Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-11-01 / 11. szám
2002 november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 Higgyünk mindörökké egyedül csak ő benne, Bűntől őrizkedjünk, ne távozzunk el tőle, Áldott az ő neve örökké mennyekbe, Ki most megkegyelmezett. Isten irgalmáér könyörgő verseihez hasonló értékűek a vitézi énekek, személyes élményeinek remekei. Megkapó bennük a természet szeretetének színes, szinte rajongó megnyilatkozása, a nagy költő pantheizmusa. Ez nem valami Russeau szerű szentimentális vágyakozás a természet után, hanem olyan embernek a világszemlélete, kinek „sétáló palotája a nagy széles mező, a szép liget, s erdő". Sajnos kevés ilyen verset hagyott hátra. Alább néhány strófát mutatok be a híres „ In laudem confinorum: Egy katonaének ” című dalából, melyet „Az csak búbánat nótájára ” lehet énekelni. Vitézek mi lehet ez széles felett szebb dolog az végeknél? Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él; Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél. Ellenség hírére vitézeknek szüve gyakorta ott felbuzdul, Sőt azon kívül is, csak jó kedvéből is vitéz próbálni indul. Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul. Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok, Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok, Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradság mutatások. Ó végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege! Kinek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve, Mint sok fát gyümölccsel sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe! Jelentős a szerelmi lírája, ami verseinek több, mint felét teszi ki. Viszont ez semmi más, mint a kor udvari költészetének sablonja, melynek témája és kifejezési formája ugyanaz egész Európában. Ezt már a XIII. század Trubadúrjai és a Minnesüngerek is mind leírták. Megszokott tárgyuk: a jéghideg, kőszívű szépség, az ideál, aki kegyetlenségével soha nem viszonozza a rajongó dalnok szerelmét. Gyönyörűen cizellált költemények, de hiányzik belőlük a személyes átélt- ség. Balassának ezek a dalai egy nagyúri műkedvelő közhelyeinek benyomását keltik, melyek csak egészen szűk körhöz szólnak. Ezekből mutatom be az egyik négy stófáját, melyről a amit Vénus őáltala fogadott költő azt írta címként: „Ezt neki: ha feleségétől békével akkor szerzetté, mikor a elválik. Kire megfelel Cupi- feleségétől elvált, kiben do, Júliát mutatván s dí- emlékezteti Cupidót arra, csér\’én neki”. Ez világgal bíró felséges Cupido, emlékezzél meg szódra: Mit fogada anyád énnekem általad, ha az megszabadulna, Ki már megszabadult, tűlcm cl is vadult? jut eszembe gyakorta. Felele Cupido úgymond: Nagy búskodó keserves régi hívem, Kit sok jókkal láttam, sokat is kínzottam, de igaznak esmertem. Ne bánkódjál semmit, mert hamar megvidít tégedet ígértem. Amhol szép Julia, Anyám helytartója ez föld kerekségében, Szemiben nyilamot, horgas kézijjamot adtam szemüldékében. Szenem ajakában, fáklyám orcájában, mézem foly beszédében. Illendő kedvesség, gyönyörű ékesség valami volt én bennem. Azt mind ő módjában, szavában, dolgában csak reá helyheztettem. Anyám fényes haját, gyöngyszín apró fogát neki tűle megnyertem. Ez amaz Julia, kinek ábrazatja mint címer egy pecsétben Szívedben felmetszve, kiben magát nézze, ha képét tükeriben Ő látni akarja, mert ott szebben látja minemo színe, kepe. Ha olyan szerencsés környezetben élhetett volna, mint két nagy1 kortársa: a francia Ronsard és az angol' Spenser, ez a platonizmus és Petrarca, vagy talán trubadúr hatás életet kaphatott volna. Sajnos itt nem angliai Erzsébet és elődei, vagy Vili. Henrik udvara volt, hanem egy pusztasággá tett ország. Északon az oligarchák mindenhatósága, délen pedig a török. Ennek ellenére ez a tragikus sorsú génius emelte költészetünket az állandó harcban lévő, de egymástól mindig tanuló európai országok poézisének szintjére. Szomorú élet volt az övé. Sajnos kortársai nem látták meg nagyságát, nem látták meg, hogy azért vett részt az esztergomi csatában, mert Istennek akarta áldozni életét. A veszteséglista bizonyítja a meg nem értést, melyben szó szerint ez áll: „Meghalt Balassa Bálint, Istentelen magyar”. /AMERIKAI MAGYARSÁG/
