Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-02-01 / 2. szám
2002. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 HAJNALI MADÁRFÜTTY "Olykor valóságos dührohamot kapok, amikor reggel felberreg az ébresztőórám!" -- mondta fáradt, ernyedt hangon, reszelősen a sok dohányzástól a minap egyik ismerősöm. "Képtelen vagyok felkelni és felvenni a nap ritmusát. Te nem így vagy vele?" Nem válaszoltam rögtön, mert nem is tudtam volna hirtelen mit válaszolni, hiszen az én véleményem egészen más az ébredésről, a reggelről. Olyan csodásnak tartom, amelynek szépsége szinte semmihez sem hasonlítható. Reggel töltődünk fel a mindig megújuló bizakodással, ilyenkor rakosgatjuk össze magunkban ismét e reménység széttört cserepeit. A csendes erőgyűjtés, az újrakezdés percei, órái ezek. És micsoda pazar ajándékokkal érkezik azok számára, akik várják jövetelét, akik templomot rendeztek be fogadására a szívükben. Elűzi az éjszaka gyötrelmes sötétségét, hozsannával hirdeti az életet. A napfelkelte igézetes élmény mindenki számára s bár ugyanazt az üzenetet hozza, másként jelzi érkezését a falvakban és másként a városokban. Mind a kettőt ezerszer és ezerszer átéltem, értékelni tudom a különbséget. A falusi hajnal érkezése talán azért hangulatosabb, mert közelebb van a természethez. De sokszor is lestem érkezését várva, hogy meghalljam az első jelzést. A mély, fekete csendben egyszerre csak elpittyentette magát valahol a lombok között egy álmából érkező kismadár. Megérintette a hajnal még láthatatlan varázsa. Pittyentésére egy másik pittyentés volt a válasz, aztán következett az első trilla, a madárszívek ujjongása. Aki még nem hallott ilyen hajnali koncertet, az el sem tudja képzelni ennek gyönyörűségét. Ezt a nyitányt követte az ébredés neszezése, lónyerítés, kutyák ébredő csaholása, kútgémek csikorgása, kapuk tárulása, szekerek zörgése, az ébredő élet ezernyi jele. Galambok csattogtatták a szárnyukat, gyermek sírt fel, s nagyon távolról vonatfüttye hallatszott. Mennyivel más a városi hajnal érkezése. A kőrengetegben élők sosem hallanak hajnali madárfüttyöt, mert a madarak csak a ligetekben pittyentenek. Csak az álmos villamosok csengetése csendül fel az ébredő körútakon. Kapu csapódik, a szomszéd lakásban telefon berreg, közben megérkezik a szemétszállító, kukák döngenek. Fekszem az ágyban nyitott szemmel, az álom ízével a számban, s elképzelem, hogy a sarki boltos hogy köszönget a munkába igyekvőknek fehér köpenyében. Az előbb érkezhetett a kenyérszállító kocsi, behordták a friss péksüteményt, kenyér illata van a környéknek. Fekszem a csendben, s érzem, hogy lassan újra feltöltődöm erővel. Arra gondolok, hogy nagyapa ilyenkor a nap állásáról állapította meg a pontos időt. Én most arról tudom, hogy nyolc óra, mert a közeli iskolában megszólal a csengő. Nyúlok is nyomban a rádió gombja felé, megérkezett az új nap, a világ riasztó híreivel. Amikor idáig érek hajnali emlékeim felidézésével, felriaszt ismerősöm hangja, aki újra felteszi az előbbi kérdést ébredésének keserveivel kapcsolatban: "Te nem így vagy vele?" Csendesen azt kérdezem: "Hallottál már hajnali madárfüttyöt!" Kissé bambán néz rám, majd bevallja: "Soha!" Ezek után azt hiszem, válasz nélkül hagyhatom a kérdést. Hogyan is érthetné meg a hajnalok részegítő szépségét egy olyan ember, aki még sohasem ébredt madárfüttyre? illés Sándor PHOENIXI LEVÉL Hit, remény és szeretet Kaprinyák Gyuláné Bodnár Szerénke költészete A hit, a remény és a szeretet mint bibliai fogalom a keresztyéni lélek alapvető három értékét tárja elénk. Pál apostol mintha fokozatokat állított volna fel. Azonban jelentőség tekintetében a hit, a remény és a szeretet, mind egyformán fontos, nincs különbség közöttük. Az apostol a szeretetet a legnagyobbnak nevezte, és ezt nem azért tette mintha fokozati különbséget látott volna közöttük. "...az élet röviddé ott zeng lelkünk mélyén... ...mely...emlékeztct..." és ezt érezzük ki Bodnár Szerénke versében is amikor az édesanyjáról ír: "...Anyám... Hívó szavad még most is fülembe cseng Gyere kicsim..." Ünnepet ülünk és hallgatjuk egy asszony viszontagságos útját, melyet versben örökített meg. "...jó érzés versekben élni, átölelve a belük sorait. Hajhászom az elszálott gondolatok halvány fonalait..." Kaprinyák Gyuláné Bodnár Szerénke eddig megjelent két verscskótctc (Emléklezz, 1997 - Hit, remény és Szeretet, 2000) örökre ott áll a könyvespolcunkon. Nem elég csak hinni, mert az ördögök is hisznek és mégis remegnek a jövőtől. A jövőt mi formáljuk, mi lépkedjük ki. "...Örül szívem, hogy élhet... ki tudja mit hoz a holnap..." Költészetének érzékenysége a figyelemmel egyenes arányban növekszik vagy csökken: "...mikor a színes pillangók egymásra találnak forrón csattan a csók s gyönyörében fördik a tó...”
