Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-10-01 / 10. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. október Fáy István Dohnányi Ernő Az utolsó évszázad zenei világának egyik legnagyobb alakjára emlékezem írásomban, aki hosszú életén át embertársait és fajtáját szolgálta, magyarságát pedig rangjának tekintette. Szülőhazánkban pedig évtizedeken keresztül elfelejtettek megemlékezni nagyságáról. Diadalai színhelyén: Németországban, Franciaországban, Angliában, Amerikában is csak rövid hír formájában emlékeztek meg róla a lapok, de legalább megtették. Igaz, hogy egy nácinak minősített művész nem érdemel említést. Mi nem feledkezünk meg róla, mert ha a világot meghódító nagy alkotóinkat elfelejtenénk, megtagadnánk magyarságunkat és kultúránkat. Éppen ezért, ha rövid írás keretében is, de beszélek a világszerte ünnepelt zongoraművészről, aki Padarewsky, Rachmaninoff, Edwin Fischer, Emil Sauer, Alfred Cortot, Artur Schnabel és Wilhelm Backhaus kortársa volt, semmivel sem kisebb azoknál, sőt évtizedeken át őt tartották Beethoven és Brahms leghitelesebb inter- pretátorának. Ugyancsak méltatom őt, mint neves karmestert, egyedülálló pedagógust és magasra értékelt zeneszerzőt. 1877. július 27.-én született Pozsonyban. Apja, Frigyes gimnáziumi tanár, elsőrendű muzsikus, édesanyja minden szép rajongója. Szülővárosa közel négy évszázadon át főváros,, az országgyűlés székhelye,! ahol a nemzet legjobbjai! építették fel palotáikat, ai jómódú polgárok pedig tágas házaikat. Ehhez aj miliőhöz természetszerűen hozzá tartozott a magasrendű szellemi élet. Ugyancsak sokat jelentett, hogy Európa zenei fővárosa, Bécs mind- j össze 50-60 kilométerre1 feküdt, így az ott élő, vagy ■ ott szereplő híres művészek állandó vendégei voltak a Duna-menti koronázó városnak. Ilyen körülmények között alakult ki az a nemes szellem, a „genius loci", mely zenei életünk legnagyobbjait nevelte fel, vagy indította útnak a világhír felé. Pozsony Erkel Ferenc szülővárosa. Itt adta első, elsöprő sikerű hangversenyét a gyermek Liszt Ferenc, aztán felnevelte Dohnányi Ernőt, Bartók Bélát és Kodály Zoltánt is. A múlt század utolsó évtizedeiben a: civilizáció által kitermelt szemét még nem fertőzte meg a kultúrát, így a szépség és az érték igénye igen magas volt.i Dohnányi Frigyes tanár úr! háza a kamarazene temploma, melynek Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert és Brahms a szentjei. Itt' figyelnek fel Ernő páratlan tehetségére, aki hatéves korában már a fenti mesterek trióinak zongoraszó- [ lámát játsza, méghozzá első látásra, lapról, hibátlanul. Három évvel később kirobbanó sikert arat Mozart G- moll zongoraversenyének nyilvános előadásával. Közben szorgalmasan végzi iskoláit a helyi Római Katolikus Gimnáziumban, ahol 1894-ben érettségizik. Nyelvtudása is széleskörű. Tizennyolc éves korában már németül, franciául, angolul és olaszul is hibátlanul beszél. Döntő fontosságú életében, amikor Johannes Brahms, a század • egyik legnagyobb zeneszerzője, — a kíméletlen kriti- > kus — meghallgatja és elámul a gyerekember tehetségén. Innen vezet az útja Londonba, amikor még húsz éves sincs. Hangversenye után a Times kritikusa azt ■írja: „Nincsen élő művész, aki akárcsak megközelítené". Biztonságérzetének erősítésére 1897-ben Eugen D'Albert, az akkori idők legnagyobb művészpedagógusának tanítványa lesz néhány hónapra, ami semmi más, mint egyes remekművek előadásának a megbeszélése. Ettől kezdve Európa koncertpódiumainak legün- nepeltebb művésze, majd a századfordulón New Yorkban tartott hangversenyével Amerikát hódítja meg. Akkor már átlagosan 120- 130 koncertet ad évente, ami egész hihetetlen teljesítmény. Ebben az időben egy pillanatig sem vitás, hogy Liszt óta egyike a legnagyobb pianistáknak, akivel mindössze néhány kortársa képes csak felvenni ; a versenyt. Ennek következménye, hogy Joachim József, a \ világhírű berlini Zeneakadémia igazgatója 1905-ben „professzor" címmel meghívja az intézmény zongora-I művészképzője vezetőjének. Soha nem volt rá precedens, hogy valakit ilyen fiatalon, 28 éves korában ez a kitüntetés érjen. Az igazgató választása nagyon szerencsés, mert a művészt világszerte ismerik, itt meg pedagógiai rátermettségét bizonyítja. Mindössze néhány tanítványt vállal, de ezek valamennyien kivételes tehetségek, akik kezei alól kikerülve elindulnak a sikerek útján. Rendkívül érdekes, hogy legnagyobb előadói és pedagógiai sikerei idején állandó honvággyal küzd. Ezért 1915-ben végleg hazatér és ezután világ körüli hangversenyeinek kivételével szülőhazája zenei életét szolgálja Istenáldotta tehetségével és világra szóló tekintélyével. Budapesten éri az összeomlás. A kritikus időkben legkiválóbb szellemeinkkel együtt arra törekszik, hogy múltunkból minden igaz értéket átmentsen és erre épüljön fel az idegen hatásoktól mentes, minden ízében magyar kultúra. Ez a kizárólagos oka annak, hogy Bartókkal és Kodály- lyal együtt tagja lesz a Tanácsköztársaság zenei direktóriumának. Ugyanezt teszi sok mással irodalmunk két óriása: Babits Mihály és Móricz Zsigmond is. Csalódásuk annál nagyobb, amikor meglátják, hogy a kommunista bandát semmi nem érdekli, ami magyar probléma és kormányzásuk rémuralom. Nem a nemzet építése, hanem lerombolása. A törvényes rend helyreállí
