Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-02-01 / 2. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. február mészetes. Más szóval normálisnak lenni nem normális. Paragrafus kell tehát, előírás, kényszer, büntetés. Az erkölcs kezdete előtt tehát a normalitás található. Az a - - nyilvánvaló — tapasztalat, ami az édeni kinyilatkoztatás lényege, hogy nyíltnak kell lenni, őszintének, reálisnak, tehát nem képzelegni, hogy ez vagyok és az. Más szóval azt mondani, amit gondolunk, és azt tenni, amit mondunk és gondolunk. Ismét más szóval ez a közösség, amikor nyíltságunkban természetes kapcsolatban állunk egymással. Egyszerűen azért, mert így művelhető a család, a barátság, a szerelem, a társadalom, a föld, a víz, a levegő. Ismét más szóval a szeretet. Ha a régmúlt bármelyik bölcsét, Platóm, Lao- cét vagy Shakespeare-t vagy Dosztojevszkijt vagy Veörest megkérdezzük erről, mind ugyanazt fogja mondani. Az erkölcs kezdetén a törvényhozó az életrend felborulását érzékelte, s a szabállyal, ami egyszerre volt erkölcsi is, jogi is, megpróbálta kikényszeríteni a nor- malitást. Minden kultúrában roppant hasonló módon. Talán nem véletlenül: tudniillik egyféle normalitás létezik, bármennyire is különböznek civilizációnk, nyelveink, történelmeink, vallásaink, szokásaink stb. Ma, Gazdaságkor alkonyán magánfilozófiák termelődnek, és magánetikák oldali erkölcsrendszerek. Ezek egyáltalán nem a normalitás megvalósítását tekintik célnak, hanem a honoráriumot és az ideológiát. Szerzőjük elhíresülését, tudományoskodást, valamilyen politikai vagy gazdasági érdek érvényesülését, parasztosan szólva: lezsirozását. Nyíltan kimondva: a korrupciót. Ebből kifolyólag minden oldali morál gyalázatos, a baloldali is, a jobboldali is. A leggyalázatosabb, ha valamelyik hatalmi céljait "erkölcsi nyomással" próbálja elérni. Természetesen nem "erkölcsi terrorról" van itt szó, mint hajdan boldogult Aczél György s famulusai mondogatták, amikor gazságaikra valaki rávilágított, hiszen, mint tisztáztuk, nincs szó erkölcsről. Normalításról, sajnos, még kevésbé, holott éppen arra volna a legnagyobb szükség. Ez az "erkölcsi nyomás" valójában populista, a lehető legpopulistább, hiszen a csőcselékre támaszkodik; a csandalák primitívségére, cefreszagú indulataira, tudatlanságára és aljasságára: lám, Antall József is olyan hitvány féreg, mint mi. Emlékszünk a rendszerváltozás legtisztább alakjára zúdított rágalmakra. Az újmoralisták a maguk keltette nyelvi zűrzavarban gyakran baloldalinak mondják magukat. Ugyan vajon mikor baloldaliak őkelmék? A mai szocialista milliomosok nagybirtokain és gyáraiban kisebb tán a kizsákmányolás? Máskor liberálisnak, figyelmesebb szemlélő látja, hogy -- miként már említettük -- leginkább anarchisták. Még pontosabban anarchista ügynökök, akik a bolygó kirablóitól az írástudói árulás föladatát kapták. S ők buzgón vállalták, hogy eltereljék a figyelmet létünk és jövőnk valóságos gondjairól. Semmilyen eszközt nem szégyellve hajigáinak a tömeg közé gumicsontokat, heccelik álproblémákkal cukkolják, kikapcsolják önmagából. Megakadályozzák, hogy néppé válhasson, hogy közösséget alkothasson, hogy fölébredhessen a média- és egyéb káprázatokból. Félrevezetik, hogy összetévessze a szabadságot a szabadossággal, a művelődést a szórakozással, az őszinteséget a trágársággal. Vigyáznak, nehogy észrevegye, hogy a Dolgok fogságába került. Mert akinek a lelke fogoly, azzal bármit meglehet tenni. Leginkább ellehet vele hitetni, hogy Földünk véges rendszerében a korlátlan gazdasági növekedés rémképe, a rák, valójában tündérálom. Eszesebb gimnazisták számára is nyilvánvaló, hogy egy ilyen "fejlődés" csakis katasztrófába vezethet. Azt is tudjuk, hogy a veszélyt a normalitástól való eltéréssal idéztük fel: megbontottuk az anyagi és szellemi törekvések egyensúlyát, mégpedig azzal, hogy utóbbiakat előbb relavi- tizáltuk, majd maradványaikat suttyomban kisöpörtük. S hogy az újmoralizmus egyik hívószavát idevonjuk: ez a fasizmus. Ahogy a normalitás nyíltság, éberség, személyesség, közösség, vagyis szeretet, a fasizmus az ellenkezője: kábaság, manipulálhatóság, egymásra acsargó egyén, tömeg, gyűlölet, amit az újmoralisták szítanak. Ez a megtévesztés egyik fő aljassága. Miközben antifasisztáknak adják ki magukat, ők megvalósítják mindazt, amit a Leninek, a Hitlerek tettek az emberekkel. Vagyis ami abnormális. Czakó Gábor /heti válasz/ TOVÁBBRA IS KAPHATÓ Cúth János A MAGYARSÁGTUDAT KÉZIKÖNYVE című kötete A szerző a magyar nemzettudat feltámasztását, illetve megerősítését tűzte ki célul. Amikor a magyar nyelv ősiségét és páratlan értékeit tárja fel, s amikor a nemzet legkiválóbbjainak korszakalkotó teljesítményeit, felfedezéseit, hősi erényeit vagy egyéb értékeit mutatja be, mindezt azzal a céllal teszi, hogy egy tiszteletet parancsoló, ám valós képbe helyezze a magyarság múltját és történelmi szerepét. Aki gondosan áttekinti ezt a képet, az emelt fővel, felértékelődött önbecsüléssel és magyarság- tudattal léphet tovább A könyv ára portóval együtt 18 USA dollár. Megrendelhető az alábbi címen: Mr. János Cúth, 74 Advance Road, Etobicoke, ON M8Z 2T7, Canada
