Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-10-01 / 10. szám
2002. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 LEGSZEBB SZAVAINK Kosztolányi Dezső elég gyakran foglalkozott anyanyelvűnk tisztogatásával. Tehette, egyike volt legszebben, legkifejezőbben fogalmazó íróinknak. Egyik kis jegyzetében játékosan is, komolyan is arról eszmélke- dik, melyik a tíz legszebb magyar szó. Nemcsak a szavak jelentése, hanem hangzásuk alapján is válogatott, s végül a következőket sorolta föl: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sir. Hozzátette, ez az önkényesen választott tíz szó éppúgy jellemzi a válogató ízlését, mint nyelvünket. Nemes Nagy Ágnes később azzal egészítette ki ezt a kis gyűjteményt, hogy Kosztolányi óta sokat változott ízlésünk, nyelvszemléletünk, némelyik kedves szavát ma már aligha sorolnánk legkedvesebbjeink közé. Évről évre szoktunk lajstromokat készíteni, ezek is igazolják az ízlés változást. Némelykor hirtelen divatja támad egy szónak, aztán mintha elfelejtenénk. Az anya és a szív azonban változatlanul az elsők között van, és ez így jó. Régebben gyakran bukkant föl a szelíd, mára elenyészett, mintha senkinek sem jutna eszébe, hogy estleg szelíden is lehetne élni. Ezerféle dolog befolyásolhatja a szavainkhoz való viszonyunkat. Néhány évtizede ha azt hallottuk: liberalizmus, Széchenyi Istvánra vagy Eötvös Józsefre gondolunk. És ma?... Ha halkan arról beszélgettünk, milyen kilátásai vannak az országnak, eszmélkedése- ínkbe beleszöttük a reményt. Napjainkban szinte teljesen megváltozott az értelme. A szelídséget azonban sajnálom. Ha a Szentírást forgatjuk, felbukkan a Hegyi beszédben. Pál apostol azt íija, hogy Jézus szelíd volt. Érdekes, hogy komoly lexikonokban, magyarázó jegyzetekben sem szerepel. Kikopott. Értékét veszítette. Nem kifizetődő szelídnek lenni. Még a legnagyobb költők egyikéről-másikáról is leírták (példaképp említeném József Attilát), hogy “szelíd humor” jellemezte jó néhány versét. Ismerős még egyáltalán ez a kifejezés? Vagy a szelídséggel a humort is elveszítettük? Hajlamos vagyok azt hinni, hogy igen. Amit ma humornak mondanak, legtöbbször ostoba vagy alpári elméckedés. Elképedve hallgatom, mire mondják, hogy humoros. A nézőnek hallgatónak, olvasónak arcizma sem rándul, még szerencse, hogy a nevetőgépek kisegítik a vért izzadó humoristát. Két évig felbukkant a halk melléknév. Ennek nyolc-tíz esztendeje. Elenyészett. Persze manapság nem szokás halkan, csendesen érvelni, még talán beszélgetni sem. Olyanok lettünk, mint Babits Jónása, aki úgy vélte tejesíthetni küldetését, hogy vérben forgó szemmel akkorát bődült, mintha bika tévedt volna a térre. Jónást még kinevették és csúffá tették. Ma a harsogás a legtermészetesebb. Senki sem mosolyog, ha dörgedelmeket hall. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy mögöttük hatalmas űr tátong. ízlelgetem Kostolányi kedves szavait. A kardot nem kedvelem, de Balassitól Petőfiig hatalmas hazafias hagyomány kel életre benne. Vajon mit szólna a költő e szó hallatán: gépfegyver? Netán: atombomba? És a megszentelt vér helyett a vér, az ártatlanok vére láttán...? Ugyan mire gondolhatott, amikor a sírt választotta? A részvétre, amely akkor világjelenség volt az irodalomban, s az ő lírájában is magával ragadó megnyilvánulásait olvashatjuk? Arra a mozdulatra, ahogy letöröljük a szenvedők könnyeit? Vagy az a jelentése sejlett fül szivében, amely az elmúlást jelképezi, s amely mindnyájunkat magába fogad, amikor eggyé válunk az anyafölddel? Hiszen a cikk megírása után már alig három éve maradt... A cikkben szó esik a jelentékeny francia költőről, Paul Valéryról is, ami mindig “emelkedett és kellemes” szavakkal élt. De szép kor lehetett! Rónay László (Új Ember)--A magát trónörökösnek tituláló Karagyor- gyevics Sándor nem titkolja: szívesen leime uralkodó Szerbiában. A Politica című lap hasábjain megismétli, hogy nem jelölteti magát semmilyen politikai tisztségre, ám elválja, hogy a következő években komoly tárgyalást kezdjenek az alkotmányos monarchia visszaállításáról. Egy uralkodóval a trónon elkerülhetők lennének az olyan viszályok, amelyek most dúlnak Szerbiában. Olyan személyre lenne szükség, aki egybefogja a nemzetet, és elsimítja az ellentéteket. “Ki lenne megfelelőbb erre a szerepre, mint az alkotmányos uralkodó?” - kérdi a volt uralkodói család nemrég hazaköltözött tagja.--Június 4-én virradóra falragaszok jelentek meg Kanizsán, Horgoson, Hajdújáráson, Palicson és más észak-bácskai településeken, amelyeken megemlékeztek a trianoni békeszerződé évfordulójáról” - tudósit a Dnevnik című szerb lap. Az akció nyilvánvalóan szervezett volt, de egyelőre nem tudni, hogy ki áll mögötte. A szerbek provokációként értékelik az éjszakai plakátragasztást, annál is inkább, mert Horgoson a második világháborús emlékműre is került egy falragasz. “A plakáton Nagy-Magyarországot feketével, a mai Magyarország területét pedig fehérrel jelölték” - írja az újvidéki lap.
