Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-09-01 / 9. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. szeptember Én folyamatosan mondtam, hogy újságíró vagyok szeretnék át menni a kordon másik oldalára, a többi újságíróhoz. “Takarodjál” - ennyit hallottam, és éreztem, hogy karonragadnak, hárman rámugrottak, lete- pertek a földre, rátérdeltek a fejemre, megbilincseltek, én meg kiabáltam: “Újságíró vagyok, dolgozom, a munkámat végzemA kollégáim is igazoltak, de nem volt hatása, bezsuppoltak egy rabszállítóba, ahol már féltucat töntető ült. Többen véreztek, valakiért mentő jött. *--'Rabszállító kocsiban ültem megbilincselve. A töntetők az ablakon át tartottak a fülemhez egy maroktelefont, azon tudósitottm a Pannon Rádiót” - mesélte különleges élményét Verebes Károly rádó- riporter. Öt méterre tőle játszódott le a vadnyugati jelenet: a redőrpisztoly elővétele... - Nagyon gyorsan játszódtak le az események - emlékezett vissza Verebes. - Rángatni kezdtek, majd a földre tepertek és megbilincseltek, azán belökdöstek a rabszállító autóba. A hajamat is akarták rángatni, de mondtam, hogy megyek erőszak nélkül is. Hogy a munkámat megakadályozzák elvették a zsebtelefonom elemeit. A tüntetők az ablakon át tartottak fülemhez egy zsebtelefont, azon tudósítottam a Pannon Rádiót. Ekkor érkezett futva a hídra Buda felől Hering József: - Láttam, hogy Verebes Karcsit bilincsbe verve viszik, ezért átvettem a staféta botot - számolt be élményeiről Hering József. - Engem is őrizetbe akartak venni a rendőrök, de én nem hagytam magam, noha a rendőrök kifejezetten vadásztak rám azért, hogy megszüntesék az élő tudósítást. A kommandósok voltak a legkíméletlenebbek. Nem emelték magasra a gumibotot, hogy ne látszódjon, hanem lentről döf- ködték a vesémet és rugdostak. Egy főtiszttől kaptam egy jókora pofont is. Egyszer földretepertek, és asszonyok szabadítottak ki közülük. Ekkor jelent meg ott a tévékamera, és afelé fordulva kérdeztem: Miért verik az újságírókat? * —Makovecz Imre építész: - Nem a rendőrökkel, hanem egy rendőrrel álltam szemben. A szemébe néztem, és megkérdeztem tőle: Hogy számolsz el anyádnak erről a mai napról? Nem birt a szemembe visszanézni a jó arcú fiatalember, akit pitbullá képeztek ki. Egy ideig kitartottam a hídnál, láttam a sérülteket, köztük egy összezúzott karú öreg nénit. Émelyítő, hogy most azok háborognak az “utcai politizálás” Fotó: MTI Makovecz Imre: Hogy számolsz el anyádnak erről a mai napról? miatt, akik 1990-ben a taxisblokádot szervezték. - Nem szeretem, ha embereket vernek, ráadásul azok parancsára, akik évtizedekik kihasználták egy megszálló rendszer előnyeit. * —''Amit most törvénytelenül csináltam, azért én már leültem az időmet...'' - értékelte Wittner Mária - 56-os halálraítélt - július 4-i tüntetésen való részvételét. - Amikor a rendőrkapitány azt mondja, hogy csak azokat emelték ki a tömegből, akik a rendőrökkel szemben atrocitásokat követtek el, akkor a rendőr- kapitány hazudik. Mert az újságíró Hering József sem lépett fel erőszakosan a redőrökkel szemben, mégis kirántották a sorból. Pillanatok alatt leteperték. Amikor a járdáról lerántották az úttestre, az emberek rögtön mondták, hogy újságíró. * —Lányi Zsoltot fiatalok hívták, s hölgyek, urak fogadták a Kossuth téren.- Abban az esetben, ha békés, de be nem jelentett tüntetésről van szó, ott sem léphettek volna fel a rendőrök ilyen agresszivitással, hiszen arra nem volt okuk vagy indokuk. Ez a megmozdulás minden szempontból békés volt. Volt olyan rendőrtiszt, aki már a hídon elővette a szolgálati fegyverét. Ehhez nem volt joga, vagy nem volt megfelelő alapja. Még a kádári időszakban sem volt ilyen kemény fellépés a tüntetők ellen. A tüntetők tisztességesen és nem huligánok módjára fejezték ki azt a véleményüket, hogy nem szeretnék, ha Magyarország miniszterelnöke egy volt ügynök legyen.
