Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-04-01 / 4. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. április nistaellenes nézeteit. Ezért már kezdettől fogva szálka volt Rákosiék szemében., akik csak az alkalomra vártak, hogy leszámoljanak vele. 1946/47. fordulóján, amikor a komunista szalámitaktikával megkezdődött a Kisgazdapárt felszámolása, Kovács Béla ellen azt a képtelen vádat koholták, hogy összeesküvést szőtt a szovjet hadsereg ellen. Mivel mint országgyűlési képviselőt védte a mentelmi jog és a parlament nem adta ki, hogy magyar bíróság foglalkozzék az ügyével, egy éjjel szovjet katonák törtek rá Váci utcai lakásán és ismeretlen helyre hurcolták. Szovjet bíróság ítélte el 25 évi kényszermunkára. Csak kilenc év múlva, 1956 nyárutóján került haza Magyaroszágra. Megtörve, leromlott egészséggel tért vissza falujába, Mecsekaljára. Kovács Bélának, a többségi párt egyik vezetőjének 1947. február 25.-én történt elhurcolása volt a nyers erőszak első leplezetlen megnyilvánulása, amellyel Moszkva elárulta: semmibeveszi a magyar szuverenitást és gyarmatának tekinti az országot. Tehette, a Nyugat beérte erélytelen tiltakozással. Most emlékezünk arra a napra, amikor 55 évvel ezelőtt szovjetek szabályszerűen elraboltak egy magyar politikust, aki keresztezte terveiket, de akit törvényes eszközökkel nem tudtak félreállítani. Amikor Kovács Bélát kilenc évi raboskodás után hazaengedték — mai napig sem tudni, hogy amnesztiában részesült, vagy csak annak köszönhette a szabadulását, hogy Sztálin halála után a Szovjetunióban is megkezdődött az enyhülés --, már egy más Magyarországot talált, mint ahonnét elhurcolták: lazult a diktatúra vasabroncsa és értelmiségi körökből mind nyíltabban érte bírálat a pártot és módszereit. Rákosi eltűnt a süllyesztőben és a párt engedményekre kényszerült. Egyre több jogtipró ítéletet kellett orvosolni és a törvénysértések által sújtottakat rehabilitálni Amikor újratemették a Rajk-per áldozatait, már érezni lehetett a változások szelét és a forradalom előrrevetette árnyékát... Ám a testileg-lelkileg megtört, egészsége helyre- állítása érdekében a pécsi kórházban ápolásra szoruló Kovács Béla szabadulása után távoltartotta magát a közélettől, nem kívánta felújítani régi kapcsolatait és még szűk körben sem beszélt a peréről s arról, hogy mi történt vele a kilenc év alatt. Csendes visszavo- nultságban élt családja körében és igyekezett feledni a megpróbáltatásokat így érkezett el október 23., amikor a népharag elsöpörte a zsarnokságot és napok alatt össze-omlott a kommunista rendszer. A fővárosban történtek hírei természetesen Kovács Bélához is eljutottak és ő sem vonhatta ki magát az események hatása alól. Érdeklődése visszatért, életkedve feltámadt s amikor megkeresték régi barátai, majd Budapestről kisgazdapárti küldöttség járt nála, már nem tudott nemet mondani Érezte, hogy szólítja a kötelesség és ennek a hívásnak eleget kell tennie. Nagy Imre október 28.-án alakult első koalíciós kormányában elfogadta a földművelésügyi tárcát, majd a kormány november 2.-i átalakításakor államminiszter lett. Szerepvállalása mindenkit felvillanyozott és reménnyel töltötte el azokat az aggodalmaskodókat is, akik túl gyorsnak találták a változás ütemét és fékezték volna a tempót, nehogy provokálják Moszkvát. Október 31.-én Pécsett volt alkalmam újra látni és hallani Kovács Bélát, aki egy rögtönzött sajtókonferencián a jövő feladatairól beszélt. Bár fizikailag nagyon megviseltnek tűnt, lelkileg és szellemileg mitsem változott: minden szavából régi lelkesedése és idealizmusa szólt. Kovács Béla nem végzett egyetemet, de józan paraszti ésszel megfogalmazott mondatai mindenkit megfogtak (A forradalmi napok alatt megjelent november l.-i Magyar Nemzet-ben írtam erről.) Aztán elérkezett a szörnyű november 4. és többé nem láttam Kovács Bélát. Három év múlva, 1959-ben húnyt el. Faluja, Mecsekalja temetőjében alussza örök álmát. Kovács Béla meghurcoltatásának ötvenötödik évfordulóján késői elégtételt kapott népétől, amikor ércbe öntött alakja mostantól fogva ott áll szemben a Parlamenttel, melynek falai közt egykor oly bátran küzdött hazája érdekeiért és szabadságáért. Ez a szobor egy soha meg nem alkuvó nagy magyar hazafi emlékét őrzi a késői utódok számára, akik már egy jobb korban élhetnek, mint amilyenben ő élt... Címképünk: BOLONDÓC VÁRA A Vág melletti mészkő sziklán a 12. századtól már álló királyi várat a 14. század elején Csák Máté tartotta hatalmában, de halála után újra királyi kézre került. 1388-ban a Zsigmond királynál nagy becsben álló lengyel Stibor vajda kapta királyi adományként, és családi székhelyévé építette ki. Bolondóc a 14-15. században az ország egyik legfényűzőbb vára, az alapításról szóló monda szerint Stibor kedvelt udvari bolondjának emeltette. 1437-ben Stibor Katalin férje, lendvai Bánfy Pál kapta adományul, és több, mint 200 évig leszármazottai kezén volt. A 18. század elején tűz martaléka lett. Kérjük Kedves Olvasóinkat, figyeljék a címzést, ott azt is feltüntetjük, hogy mikor esedékes az előfizetés megújítása!
