Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-09-01 / 9. szám
2002. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 SZEMELVÉNYEK, EPIZÓDOK A JÚLIUS 4-1, BUDAPESTI TÜNTETÉSEKRŐL —Át szerettem volna jutni a budai oldalra, ugyanis én nem tüntetni mentem a hídra. A Széchenyi könyvtárba indultam. Ott álltam a rendőrök között, mondtam nekik, hogy át szeretnék menni, mert ott van dolgom. Ezután hallottam, az egyik rendőr azt mondja, őt vigyük. Ösztönösen belekapaszkodtam az Erzsébet híd egyik tartóoszlopába, de rögtön hat rendőr ugrott rám, próbáltak leszedni a korlátról. Az egyik elkapta a nyakamat. Teljesen lefojtott, és ordította, megfojtalak, te szemét. Rögtön hátratekerték a kezemet, megfogtak mind a hatan, és a levegőben vittek a rabszállítóig. Az autónál rögtön hátul összebilincselték a kezem, védekezni sem tudtam. Mikor rajtam volt már a bilincs, jó erősen gyomorszájon rúgtak. A rendőrök kifejezetten gyűlölködve néztek ránk. Amikor a rabszállítóban ültünk, akkor éreztették ezt leginkább. Nyomdafestéket nem tűrő szidalmakkal illettek bennünket. A rabszállítóban már éreztük, hogy együtt vagyunk, és nem lesz ennek komolyabb következménye. De azért nem nyújtottunk szép látványt. Az emberek többségének vérzett az arca, szakadt volt a ruhája. A legtöbben fejsérülést szenvedtek. Vérző orr, felrepedt homlok, szemöldök. Tizenketten voltunk a rabszállítóban, de akinek nagyobb volt a sérülése, külön vitték be. Volt, aki rögtön mentőbe került. Mindennek ellenére felemelő élményben is volt részünk. Volt köztünk egy 75 éves bácsi. Őt nem bilincselték meg, gondolom a korára való tekintettel. Nemzetiszínű zászló volt nála, a bácsi a kocsiban a hátára tette a zászlót. Elindultunk a Gyorskocsi utcai börtönfelé a városon keresztül, a zászló látszott a rabszállító üvegén keresztül. Nagyon felemelő érzés volt, már messze jártunk a hídtól, és az emberek több helyen is azt kiáltották: hajrá Magyarország! *--'Nem akartam elhinni, hogy 2002-ben egy politikai tüntetésen fegyvert fognak egy demonstrálóra, és verik az embereket." - Zsíros Zoltán Csaba grafikus A templomnál odamentem a redőrhöz, hogy megkérdezzem, igaz-e, amit hallottam, de elzavart. Mentem tovább. A másik is tovább küldött, mentem a harmadikhoz. Közben felsétáltam a hídra, senki sem akadályozott meg ebben. Itt újra feltettem a kérdést, erre elnézést, de ezt hallottam: “Elmész te a k. anyádba, takarodj innen a...” Erre megkérdeztem, ő-e ennek a rendőrosztagnak a vezetője? Ezt nem így kell elintézni, most már csak a főnökkel akarok beszélni. Ekkor három vagy négy rendőr körbevett, elgáncsoltak, végighurcoltak a hídon. Azon vettem észre magam, hogy megbilincselve, vérző arccal ülök egy rabomobilban. Amikor rámrakták a bilicset, a rendőr a körmeit belevájta az arcomba. A karom és az egész testem kék-zöld lett az ütésektől. A nadrágom tönkre ment, ahogy húztak az úttesten, a szemüvegemet eltörték. És azóta sem adták visza. Az esernyőm is eltűnt. Nem volt jó érzés, traumaként ért. * —"Nem azt kifogásolom, hogy letepertek, csak azt, hogy hat és félóráig fogva tartottak, pedig tudták, újságíró vagyok és a munkámat végzem." - Moys Zoltán, A hét szerkesztő-riportere Fél tizenegykor a rohamrendőrök elkezdték nyomni a blokádot alkotó tömeget a budai hídfő irányába. A tüntetők elég elszántak voltak. Lehetett érezni, hogy nem fognak elmenni, minél tovább kiakamak tartani. A demonstrálok kiabáltak, a rendőrök meg tolták az embereket. Budaházyt ekkor vették ki a sorból, nagyon megverték. Nem hiszem, hogy ő lett volna a főszervező, de legelöl volt, ő tanúsította a legkeményebb ellenállást, gondolhatták, jó lesz vezéráldozatnak. Itt már volt gumibotozás is, saját szememmel, két méterről láttam, gimubottal ütöttek nőket, időseket is. Egy hatvanéves nő harcolt a rendőrökkel. Az egyenruhások fejbeütötték és mellbe lökdösték az embereket, de azok nem ijedtek meg. Egy jól öltözött, diplomatatáskás, szemüveges fiatal férfi megindult a híd közepe felé a rendőrök irányába. Azt mondta: “Hol a rendőrfőnök, vele szeretnék beszélni." Mire a rendőrök szónélkül nekiestek, hárman leteperték a földre, ütlegelték. A tömeg fel- hevült, kiabáltak, hogy engedjék el. Úgy vitték el, hogy a levegőben lógott, két rendőr fogta a lábát, kettő a kezét, majd betaszigálták a rabomobilba. Mi, több tudósítóval, a tömegben voltunk, ugyanis nem engedtek át a kordon túlsó oldalára, ahol szintén voltak újságírók. A rendőrök találomra kivettek valakit, leszorították a földre, láttam, hogy többeket bántalmaznak. Volt, akit a földön fekve vertek, majd megbilincselték és elvitték.
