Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-10-01 / 10. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003 október Az ERDÉLYI RIPORT legfrissebb számában “István a reálpolitikus” címmel jelent meg Stanik István írása: “Végül mit is ünnepiünk augusztus húszadikán?” - kérdezte interjúalanyát mintegy összefoglalásképpen az Erdélyben is fogható budapesti tévécsatorna riportere. A gyengébbek kedvéért kategóriába tartozó kérdésre nem is volt olyan egyértelmű a válasz: ezen a napon elsősorban Szent István napját ünnepeljük, az államalapításra emlékezünk, de az új kenyér és az 1949-es alkotmány ünnepét is üljük... Ha továbbgondolta, vajon mit kezdhetett a válasszal az erdélyi magyar néző? Az új kenyér rendben van, bár mifelénk nagy hagyománya nincs augusztus húszadika megünneplésének, igaz, a reformátusoknál ez is urva- csora-osztási alkalom. Ami bizonyos, itt is és Magyarországon is egy időben kerül az asztalra, hát legyen. Magyarország 1949-es alkotmányához viszont semmi közünk nem volt. Az egyértelműen nem a mi ünnepünk. Az államalapításra pedig mérhetetlen nosztalgiával gondolhatunk, hiszen majd egy évszázada kívül rekedtünk az országhatárokon. Azért ünnepeljük, ha testben nem lehet, hát lélekben. Ami egyértelmű, az Szent István napja. Szent István erdélyi kultusza Erdélyben ma is élő valóság. Aligha él köztünk olyan magyar, akinek a szívét ne dobbantaná meg a Szent Király emlékezete. Gondoljunk csak a csíksomlyói nyeregben több százezer néző előtt nemrég előadott István, a király rockopera katartikus hatására, gondoljunk a napokban történt szoboravatásokra, megemlékezésekre. Az államalapítás történelmi tettének megítélése egyértelmű, nem kisebb cselekedet, mint otthont, hazát létrehozni, amelyben megszülethetett, élhetett, megmaradhatott, alkothatott és gyarapodhatott a nemzet. Hogy az elmúlt több mint ezer évben nem mindig történt így, az semmit sem von le Szent István országépítő cselekedetének dicsőségéből. Hogy az ünnephez nem illő módon ez is eszembe jut, az nem az államalapítás jelentőségével társítható, hanem sokkal inkább az állam ezeréves megtartásának történetével, ama történelmi személyiségeknek a felidézésével, akik nem bizonyultak Szent István méltó örököseinek. Azon eszmékkel való szembesüléssel, amelyek figyelmen kívül hagyták az Imre herceghez intézett intelmeket: “uralkodj (...) harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden: tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség..., a türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak...” Nem tudom megtenni, hogy ne gondoljak arra: Szent István államának történelmében bizony nem mindig érvényesültek ezek az erények. Hogy voltak olyan sötét korszakok, amikor a felemelő alázat helyett a “gőg és a gyűlölség” irányította a tetteket, taszította romlásba az országot. Egy ilyen időszakban veszítette el Szent István állama területének nagy részét, ennek következménye, hogy a magyar állam határain kívül rekedt nezetrész számára tudathasadásos élménye ma a magyar nemzeti ünnep. Ha már amúgy is ünneprontó gondolatok terhelik ezt az írást, arra is figyelmeztetni kell, hogy most is nagy szükségünk lenne a “türelmes királyokra”, mert sok a zsarnokság veszélyével fenyegető türelmetlenség, s gőgben, gyű- lölségben fogant eszmékkel nem lehet emelkedő nemzetet, európai államot építeni ma sem. Szent István a keresztény Európát választotta, képes volt a hatalmát megosztani, alárendelni népe fennmaradását, boldogulását biztosító értékrendnek és érdekeknek. Mai fogalmaink szerint reálpolitikus volt. Azt tette, amit lehetett, nem pedig azt, amit pillantnyi ösztönei diktáltak, mert népe, országa hosszú távú érdekeit tartotta szem előtt. Talán ez a Szent Király ezeréves titka. Ebben rejlik a mához szóló legfontosabb üzenete. Akinek van füle, hallja, akinek van hite, érzi, akinek van elég bölcsessége, érti és aszerint cselekszik. Akinek nincs, annak nem sok jót tartogat a következő ezer év. De még a következő emberöltőnyi idő sem. Európai állam született! Ez a nemzeti ünnep igen találó jelszava, amely jelzi, hogy az uniós csatlakozással véglegesen beteljesedik Szent István államalapító műve. Nekünk pedig, az államhatárokon kívül rekedt magyaroknak azt üzeni, hogy van remény, nemcsak lélekben, hanem testben is, az együtt ünneplésre”. (HTMH) —Farkaslakán a Tamási Áron emlékművet a két Szervátius, Jenő és Tibor, apa és fia faragta 1971- ben és 1972-ben, leleplezése ünnepélyes keretek között 1972. szeptember 24-én történt. A két művész kőbe faragta Tamási műveinek jellegzetes alakjait, ezeken keresztül egész életművét. A jelenlegi emlékmű köve a Hargitáról, a Tizenhétfalusi határból származik. Az ékes hatámév Árva Bethlen Katához kötődik. Férje halála után Bethlen Kata elköltözött a várból, a költözködéshez kért segítséget a székely falvaktól. A fejedelmi birtokból adományozott havasi legelő így kapta a Tizenhétfalusi nevet a 17 segítő falutól. Kezdetben közösen intézték az ügyeket az Asztalkő körül leülve. Ez egy akkora kő egy forrásnál, amely mellett elfért a 17 falu küldöttsége. Később a területet egymás között szétosztották, és külön-külön hasznosítják jelenleg is.
