Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-10-01 / 10. szám
2003 október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 HATÁRON INNEN - HATÁRON TÚL Szemelvények a Határon Túli Magyarok Hivatala közleményeiből.--Hat csángó faluban összesen 137 gyermek számára kérvényezték a szülök a magyar anyanyelv iskolai tanítását a 2003-2004-es tanévben. A Bákó megyei tanfelügyelőségen kételkednek az igény valós voltában. Ha mégis elfogadják a szülők kérését, ősztől újabb négy Bákó megyei faluban kezdődik meg a magyar anyanyelv iskolai tanítása. A tavalyi klézsei és pusztinai példán felbátorodva ebben az évben Frumó- szán 26, Magyarfaluban 42, Lészpeden 9, Külső- rekecsinben pedig 17 gyermek számára kérvényezték a szülők a magyarórákat. Folytatódik ugyanakkor a magyartanítás Klézsén és Pusztinán is, ahol 26, illetve 17 gyermekre számítanak a magyarórákon. A csángó oktatási program felelősei idén is a tavaly bevált módszert alkalmazták a kérvényezés folyamatában. A magyar nyelv tanítását igénylő szülőkkel közjegyző előtt íratták alá a kérvényt, és az így összegyűlt íveket postán küldték el tértivevénnyel az iskolákba. Valamennyi iskolaigazgató aláírás ellenében vette át a küldeményt a május végi határidő lejárta előtt. Korábban ugyanis a szülők maguk vitték a kérvényeket az oktatási intézményekbe, ott pedig a magyartanítást ellenző tanároknak valamennyi alkalommal sikerült őket lebeszélni igényükről. Amint Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője elmondta, a magyarfalui kérvényezők viszonylag nagy száma annak köszönhető, hogy egy olyan helybéli férfi állt az ügy élére, akinek nagy tekintélye van a faluban. —Hármasfaluban hat üres, elhagyott házban nincstelen, jobbára sokgyermekes családokat telepít máshonnan a református egyház - holland támogatással. A marosvásárhelyi Lazarenum Alapítványt a Fülöp lelkészházaspár hozta létre. Fülöp G. Dénes sok éven át a marosvásárhelyi Vártemplom lelkésze volt. Neje, Ilona asszony a diakóniai tevékenységgel foglalkozik. O a lelke a “Lazarenum-birodalomnak”, amely árvaházakból, idősek otthonából, nagycsaládokat támogató hálózatból áll. Holland segítséggel megvették a hat épületet, amelyek közül az egyikben a Lazarenum Alapítványnak lesz egy kis közösségi helyisége. Ugyancsak holland támogatásai vásároltak építőanyagot, kisgépeket. A helyiek örülnek annak, hogy gyermekes családok kerülnek a faluba, hiszen kevés a fiatal, az iskolába kell a gyermek. Az egyik házba egy tízgyermekes család költözik: a fuletelki Csiszér Jánosék. Marosvásárhelyen, ugyancsak a református egyház tulajdonában van egy úgynevezett Pici-ház, ahová utcagyerekeket költöztettek be. Azt is holland pénzből vásárolták évekkel ezelőtt. Két éve húsz utcagyerek lakik benne. A szlovákiai magyar katolikus hívők tizennégy éve minden májusban azért zarándokolnak el Révkomáromba, hogy az önálló szlovákiai magyar püspök kinevezéséért fohászkodjanak. Most több sajtóértesülésből az látszik, hogy az utolsó három imanapon már felesleges volt a hívők fáradozása, de ők erről nem tudtak. A pápa szeptemberi látogatása kapcsán fény derült arra, hogy immár három éve hiábavaló a szlovákiai magyar püspökség létrehozását célzó törekvés. “A romai katolikus hívők évről-évre buzgón imádkoznak e nemes célért, miközben a hátuk mögött a szlovák és a magyarországi egyházi méltóságok már hároméve - talán vatikáni nyomásra - megegyeztek abban, hogy ez a kérdés nem teljesíthető” - írta kommentárjában a Pozsonyban megjelenő Új Szó. “Ez alatt a három év alatt Révkomáromban minden évben megrendezték az imanapot, de a hívőknek senki sem mondta meg, hogy a magyar püspök kinevezésére nincs esély.” (...) “A hívők és lelkipásztoraik nem mondanak le arról az óhajukról, hogy legyen magyar püspök Szlovákiában.” Kommentárjában az Új Szó főszerkesztője azt írja: “El nem hiszem, hogy az imanapon rendszerint ott feszítő politikusaink és más közéleti személyiségek közül senki sem tudott erről az egyezségről.” A hívőket tájékoztatni kellett volna és “lépni annak érdekében, hogy bizonyos értelmes kompromisszumként legalább magyar segédpüspököket nevezzenek ki a déli és a keleti egyházmegyékben.” A szerző arra emlékezteti a szlovákiai magyar politikusokat, hogy nem feledhetik: a polgárok választáskor tanúsított jóhiszeműsége nyomán ülhetnek Szlovákia parlamentjében, a kormányban és tölthetnek be más közéleti tisztségeket. A polgárok "joggal várják hát el, hogy őszintén tájékoztassák őket sikereikről, kudarcaikról, mert mindkettő a politika és az élet velejárója. Csak a lapítást és a mellébeszélést nem szívelik. Ha egyszer betelik a pohár, büntetni fognak. Akár már a legközelebbi választásokon is” - fejezi be kommentárját a szlovákiai magyar napilap. Kérjük, hívja fel barátainak figyelmét lapunkra!
