Amerikai Magyar Újság, 2003 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2003-06-01 / 6. szám
2003. június AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 TRIANON, A 83. ÉVFORDULÓ Révffy László Ismét elmúlt egy év és ez már a 83. a szégyenteljes és igazságtalan trianoni békeszerződés óta. Jól tudom, hogy ma már otthon csak néhány őszinte magyar egyesület és a külföldön élő magyarok nagy része emlékezik meg erről az eseményről. Az 1990 óta egymást követő kormányok: nem nagyon viselték szívükön ennek a gyásznapnak a méltó megemlékezését, sőt a firkászok nagy része már inkább arról ír, hogy a békés együttélés szomszédainkkal ma fontosabb, mint a 83 évben emberi jogaiktól megfosztott és idegenben élő honfitársaink sorsának emlegetése. Ugyanis az európai egyesülés után a nemzeti határok megszűnnek és egész Európa békében és boldogságban fog élni a világ végéig. (Álom, álom, édes álom....) Ők már leírták a négymilliónyi magyarságot, akiknek nagy része jogaik, iskoláik és állampolgárságuk megfosztása mellett élik keserves napjaikat, beletörődve abba, hogy soha nem fognak egyesülni az anyaországgal életükben. Arról talán már kár is írni és ismétlésekbe bocsátkozni, hogy ősi földünk 2/3-át veszítettük el. Ez történelmi tény, de elfogadni örökérvényűnek soha nem fogjuk. Talán az utánunk jövő, tisztultabb életfelfogásban és hazaszeretetben növő fiatalság majd átveszi tőlünk a stafétabotot és az ő kötelességük lesz a mi tiltakozásunkat továbbvinni, követelni az igazságtalan döntések orvoslását és megváltoztatását nemzetközi fórumok előtt. A "trianoni békediktátum" megkötése után az akkori magyar kormány és a magyar nép - 1920-tól kezdve egészen a második világháború kitöréséig - több külföldi befolyásos politikus segítségével hitt abban, hogy felismerve a végzetes és igazságtalan döntéseket, azokat felülvizsgálják nemzetközi megállapodás alapján. Abban az időben már a trianoni tárgyalásokon részt vett politikusok nagy része elismerte, hogy hazánkkal szemben igazságtalanul jártak el és a beterjesztett vádak, hogy Magyarország elnyomta az ország területén élő más nemzetiségeket, a magyarság ellen hazugságokra épültek. A későbbi kétszeres francia miniszterelnök, Andre Tardieu, La Paix című könyvében kegyetlen igazsággal írja le, hogyan vetették el nyomásra a népszavazást azzal a kijelentéssel: - "Választanunk kellett, hogy népszavazást tartsunk, vagy létrehozzuk Csehszlovákiát". Az angol miniszterelnök is beismerte évekkel később: - "Minden dokumentáció, amit egyes szövetségesek elénk terjesztettek, nem volt más, mint hazug, meghamisított értéktelen papírok. Döntésünk a hamis csalás alapján, történt meg!" Jól tudjuk, hogy a "trianoni békediktátum" megkötése június 4-én már befejezett ténynek számított, mert a trianoni határok végleges kijelölését már 1918 május első napjaiban megtették, és a magyar kormányt erről nem értesítették, annak egyetlen tagját nem hallgatták meg. A törvényhozásban ez úgy értelmezendő, hogy a vádlott nem volt jelen a tárgyaláson, védőügyvédet nem használhatott, az ítéletet nélküle hozták meg. Hiába volt gróf Apponyi Albert tényekkel alátámasztott beszéde francia és angol nyelven, az előtt a bizottság előtt, amely a döntéseket már meghozta, hiába döntött meg tényekkel alátámasztva minden hazugságot és rágalmat, az elkötelezett percemberkék szedett-vett gyülekezete előtt, már nem volt és nem is lehetett eredménye. Hiába ismerték el később a jellemtelen bizottság tagjai, hogy elengedhetetlenül szükséges lett volna az elszakításra ítélt területeken népszavazást tartani, ez ellen a területi rablók már eleve tiltakoztak, mert tudták, hogy ebben az esetben biztos vereséget szenvednek. Az pedig más megítélésre tartozik, hogy miért Magyarországot sújtották a legszigorúbban a vesztes országok közül, amikor Németország és Ausztria közel sem szenvedett olyan területi veszteséget, mint hazánk. Sőt Ausztria még kapott is az ősi magyarföldből. Ma Sopron is osztrák fennhatóság alá tartozna, ha a Prónay Pál féle felkelés következtében nem erőszakolják ki
