Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2002-07-01 / 7-8. szám

6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. júl.-aug. Kovács Kálmán informatikai miniszter. 1957. november 20-án született Budapesten. 1982-ben a Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. 1990-- 94-ben az SZDSZ képviseletében a Fővárosi Közgyűlés tagja, 1991-től frakcióvezető. 1994-98-ban, a Hom-kor- mány alatt, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi minisz­térium politikai államtitkáraként dolgozott. 1998-ban és 2000-ben az SZDSZ országos listáján lett képviselő. 1999-től az SZDSZ parlamenti frakciójának helyettes ve­zetője volt. Nős, 3 fia és egy leánya van. * Fideszhez közelálló lap a Heti Válasz a Medgyessy- kabinet szocialista minisztereitől politikai hitvallást kért. A miniszterek kivétel nélkül mind szociáldemokratának vallották magukat. Szegény Kádár elvtárs foroghat a sírjá­ban, hogy tanítványai máris megtagadták elveit. Kovács László, az MSZP elnöke, külügyminiszter, nem volt haj­landó nyilatkozni, mondván: “csak akkor nyilatkozik, ha átrendeződést és stílusváltást tapasztal a lapnál”. Fenti tudósításunkat a Magyar Nemzet, a Magyar Tá­virati Iroda és a Heti Válasz internetes híreiből állítottuk össze. HAJRÁ, MAGYAROK! Ennek a nemzetnek egy párt is sok - vonta le a következtetést Arany János az 1867. évi kiegyezést követő, a semmiből egykettőre parttalanná duzzadó magyarországi pártokrácia széthúzását látván. Sajnos a magyarság, talán megcsontosodott hagyományai, nyelvi-kulturális különbözősége, lelki alkata miatt, más népekhez képest feltűnően védtelennek bizonyult a XIX. század második felében uralkodóvá vált esz­mékkel és politikai divatokkal szemben. A konzervatív magyar társadalom értetlenül, idegenkedve szemlélte a gyorsan gyökeret verő nyugati liberalizmust, s főként a kíséretében megjelenő újkapitalista nyomulást. Igaz történelmünkben nem ez volt az első paradigma vál­tás, amely megosztotta a magyar társadalmat, de talán innen datálható a máig tartó “kétféle Magyarország” létezése. A bölcs Arany ráadásul még nem sejthette, hogy világháborúk, forradalmak, polgárháborúk, meg­szállások, terület- és népfogyatkozások várnak e hazá­ra, amelyeket szinte folyamatos belső megosztottság tetéz. Ez alól a “turáni átok” alól talán csak az 1956-os népfelkelés, majd az 1989-90. évi felszabadulás kivé­tel, amikor a nemzet egésze fordult szembe a megszál­ló világbirodalom itteni kiszolgálóival. Mindkétszer tisztán megnyilvánult a népakarat a régi rezsimektől való megszabadulásra, ám az ország oly sokáig volt tétlenségre kárhoztatva, hogy amint módja nyílt rá, a nemzeti oldalt is újra eluralta a pártoskodás. Megint bekövetkezett, amitől Arany - és mások - óvták a nem­zetet: egyik-másik történelmi (gyökerű) pártunkból ha- marosa tucatnyi volt bejegyezve. Ennek is köszönheti a bukását túlélő kommunista utódpárt és áruló csat­lósa, hogy tizenkét év múltán ilyen helyzetbe csöp­pent, mint a mostani választások eredményeként. De az is biztos - jól kiolvasható a hisztérikus, gyűlölködő, a demokráciát “féltő” visongásukból -, hogy ők is jól tudják, mi az ellenszere az ilyesfajta társadalmi félre- siklásoknak! Azért vicsorognak olyan veszettül a szabad polgárok spontán szerveződése láttán, mert érzik, hogy egy széles társadalmi bázisú, a nemzet egészét átölelő, modem népmozgalom a végüket jelen­ti. Ha ez valóban megszületik, csak idő kérdése lehet az ő végleges bukásuk. Az új időszámítás azonban megkezdődött. Nehéz pontosan meghatározni a konkrét pillanatot, a Test- nevelési Egyetemen és a környező utcákon, a Kossuth téren vagy a budavári Dísztéren született-e meg az a megdöbbentő erejű közakarat, amely elhatározta, hogy a maga kezébe veszi a sorsát. Napok alatt ezrével alakultak meg a polgári körök, a nemzetet átszövő, új típusú hálózatként, összetartozó, baráti Magyaror­szágként. És “bejelentkezett” egy újabb polgári társa­ság is, amelynek tizenhat jeles tagja közt ott olvasható a polgári kormány miniszterelnökének, Orbán Viktor­nak a neve is. A Szövetség a Nemzetért nevű értel­miségi kör megfogalmazott célja egy pártok felett álló jobboldali tömegmozgalom létrehozása, amely az elő­ző négy év alatt - az ország népével együtt - elért ered­ményeket is meg akarja oltalmazni. Makovecz Imre és mások az alapító tagok közül az eddigi alkotásaikkal, tetteikkel bizonyították polgári és nemzeti elkötelezett­ségüket. Nyitott kapukat döngetnek, azok a tíz- meg százezrek, akik eddig spontán hozták össze kisebb-na- gyobb köreiket, csak erre vártak. Amikor a haza nehéz sorban volt, amikor a legsö­tétebb erők uralkodtak rajtunk, és csak a huszadik század “tömegvallása”, a sport maradt az emberek vigasztalásául, a focistadionok maradtak a spontán összetartozás mentsvárai. Az ősi magyar buzdítás - hajrá, magyarok! - nemcsak a csodálatos aranylábú fiúknak szólt, de egyben üzenet volt az elnyomóknak és idegen szívű lakájaiknak is. Arany János nem ismerhette a labdarúgást, de ez a mostani jelszó biztosan tetszene neki. Ludvig Emil (MNO) Kérjük, ne felejtse el előfizetését megújítani!

Next

/
Thumbnails
Contents