Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2003-07-01 / 7-8. szám

4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2003. júl.- aug. a parancsait ellenzőkkel szemben lelkiismerete sze­rint gyakorolhatott. Istvánt nagy ünnepélyes­séggel koronázták meg Esztergomban, a királyi székhelyen. Az államszer­vezés sorsdöntő évei idején mindössze egy komoly tá­madást kapott hazánk, mi­kor az egyre szilárduló hatalomra féltékeny II. Konrád császár megtámadta Magyarországot. (Ennyit ért hát a németek felé tett gesz­tus és mérhetetlen áldozat, a magyarság színe-javának elvéreztetése.) Vállalkozása azonban teljes kudarccal végződött. A nemzet és egy­házépítés nem feledkezett meg az ősi hagyományok beillesztéséről sem a keresz­tény állam alapjaiba, ameny- nyiben ezek nem ellenkeztek az Anyaszentegyház doktrí­náival. Az uralkodó követ­kezetes, célratörő munkája, éspedig a keresztény biroda­lom megszilárdítása, a véde­lemre való állandó készenlét és az igazságszolgáltatás, emberfeletti . erőfeszítést kívánt, amit csak egészen kivételes egyéniség volt képes megvalósítani. Ehhez szükséges volt apjától örö­költ politikai géniuszára, korának átfogó műveltségé­re, valamint az Istenbe’ fajtájába és önmagába vetett szilárd hitére. Azonkívül szükséges volt a bölcs ki­rály szeretetteljes szigorára is, mely ha kellett nemcsak jutalmazott, hanem büntetett is. Mindezek a tulajdon­ságok megvoltak benne, párosítva annak tudatával, hogy nem egy-két évszá­zadra rakja le Magyarország alapját, hanem az elkövet­kező évezredekre. Azt hi­szem, hogy ezen a funda­mentumon voltunk képesek túlélni történelmünk minden viharát. Nagyságának és tisztán­látásának legékesebb bizo­nyítéka a fiához, Imre her­ceghez intézett szellemi végrendelet, az Intelmek, melyben korának látókörét messze túlhaladva és a jövőbe látva adott utasításo­kat a Kárpát-medence, vagyis egy nemzetiségi állam igazságos vezetésére. Egészen kivételes történelmi és nemzetpolitikai érzékre vall, hogy a XI. század elején ilyen tudatosan meg­világította az államvezetés helyes és egyedül járható útját. Kétségtelenül ismerte ősi kultúránkat, mégis hoz­zájárult, hogy múltunk szóhagyományban élő szel­lemi termését, pogánynak nevezett műveltségünket, hagyományainkat és mitoló­giánkat megsemmisítsék a hittérítők. Viszont sokak szerint ennek a kíméletlen szellemi öncsonkításnak az eredménye, hogy ma tizen­hatmillió magyar él szerte a világban. A megállapítás egyben minősítés: Miért szétszórattatásban, miért nem Magyarországon é- lünk? 1945 és 1990 között gyarmatosítóink nem mertek hozzányúlni a magyar nép leikébe belevésődött em­lékezéshez, de Szent István napja helyett „Alkotmány ünnepének" nevezték. Ezt a kommunista alkotmányt az 1990-ben megtartott „demokratikus” választások után azonnal meg kellett volna változtatni egy füg­getlen állam igényeinek megfelelően. Ez azonban, sajnos, a tódások-fódások ellenére is, mind a mai napig érvényben van. O- szintén szólva nem ismerem a bolsevista terror hazánkra kényszerített konstitúciójá- nak szövegét. Azt viszont jól tudom, hogy egyetlen nemzetnek sem lehet alkot­mányt adni fegyveres ellen­ség túlerejének parancsára. 1222-től — az Aranybul­lától — kezdve történelmi tapasztalat, hogy egy jogál­lam alapvető törvényeit és emberi jogait csak félelem nélküli környezetben, véle­ményüket kimondó, felelős törvényhozók állapíthatják és fogalmazhatják meg. Ezt az elvet és gyakorlatot még a legkíméletlenebb Habs­burg elnyomás idején is kivívták őseink az ország­gyűléseken, még ha kényte­lenek voltak is bizonyos megalkuvásra. Hála az amerikai elnök, Carter és tanácsadói teljes felelőtlenségének s tudat­lanságának, a Szent Koro­na visszaszolgáltatása ide­jén úgy vélekedtek, hogy a Kádár rendszer emberarcú volt. Azóta a Kádárénál is aljasabb rezsim telepedett a nemzetre s még megérhet­jük, hogy a Szent Koronát eladják majd egy multimil­liomos műgyűjtőnek, mert a pénznek nincs szaga, vagy egy raktárba kerül, akárcsak a meggondolatlanul haza­szállított Ludovika zászló. Ez aztán kétségtelenül elég­tétel lesz az ateista-bolsevis- ta-kozmopolita hazaárulókn­ak, mert nem sérti többet államfilozófiájukat. Amerikai Magyarság KAPRINYÁK SZERÉNKE VERSEI CD-n Szerénkét jól ismerik lapunk olvasói, hiszen évek óta jelennek meg versei, amelyek szépérzékről, hazafias és vallásos érzületről tesznek tanúságot. A teljes neve Kaprinyák Gyuláné, sz. Bodnár Szerénke. Kedves költőnőnk Arizonában él férjével. Évek óta álmodik arról, hogy ne csak kötetekben jelenjenek meg versei, hanem valaki úgy zenésítse meg őket, ahogy azok az ő szívében élnek. Ez most megtörtént, mégpedig kitűnő ered­ménnyel. A verseket dr. Varga László, a Váci Szim­fonikus Zenekar karmestere zenésítette meg, és a körünkben szintén közkedvelt Nagy Ibolya bu­dapesti operett primadonna énekli őket. Az ének­számok a CD elején és végén találhatók, s közben számtalan gyönyörű verset szavalnak el az énekesnő versmondó barátai a "Hit, Remény és Szeretet" című kötetből. Különleges élmény ezeket az Isten, Haza és az Élet szeretetét sugárzó alkotásokat avatott előadók tolmácsolásában hallani. A CD ára postaköltséggel 12 dollár. Cím: Szerénke Kaprinyák, 25 W. Flynn Lane, Phoenix, AZ 85013

Next

/
Thumbnails
Contents