Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-07-01 / 7-8. szám
2002. júl.-aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 Épségben... (folyt, az első oldalról) A felső kar leválasztása és Lengyelországba vitele valószínűleg 1370-ben, Nagy Lajos uralkodásának idején, a lengyel-magyar perszonálunió megkötésekor történt. Abban az időben nem volt ritka dolog, hogy a királyok ilyesféle ajándékokkal szerezték meg idegen uralkodók jóindulatát, vagy éppen a békekötést pecsételték meg ilyen gesztusokkal. Hasonló okokból adományozta Zsigmond király V. Albert osztrák hercegnek a kar alsó részét, amelyet ma is őriznek Bécsben. A megmaradt kézfejet nemsokára Fehérvárra vitték, így a szentjobbi apátság feladatát elvesztve lassan elnéptelenedett és romlásnak indult. Az értékes ereklyét hosszabb ideig Raguzában (ma Dubrovnik) domonkos szerzetesek őrizték. Idekerülésére két elmélet született. A török betörések idején a Budára menekített jobbot egyes vélemények szerint menekülő szerzetesek vitték magukkal, mások szerint Szulejmán szultán katonái egyéb értékekkel együtt elrabolták, majd közülük valaki eladta egy raguzai kereskedőnek, akitől a domonkosok megszerezték. Később, 1705-ben a városban időző magyarok fedezték fel a Szent Jobbot, akik Lipót császárhoz fordultak a visszahozatal ügyében, de csak 1771-ben, Mária Terézia hathatós közbenjárására kerülhetett haza. Budán, a Várban a második világháborúban elpusztult Zsigmond-temp- lomban helyezték el ünnepélyes keretek között. Végleges őrzési helye rövid, háború végi, ausztriai száműzetés után 1945-től a budapesti Szent István-bazilika lett. Hogyan maradhatott meg a kézfej? Bochkor Adám orvos 1951-ben megbízást kapott, hogy megvizsgálja a jobbot, mert időközben a világháború alatti szállítás következényeként penésztelep megjelenését észlelték rajta. Az ereklyetartóba jutott levegő és nedvesség hatására kialakult penészcsírákat viszonylag könnyen sikerült eltávolítani. A beavatkozás egyúttal alkalmat adott arra is, hogy a fenti kérdésre is megpróbáljanak választ adni. A Szent Jobb orvosi szemmel című, a Vigíliában megjelent cikkében Bochkor utal arra, hogy az 1038 és 1083 között eltelt negyvenöt év elegendő idő volt István király holttestének teljes felbomlásához. Ezt a megállapítást támasztja alá a Hartvik-legenda is. Eszerint a márvány szarkofág rózsaszín lével volt tele, amely a talajvíz és a felbomló test nedveinek elegye lehetett. A jobb épségét valószínűleg annak köszönheti, hogy a kéz volt a hanyatt fekvő halott legmagasabban lévő testrésze. A koporsó fedele és a folyadékréteg között megrekedt meleg levegő hatására következhetett be a mumifikáció. Ez a jelenség délen, a meleg, száraz levegőnek kitett holttestek esetében úja Bochkor nem is olyan ritka dolog, mint a mi éghajlatunkon. Hasonló példa a brünní száraz barátok kolostora, amelynek mumifikálódott tetemeket őrző kriptája a cseh-morva város egyik fő látványossága. A Szent Jobb vizsgálata Az ereklye kutatás legújabb eredményeiről Szabó Géza kanonok, a Szent Jobb őre adott értékes információkat. Amint elmondta, az 1988-ban és 1999-ben lezajlott vizsgálatoknak elsősorban nem az volt a célja, hogy messzemenő következtetéseket vonjanak le, hanem, hogy megállapítsák, nem fenyegeti-e a romlás veszélye az ereklyét. A résztvevők mindkét alkalommal részletes jegyzőkönyvet készítettek, amelyben aprólékosan rögzítették a tapasztalt állapotot. Szent- ághotai János professzor, az első vizsgálat vezetője szerint a Szent Jobb a közepesnél csak valamivel kisebb féftkéznek a körülményekhez képest igen jól megtartott múmiája. A professzor azt is megállapította, hogy a mutató- és a hüvejkujj hajlatának ívében ép hámszövet található. A második vizsgálat oka az vol, hogy Szabó Géza a kézhátról lehullott apró bőrdarabot vett észre a vörösbársony anyagon, amelyen a kéz ny ugszik. Miután már közel volt a millennium, melyben a Szent Jobb központi szerepet játszott, szükség volt az ereklyetartó ismételt felnyitására. Üj lehetőséget adott az endoszkópos vizsgálat, amelynek segítségével a szakbizottság tagjai a tenyér belső felületének képét láthatták monitorra kivetítve. Mindezt videófelvételen rögzítették. A vizsgálat megnyugtató eredményt hozott.. Az ereklye továbbra is olyan jó állapotban van, hogy tartósításához semmiféle preparálásra nincs szükség. Megállapították, hogy a Szent Jobbot nem balzsamozták, hanem természetes módon mumifikálódott. A jelenlegi állapot lényegében azonos a korábbi vizsgálatokban rögzítettekkel. Az ereklye szállításának nincs akadálya. 2000 augusztusában Székesfehérvárra, Esztergomba és Vácra vitték. Augusztus 20-án Budapesten új útvonalon, a Parlament elé vonult a szokásos körmenet, ahol rövid időre egymás mellé került a Szent Jobb és a Szent Korona. A millenniumi év többi részében az ereklye a Szent István-bazilikában, a Magyarok Nagyasszonya- oltár előtt volt látható 2001. augusztus 20-ig. Ezután visszatért állandó őrzési helyére, a Szent Jobb-kápolnába. Pallós Tamás
