Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-06-01 / 6. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. június FÁY ISTVÁN: ERKEL FERENC (1810 - 18931 Ha alaposan megnézzük az irodalom, zene és képzőművészet történetét azonnal feltűnik, hogy vannak bizonyos korszakok, amikoraiig néhány éven belül lángelmék születnek. Ilyen az 1810 és 1813 közötti idő a zene történetében. E négy esztendő alatt születtek meg a XIX. század, a zenei romantika halhatatlan alkotói: Erkel Ferenc, Robert Schumann, Frederik Chopin (1810), Liszt Ferenc (1811), Wagner és Verdi (1813). Megkíséreltem, hogy valami magyarázatot találjak erre a különös jelenségre, ám nem találtam, de azt hiszem, hogy ez Isten áltál adott ajándék az emberiségnek, vagy talán a csillagvilág konstellációjának az eredménye. A fenti mesterek közül most Erkel Ferenc-re, a magyar nemzeti opera megteremtőjére emlékezem* aki megalkuvást nem ismerő magyar volt. Mielőtt azonban róla beszélnék, röviden érinteni kell a kort, amelybe beleszületett, különben nem magyarázható meg emberi és művészi magatartása. Születése évében Napoleoji. dicsősége zenitjén áll és Európa egy része bizakodással, a másik félelemmel tekint a francia „Gloire”-re. Ezután alig öt esztendővel, vége lett a francia dicsőségnek. Bécsben pedig a híres „ táncoló kongresszuson ” a kontinens két legkorruptabb politikusa, „Metternich és Talleyrand teremtik meg Európa politikai egyensúlyát. Ezt követőn csend borul a földrésze, de a Monarchiában ez nem a fejlődés jele, hanem temetői csend, amikor az ultrakonzervatív, minden újítástól idegenkedő . császár teljes nyugalomban gyárthatja a madárkalitkákat a Burg alagsorában lévő műhelyében, Metternich Kelemen herceg, „Európa kocsisa” pedig korlátlanul uralkodhat. Az arisztokrácia többségét jelentő aulikus főuraink Bécsben költik a pénzüket,- a földbirtokos nemesség pedig vadászatokon, szüreteken keresi szórakozását. A városi polgárság nagy 'többsége német, a földet túró jobbágy milliók pedig nem tagjai a nemzetnek. Mindazonáltal ég.már a lájig.és nyugat felől áramlik a friss levegő. Költőink és a magyarság szellemi szabadságát követelő, tekintélyes számú elit egyre jobban mozgolódik. Ez a törekvés beletorkollik a reformkorba, mely aztán a szabadságharcban csúcsosodik ki. Ennek eredménye, hogy a század huszas éveitől olyan a közhangulat, hogy a nemzeti megújulás szándékának sodrása alól nem lehet kitérni. A nemzeti szellemnek ezt a megnyilatkozását látja és hallja az ifjú Erkel az egész országban. Ősei hosszú nemzedékekre visszamenően pozsonyiak, így a család több, mint 300 évre vissza tudja vezetni eredetét a magas kultúrájú koronázó városban. Nagyapja gróf Wenkheim Ferenc nevelője, ezért kénytelen elhagyni a családi fészket és elköltözni a grófi birtok központjába, a Békés megyei Gyulára. Itt a zeneköltő apja tanító és a templomi kórus karnagya, aki új lakóhelyükön nősül meg, feleségül véve Ruttkay Klárát, kinek apja ugyancsak az uradalom alkalmazottja. Házasságukból tíz gyermek származik, akik közül Ferenc a második. Ebben az időben a város adminisztrációjának vezetője Rosty Albert, a Bécsben nevelkedett, kitűnő muzsikus, aki esténként Wagner Józseffel, a tehetséges csellistával muzsikál, hogy szellemi üdülést találjon a városka unalmában. Színvonalukra jellemző, hogy leginkább Beethoven műveit játszák, ami még Bécsben is ritkaságszámba ment a század első évtizedeiben, mert az akkor alig 50 évps géniuszt „modernsége” miatt támadta az átlagos nívón álló közönség. Ilyen körülmények között éri el tizenkettedik esztendejét a fogékony lelkű, tehetséggel megáldott ifjú. A példa amit lát e környezetben: magasfokú kultúra és az őszinte szeretet légköre. 1822-ben kerül Pozsonyba, ahol a Bencés Gimnázium tanulója és zenetanára a nagyhírű mester, Klein Henrik, aki húsz évvel később Budapesten adja ki tanítványának korai műveit. Tizennyolc éves korában már neves zongoraművész. A Pozsonyban eltöltött évek alatt alkalma nyílik magas nívójú opera- előadások, zenekari _és szólóhangversenyek hallgatására. így zenei műveltsége rendkívül magas. Itt hallja először Bihari János és zenekara előadásában a verbunkost, amely a köztudatban népies műdalainkkal együtt úgy szerepel, mint magyar népzene. Hat évvel később Gyulán, egy vándorszínész csoport előadásában hallgatja meg az akkor nagyon divatos Ru- zitska „Béla futása" című operáját, melynek tematikája kiegészíti a fiatal művész Pozsonyban szerzett „verbunk élményét" és ő, aki soha nem jutott el az eredeti magyar népdalok ismeretéhez, ezt a zenei anyagot használja fel később komponálásánál. Húsz éves sincs még, amikor gróf Csáky Kálmán meghívására Kolozsvárra 'költözik. Ez a város abban az időben Kassa mellett a magyar kultúra és szellemi megújulásunk törekvéseinek központja, s teljesen független Bécs befolyásától. Szerencsés véletlen ez, mert az ott magába szívott igaz magyar szellem hosszú életán át útmutatója marad. Különösen kiváló a város színháza és a vele páhuza- mosan működő operatársulat. Itt mutatkozik be először, mint zongora- művész, majd 1834-ben, mint az opera karmestere. A következő évben a társulat előbb Nagyváradra, majd Budára költözik. Erkel természetesen velük megy. Mikor a magyar színház ideiglenesen szüneteltetni kénytelen működését anyagi
