto egyszerre volt GESTAPO, SS és SD, a magyar jog szerint nem tekintendő bűnös szervezetnek, még vezetőségük sem bűnös testület! Nem bűnös testület a náci pártra még nevében is hasonlító MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) vezetősége sem! Aki az analógiát vitatná, azt emlékeztetjük rá, hogy a háborús bűn lényege a háborús viszonyokkal való visszaélés, tehát a fegyveres erőfölényre támaszkodó önkény, nem pedig a hadüzenet vagy a hadiállapot. A Rákosi és a Kádár uralom pedig fegyveres erőfölényre támaszkodó, brutális, népellenes diktatúra volt, mégpedig a Szovjet- úniónak, Magyarországgal szembeni, háborús bűnösséget kimerítő fellépésével és viselkedésével kollaborálva. (Ennek ellenére náci kollaboráns van, és üldözendő, bolsevik kollaboráns azonban nincs! . . .) Nagyon jellemző, hogy a magyarországi történésztár- sOadalom mind ez ideig nem végezte el a náci és a kommunista bűnök súlyosságának elemzését és összehasonlítását. Nem akarunk megalapozatlanul állást foglalni abban a kérdésben, hogy a kommunizmus hetven éve tízszer vagy ötvenszer volt-e kártékonyabb az emberiségre, mint a velejéig embertelen és elaljasult, 10 évet regnáló nácizmus. Várjuk történészeink megalapozott véleményét. Arra az árulkodó tényre azonban nagyon fontos felhívni a figyelmet, hogy a hiteles tanúkat, akiket ebben a kérdésben már rég meg kellett volna hallgatni, senki sem hallgatta meg, hagyták őket szép csendben távozni az élők sorából. Ennek ellenére mégis akadt egy-két tanú, aki kéretlenül ugyan, de hallatta hangját. Erdey Sándornak „A recski tábor foglyai” című kiváló könyvéből idézünk: „Több sorstársunk végigszenvedte a háború alatt a koncentrációs táborokat is. Szerintük a koncentrációs táborokban a bánásmód és az ellátás jobb volt...” Erdey leír egy esetet, amikor is „egy bátor zsidó fiú, aki az egyik, magasrangú ÁVH-sok által tartott szemlénél kiugrott a sorból és megállt a tisztek előtt. Csontvázzá soványodva, rongyosan, koszosán, rögtönzött beszédet tartott. Röviden elmondta, hogy ő Dachaut is megjárta, de az itteni állapotok összehasonlíthatatlanul rosszabbak, mint a háború alatt, a német koncentrációs táborokban voltak. Ki merte jelenteni, hogy az akkori SS tagjai urak voltak az itteni őrséghez képest”... A magyar jogból tehát hiányzik a diktatórikus bűncselekmények üldözése, pedig ha a háborús bűnök üldözen- dők. akkor minden, diktatórikus viszonyokkal visszaélő társadalomellenes bűncselekmény is üldözendő, mégpedig legalább oly szigorral, mint a háborús bűnök. És ha van háborús bűnös szervezet, akkor társadalomellenes bűnös szervezet is van. A magyarországi jogi mocsár különös területe a szerzés. Még ma sem bűn Magyarországon az, amivel a Kádár éra külkereskedői gazdaságilag hozzájárultak az ország tönkretételéhez: mélyen áron alul adták el a magyar árút, és magasan áron felül vásárolták meg a nyugati portékát, összejátszva a nyugati partnerrel, majd osztozkodtak a jogtalanul szerzett különbözeten. (Az országgal pedig elhitették, hogy a nyugati kölcsönöket a nép falta fel, holott a szó- cialista külkereskedő maffia tette zsebre, az előbbi mód- szerrel.) Kádáréknak a Valutaalaphoz való csatlakozása, melyben Medgyessy Péter (D-209-ként) is serénykedett, nem Magyarország érdekeit szolgálta, hanem az ország kifosztását könnyítette meg. A nem egyszer uzsora jellegű kölcsönök a külkereskedők manipulációit tették lehetővé, és a pénz jelentős része (dollármilliárdok!) különböző csatornákon a Szovjetúnióba vándorolt, amit Oroszország részben el is ismert, és törlesztett is. (Ennek a törlesztési összegnek nagy részét azonban a Horn érában szocialista üzletemberek eltüntették. Jelenleg is folyik a látszatnyo- mozás az eltűnt százmilliók ügyében...) Szép példa arra, hogy a szerzésnek milyen útjait engedi meg a magyar jog, Gyurcsány miniszter (a volt KISZ vezető) milliárdossá válása. A Magyar Demokrata 2003. augusztus 14-ci száma írja: „1995-ben újabb állami vállalattal bővült a Gyurcsány-
