Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-04-01 / 4. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. április HATÁRON INNEN - HATÁRON TÚL Szemelvények a Határon Túli Magyarok Hivatala közleményeiből.-Január 7-én Madéfalván megemlékeztek a Siculicidium 238. évfordulójáról. A községbeliek az emlékmű elé vonultak, ahol Juhász András, a helybéli RMDSZ-szervezet elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. A székely himnusz elhangzása után az emlékmű talapzatánál a hivatalok és közületek elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Ezt követően a szónokok — köztük Sógor Csaba szenátor és Nisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke — emlékeztek a székelység véres farsangjára. Tanulságként azt fogalmazták meg, hogy ha a közösség jogai csorbát szenvednek, mindig tiltakozni kell, miként őseink tették 1764- ben Madéfalván.-Január 12-én ünnepélyes keretek között adták át Gelencén a teljesen felújított középkori katolikus templomot. A román és magyar kulturális kormány közötti együttműködés gyümölcse a felújítás. A helyreállítás 1995-ben kezdődött el. A templom 1996 és 1999 között szerepelt a World Monuments Fund-nak a világ legveszélyeztetettebb műemlékét tartalmazó listáján. Emiatt az amerikai székhelyű Sámuel Kress Foundation is támogatta a munkálatokat. Románia területén jelenleg húsz közös (magyar-román) finanszírozású projekt zajlik, közöttük a Szent István által alapított gyulafehérvári katolikus főegyházmegye Szent Mihály-székesegyházának helyreállítása.-Tavaly ősszel az RMDSZ Bihar megyei szervezetének kérésére részletes felmérés készült a Belényesi medencében élő szórvány-magyarok iskoláztatásának helyzetéről. Az eredmények erőteljes asszimilációról tanúskodnak: a legtöbb településen csak óvodai és elemi szinten, azaz az I-IV. osztályban lehet magyarul tanulni, a szülők egyre gyakrabban íratják román tagozatra a gyermekeiket. A nyolc településen, közöttük a régió központjának számító Belényesben 216 magyarul tanuló, kis- és az általános iskola felső tagozatába járó nagydiákot, valamint közel 150 óvodást regisztráltak. A pedagógusok jobbára szakképzettek, de olyan extrém esetekre is bukkantak, hogy a magyar nemzetiségű tanítók román tagozaton oktatnak.-Tusnád községben január I8-án átadták az új iskola épületét, egyben névadó ünnepséget tartottak. A korszerű iskola nagyrészt világbanki támogatással épült, a beruházás értéke mintegy 121 ezer dollár. Az intézmény felvette Kós Károly nevét, akitől a következő idézetet írták ki: "A mi igazságunk: a mi erőnk. Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak."-A Borostyán együttes második hanghordozója a "Rév-Komárom" címet viseli majd, melyei a Magyar Millennium alkalmából jelenteitek meg az együttes tagjai. A megzenésített versek a hazáról, a magyarságtudatról, a szülőföldről, a szabadságharcról, Klapkáról, a komáromi várról és híres szülöttjéről, Jókairól szólnak. A verseket úgy válogatták, hogy a lemezen található művek hangulatukban és mondanivalójukban szerves egységet alkossanak. Az album nyitó száma dr. Borka Géza "Jókai szelleméhez" című költeménye, amelyet az egykori bencés tanár 1925- ben írt, a nagy mesemondó születésének 100. évfordulójára. A vers Jókairól, a szabadságharcrál, s az utána következő évekről szól, s érdekessége, hogy Jókai több művét is beleszőtte a versbe. Ezt egy ismeretlen szerző közismert verse követi, az "Ének Szent István királyhoz". Ezután következik az album címadó dala, a "Rév- Komárom vára", amely 1888-ban született Tóth Zsig- mond tollából. Ezzel a verssel az akkori bencés gimnáziumi diák egy a város által meghirdetett pályázatot nyert meg. A mű a szabadságharcról, annak utolsó bástyájáról, s a híres kapitányról, Klapkáról szól, ugyanakkor képet nyújt a város viszontagságairól (tűzvész, árvíz, aszály), és békét óhajtó felhívással fordul a jövő nemzedékéhez, hiszen csak így lehet békésen alkotni és élni. —Egyre több kárpátaljai lakásban találkozni újra a korábban szinte teljesen eltűnt, mostanság azonban rongyszönyeggé kinevezett pokrócokkal. A nagyszőllősi Salánkon éppenséggel reneszánszát éli a pokrócszövés. Alig van olyan ház, ahol az asszonyok közül valaki ne szőne, ahol a télvíz idején ne állítanák fel a szátyivákat. Nem csupán saját részre készülnek a szebbnél szebb mintázatú pokrócok. Az eladásukból származó pénz mindenképpen jövedelempótló, sokszor a megélhetés egyik biztosítéka. Persze a régióban nem igazán van erre a termékre kereslet -- hiszen a legtöbb helyen saját szükségletre megszövik maguknak az emberek a pokrócot így aztán a határ túloldalán találnak gazdára a salánki rongyszönyegek is. Jönnek a felvásárlók, a viszonteladók — 150 forintért vásárolják fel a pokrócok méterét -, de természetesen vannak, akik egyedül viszik át a portékájukat. “Ha a kész termékbe bekalkuláljuk a cérna drága árát, meg a rengeteg időt, amit a rongy felvágására, az előkészületekre, no meg a szövésre fordítunk, rájövünk: bizony nem nagy haszonkulccsal dolgozunk” — vélik a salánki asszonyok. “De hát a falusi ember sohasem tudott meglenni munka nélkül. Télen is igyekezett valamilyen hasznos elfoglaltságot keresni. És bizony a kész
